Önarckép tollal

Lajtha László kiadatlan levelei (2)

Szerző: Gyenge Enikõ
Lapszám: 2003 március

(A cikksorozat elõzõ része itt olvasható.)

[feleségének]
1926. július 17. szombat
A Maria Trost-i szanatóriumból Tihanyba

Bizony, Ungyula-Bungyula, nem bánom, ma megeresztek egy jó hosszú levelet, hadd meséljem el az eseményeket eddig. [...]
Hát hol kezdjem? - hogy érzem magam így külön tõletek - hát nem mondom, mert nem mondhatom, hogy egy csöppet sem hiányoztok, sõt mert hiába néznek a fényképrõl Bucuka-Buca okos szemecskéi s egész érdeklõdõ, fürge, nyurga, fiús lénye, hiába látom az Ábi pufók, kisgyerekesen mamelinkós puhaságát s két hûséges kék szemét, hiába ül köztük a Gracchusok anyja, hát azért bizony [...] mégis igencsak hogy messze vagytok. [...]
Hogy van-e honvágyam? Tudj' isten, igaz, hogy elõször vagyok így távol tõletek, mikor nem köt le a gyûjtõút sok strapája [...]; úgy eszembe jut minden, a Miksa utcai kis lakás - minden zuga elõttem van -, a kopott falak, a két fotel, kis asztal a könyvszekrény elõtt (de sokat ültünk ott [...] bizalmas egyedül-együttben), onnan indultunk a Klinikára, a Rókusba, ott volt kicsi a Buca, az Ábi, szemben a kikönyöklõ két kövér nõ, a körút, az Olympia mozi, a könyvkereskedés, szegény megboldogult Kaszap csemegés, aztán befordultunk a Meixa-streetre, a kapu, a lakás kicsi, de a mi otthonuk, [...] a múltunk (ugye, Bugya, fura, hogy mennyi múltunk van már?) - szeretem.
Na és a nagy jómód, a "három szoba, fürdõszobanikkel, perzsa"1 az is itt van elõttem, látom szemben a prolit, a fotográfust, az albérlõt, a varrónõt, a mellette lévõ háznak [...] ablakait; a szobák, az íróasztal, zongora (de sok fûzõdik már ehhez is); ezt az ajtót rugdalják a gyerekek, ha megjönnek, és Hozzád is minden sarok, minden bútor is hozzákapcsol [...] - ezt is szeretem.
Ha nincs is olyan nagyon hazahúzó érzésem, honvágyam, hogy jó volna sietve hazaszaladni, azért van, hogy annyit beszéltetek belém: így kell meggyógyulnom;2 beletörõdtem a gondolatba, s szeretnék már meggyógyulni egészen. Aztán furcsa, de úgy érzem magam lelkileg, mint a harctéren, ott voltam így elszakítva mindentõl, mindenkitõl, az egész régi életemtõl, mint itt; ott is ilyen muszáj-magányosság, [...] mint itt, észreveszem magamon, hogy úgy rendezkedek, élek, mint a harctéren. [...]
Nagyon keveset olvasok, még kevesebbet dolgozom (ez alatt a másolást értsd), tudod, aranyosom, nagyon elernyeszt ez a hirtelen rám szakadt nagy semmittevés [...], és mint rekonvalescens, el [is] bírom, hogy semmit sem csinálok - méla, tétlen, elernyedt semmittevés - még a könyv sem kell a kezemnek [...]
És sokat, [...] sok, sok igazi szeretettel gondolok Rád és a gyerekekre, és sokszor, melegen csókollak Benneteket úgy, ahogy külön mindegyiket megilleti [...]

La

[feleségének]
1929. október
Rómából Pestre

Conferenza della Commissione
Internazionale per le Arti Popolari
Prima Sessione Plenaria
Roma, 25-31 Ottobre, 1929.

Látod, Duda, milyen úr lettem! Hogy megbecsülnek minket az olaszok! Egy kuperta levélpapírral s borítékkal - fejessel!! - tiszteltek meg, már megérkezésünkkor. Most jövök a megnyitó ülésrõl. Nem volt valami épületes. A szokott miniszteri, kormányzói (Róma kormányzóját értem) beszédek után Mascagni3 maestro fecsegett egynémely szamárságokat, amit majd otthon átnyújtok néked épületes mulatás céljából. A büfé már kellemesebb volt: képviselõfánk és krémekkel töltött mindenféle jó ízû csokoládés és egyéb sütemények. Hozzá vermut és más óborok, amikben a már elõbb felsoroltaknál jelentéktelenebb károkat tettem.
Hogy elölrõl kezdjem: - utaztam. [...] Egyedül voltam, és a vonat belefúrta magát a sötétbe. Közben látogatókat kaptam, az a székesfehérvári lány, aki a zenedei bálon Nosedáékkal volt, ha emlékszel rá, jött be hozzám, egy szintén zenedei barátnõjével, a vizit örve alatt. Hamar bevallották azonban, hogy hálókocsit jöttek nézni, mert ilyet még nem láttak. [...]
A szokott olvasás után csak akartam aludni, mert [...] nem tudtam. A szomszédaim - amerikai nõszemélyek - középvének és egész csúfak ketten, egy fiatallal, elõzetesen avval szenzációztatták az utazó publikumot, hogy kétes tisztaságú s gyûrött kockás flanelpizsamában korzóztak a folyosón. Odújukba térve - szomszédaim voltak - úgy kacarásztak, hogy nem tudtam elaludni. [...] Olasz vámõrök vertek fel kora reggel. Nem nézték meg semmi bagázsimat, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy személyesen tõlem tudják meg, van-e valami elvámolni valóm. [...] Velencében ebédeltem, [...] rád gondolva, egy pogácsa-forma gelatit is. [...]
Kiolvastam a magammal hozott Tolsztoj-kötetet. Helyenként nagyon nyomasztó, de azért igen tetszett. Hol a tájat néztem, hol a könyvet. Szeretem ezeket az elõbukkanó, gyönyörû olasz templomtornyokat. Egységesek, mint az a nagyszerû kultúra, amelyik termelte õket. Megszerettem az olaszokat is. Aprók, feketék, temperamentumosak, de világos fejûek és jóindulatúak. Azt hiszem azonban, hogy a világon mindenütt vannak jó emberek, csak az úgynevezett civilizáció és a város, gyár, pénz, tülekedés teszi õket öklözõvé, könyörtelenné és rosszá. [...]
Eddig jutottam a levélírásban tegnap. Aztán megzavartak, és most már nem tudom a megkezdett Szent-Ementál stílben folytatni. Csak szaladgálás, beszéd, tárgyalás - akár Prágában.4 Nyugtalanít, hogy ma nem kaptam hírt. Talán holnap. A beszámolót el kell halasztanom, addig meg nem akarom a levelet itt tartani. A lakás elsõrangú.

Sok szeretettel ölel-csókol
La

[feleségének]
1934. február 20. kedd
Párizsból Pestre

Édes Dusukám,

délután 3 óra 20 perc van pontosan. Szerencsésen megérkezve, kitisztálkodva, mielõtt akármibe is kezdenék, elõször neked írok. [...]
Eszembe jutottatok a salzburgi állomáson - innen mentünk Mondseebe -, szinte elõttem volt a két lódengalléros "törpebácsi" és Te a bõrkabátban. ... eszembe jutottatok Münchenben (egyenesen, aztán balra, aztán szemben a szálloda, ahol laktunk), eszemben voltál nagyon, amikor a Lutetiába érkeztem - no. 131. [...]
Most megkezdem a körtelefonálást. Nem tudok olyan hosszan írni, ahogy szeretnék, kicsit türelmetlen és ideges vagyok: mint a katona a csata elõtt.5 Annyit hadd mondjak, nagyon hiányzol és fogsz is hiányozni a magányos esti órákban [...] El is határoztam: nem hagylak többet otthon. Egye meg a fene a pénzt. Semmiféle pénz sem tudja megfizetni az elmulasztott boldog órákat és az elvesztett jó érzéseket [...]
Igen szeret Titeket és Téged, Lacikát, Ábikát, Anyikát, Apikát és mindenkit sokszor csókol és ölel

Laci

[feleségének]
1937. május 12.
Firenzébõl Pestre

Maggio Musicale Fiorentino
Secondo Congresso Internazionale di Musica

Kedves,

tegnap nem írtam, mert az elsõ nap elég mozgalmas volt. Délelõtt ülés 12-ig, mire szétszéledtünk és hazaértem ebédelni, fél kettõ lett. Délután megint együtt volt a banda estig, akkor szmokingba vágtuk magunkat és hamar vacsora, utána este Otello première-díszelõadás: Sabata6 és a legjobb olasz énekesek. Az elõadás nagyon kitûnõ volt. Legelsõ rangú nívó. Igen impresszionált, és úgy látszik, mégis meg kell változtatnom a kései Verdirõl való véleményem. Annyira nem érdekelt eddig, hogy meg sem néztem õket, és most 45 éves fejjel hallgattam meg az elsõt. Errõl majd szóval többet.
A mellékelt programból láthatod, hogy ki mindenki van itt. Mégis azt kell mondanom: kevés ilyen rosszul rendezett kongresszust láttam életemben. Szét vagyunk szórva különbözõ hotelekbe, és alig látjuk egymást. Én egy szállóban lakom C. Beckkel, P. Höfferrel (a berlini Hochschule zeneszerzéstanára, Hindemith barátja, érdekes, tisztességes ember), és G. Pannainnal (nápolyi akad. tanár, zenekritikus). A társaságom, bár már megismerkedtem Hindemithtel, inkább azok a franciák, akiket még Párizsból ismerek. Többször beszélgettünk a két kritikussal: B. de Schloezer és A. Schaeffnerrel; zeneszerzõk: Markevitch7 és Milhaud, végül M. et Mme Collaer8 (Bruxelles-Radio). Egyelõre ez a baráti kör.
Ma délelõtt-délután Bereitschaftban voltam, mert mára volt kitûzve az elõadásom.9 Meg is tartottam, túl vagyok rajta. Délután került rám a sor. Jól sikerült, rendesen ment. Ojetti10 meleg szavakban méltatott, mint "il Maestro ungherese Lajtha". Felolvasás után igen tapsoltak, majd - nem volt körülöttem vita.
Most gyorsan írok vacsora elõtt, mert újra szmoking. Este Casella (beszéltem vele többször) operabemutató.11 Azt mondják, az abesszin háborút szimbolizáló darab, és ezen is (mint az Otellón) ott lesz a trónörökös pár - tehát díszelõadás - premieère.
Gatti12 beteg, csak holnap látom.
Barréval13 találkoztam. A jövõ évi Maggio Musicaléra akarja hozni a pesti operát két balett-estre. A Lysistratát14 akarja kérni okvetlenül. õt még külön is látni fogom.
Nagyon sok szeretettel ölel-csókol téged és az egész Váci utca 79-et (így írom, hogy ne kelljen felsorolni az összes kézcsókot és csókot külön) a mindenkire sokszor gondoló

Lacitok

[Illyés Gyulának]
Budapest, 1941. szept. 30.

Kedves Barátom,

ne haragudj reám, amiért csak elkésve válaszolok leveledre. Az elmúlt héten azonban igen elfoglalt a Rádió. Legutóbbi erdélyi gyûjtõutam egyik eredménye ugyanis az volt, hogy Pestre hozattunk néhány öreg székelyt, és az õ nótáikat vettük fel gramofonlemezekre.
A kért cikkel szívesen szolgálok.15 Azonban meg kell hogy kérjelek, írd meg, milyen terjedelmû legyen írásom. Abból ugyanis, hogy a Magyar Csillagnak a N. R. H.-nak küldött tanulmányom hosszú, még nem tudhatom, hány gépírásos oldalt kívánsz tõlem. Idõmeghatározásnak bizonytalan: "a N. R. H. közlése után". Írd meg tehát azt is, mikorra várod cikkemet.
Egyébként is mindig számíthatsz reám, mert szívesen állok mindenkor melletted. Akár "városról", akár "faluról" lesz szó.

Igaz barátsággal köszöntelek
Lajtha László
[A levelet Illyés Mária szíves hozzájárulásával közöljük.]

[Alphonse Leduc-nek]
László Lajtha
Budapest, 1945. december 26.
Budapest IV. 79 Váci-utca

Kedves Uram, Kedves Barátom!

Semmi sem tûnik nehezebbnek számomra, mint ennek a levélnek a megírása. Elképzelni sem tudja, milyen türelmetlenül és régóta vártam már, hogy írhassak Önnek. És most, hogy megvan rá a lehetõség, komoly zavarban vagyok.
Az utóbbi években teljesen lehetetlen volt életjelt adnom magamról. Egy ízben azt a súlyos hibát követtem el, hogy egy párizsi felkérésre a diplomáciai postán keresztül válaszoltam. Ez még a náci titkos levélellenõrzések kezdetén történt, melyekrõl akkor még nem volt tudomásom. Ebben a levélben leírtam, hogy még mindig az az öreg anti-kollaboráns vagyok, aki korábban is voltam, és hogy sem mûveimmel, sem személyemben nem szeretnék Párizsban megjelenni, amíg Franciaország nem lesz újból szuverén és bárminemû megszállástól mentes ország. Állásfoglalásomat követõen rájöttem, hogy immár egyetlen levelem sem érkezik meg Párizsba. Jó párat elküldtem, de mivel egyikre sem érkezett válasz, félõ, hogy Önhöz már nem jutottak el. Íme, ez magyarázza hosszú hallgatásomat.
Említettem, kedves Uram és Barátom, hogy zavarban vagyok, most, amikor szabadon írhatok Önnek. Mivel kezdjem? Túlságosan is sok kérdést szeretnénk Önnek feltenni - én meg a feleségem már olyan régóta nem tudunk semmit Önökrõl! És milyen sok mesélnivalónk van... Félõ, hogy erre egy mégoly hosszú levél sem lenne elég. És az én levelem nem is lehet hosszú.
Elsõ kérésünk az, hogy írjanak meg mindent a Leduc családról. Leduc asszonyról, Önrõl, gyermekeikrõl és unokáikról! Végig gondoltunk Önökre. Olykor aggodalommal, szorongással, máskor melankolikusan, nosztalgiával, de mindig a régi hûséges barátsággal.
Mi, Istennek hála, épek és egészségesek vagyunk. Régi lakásunkban élünk, amely lakható maradt annak ellenére, hogy a bombázásokban házunk egy része megsemmisült.
És állítom, kedves Uram, Barátom, hogy nem a bombázások órái voltak számunkra a legrosszabbak. Legnagyobb gondunk az volt, hogyan kerüljük el, a fiaim meg én magam, a katonai szolgálatot. Barátaimmal együtt világosan láttuk, milyen szerencsétlen sors vár szegény hazánkra. Nem akartam ágyútöltelék lenni, a fiaimmal együtt, az elnyomó német nácik oldalán vívott háborúban. Tudtuk, hogy a nácik ellenségeink, hogy szabadságunkra törnek, s hogy a náci önzés katasztrófába sodor mindannyiunkat.
1944 márciusától mint tiszt a nemzeti ellenállás egyik egységét vezettem, fiaim a parancsnokságom alatt szolgáltak ugyanott. Ily módon, ennek a titkos szervezetnek a segítségével Budapesten maradhattunk. Sajnos azonban a kedvezõtlen politikai körülmények miatt a magyar ellenállási mozgalom nem bontakozhatott úgy ki, mint Önöknél Franciaországban.
Voltak mártírjaink, de a Jóisten megtartotta a családomat. Élünk tehát, egészségesek vagyunk, nincstelenek, és egy ablaküvegek nélkül eltöltött tél után boldogak vagyunk, amikor be tudjuk csukni az ablakokat. Higgye el, kedves Uram, Barátom, ez igazi nagy öröm lehet...
Együtt lakunk. Fiaim helyzete rendezett. Az idõsebb orvosdoktor, a fiatalabb vegyészdoktor, mindketten tanársegédek az egyetemen.
Én nagyon sokat komponáltam a háború alatt. De a mûveimrõl majd egy másik alkalommal beszélek. Ami esetleg érdekelheti Önt: a Zenedében korlátoztam a tevékenységemet, pár órát tartottam meg csak, helyette elfogadtam a Rádió felkérését, s lettem az intézmény zeneigazgatója. A Rádióval kapcsolatos elképzeléseimrõl Gachot16 barátom majd élõszóban beszámol.
Most pedig, kedves Uram, Barátom, búcsúzom. Mindazt, amit a feleségem Leduc asszonynak, mindazt, amit mi ketten az Ön családjának szeretnénk mondani, azt elmondani kell, és nem leírni.
Az elmúlt évek eseményeit a régi regények stílusában lehetne elmesélni. Ezek havonta jelentek meg a folyóiratokban s a végükön ez állt: "folytatása következik".
Én is azt mondom most: "folytatás a következõ levélben", és addig is háztól házig küldjük (a legnagyobb türelmetlenséggel várva mihamarabbi levelüket) hûséges és változatlan barátságunk üzenetét

Az Ön Lajtha L.-ja
[francia eredetibõl fordította Gyenge Enikõ]

[feleségének]
1947. március 14.
Párizsból Budapestre

Dusa kedves,

itt ülök Pistánál.17 Vacsora után vagyunk, s Pista fekteti le keresztlányunkat. Yvonne ilyenkor nincsen itthon, délutántól este 11-ig dolgozik a kórházban.
Kicsit fáradtan, hazamenés elõtt vetek papírra néhány soros beszámolót. Ma du. 5-tõl [...] három óra hosszat tárgyaltam Leducnél. Ez volt a második tárgyalásunk. Ezúttal kialakult, hogy átvesznek tõlem valamit. Egyelõre két dologról van szó: a Sinfoniettáról18 és a Quatre Hommages-ról.19 Végleges szerzõdést még nem kötöttünk, illetõleg még nem kaptam meg tõlük a szerzõdés aláírt példányát. Most majd kalkulálnak s gondolkodnak, vaj' gravírozzák-e a Sinfonietta partitúráját. Nekem az volt a kikötésem, hogy igenis gravírozzák, mert csak így számíthat a mû arra, hogy sokfelé elkerülhessen. Ha ugyan elkerül majd sokfele, és nem ragad bele a sárba. õk is belátják, "de hát a költségek..." - mondják. No, majd meglátjuk. Bízom benne, hogy aláírt szerzõdés fog várni - a végsõ szerzõdést ugyanis csak az öreg Leduc írhatja alá.
Errõl elég.
Ma délben Honeggernél ebédeltünk Kodály Zoltánékkal. Lám, kiszaladt a tollamból valami, ami nem is igaz, ui. csak Kodály Zoltán volt ott, felesége a szállodaszobában elesett, s megrándította a lábát, így csak Kodály jött el. Nekem elõzõleg találkozóm volt Honeggerrel. Egy órát töltöttünk el együtt. Dedikált partitúrával jöttem el stúdiójából vele együtt lakására, ahol igen kedélyesen beszélgettünk. Utána együtt jöttünk el tõlük Kodállyal [...], aki szintén nagyon kedves volt, és egy "biztos szert" ajándékozott nekem tengeribetegség ellen.
Holnap reggel az UNESCO-hoz megyek. Ma telefonáltak meg Pistának egy igen jó hírt: ha visszajövök Londonból, Huxley kíván velem beszélni. Legalább is ezt vélte Pista megérteni abból, amit Miss Thoresby mondott neki. Utána Schaeffner20 vár a Múzeumban. Délben együtt ebédelek Barraud-val és Tony Aubinnel.21 [...]
Azután csomagolni kell, mert holnapután indulok Londonba. Már csak a csomagolásnál is hiányzol. No lám.
Ez a beszámolóm a mai napról. Ezerszer csókollak, Mamikát, fiúkat. Londonból újra írok. Talán ott több idõm s nyugalmam lesz. Bár innen is több megbízást kaptam, pl. Leducék két ajánlását ottani megbízottaikhoz.
Végezetül újra sok szeretettel ölel s csókol

La

(Lajti Pista utóirata)
Kedves Rózsikám, Laci férji hûsége még az én levélíró-lustaságomon is gyõzedelmeskedik, s íme, egy héten belül már másodszor van módom írni Magának. Nagy kár, hogy nem hallgatták meg Laci interjúját, mert az valóságos apoteózisa volt közös Lacinknak, amellett pedig az egész magyar szellemi életre is igen hízelgõ volt. A felvett lemezt mi még a stúdióban meghallgattuk, s én kitûnõnek találtam, ami Laci hangját és francia kiejtését is illeti. Talán még elcsípik a lemezt Svájcban, mert a sottens-i állomásnak is megküldte a francia rádió. Laci annak idején meg akarta táviratozni, hogy menjenek fel a Rádióba, s ott hallgassák meg, de én azt feleltem neki, hogy ennyi eszük anélkül is lesz: tévedtem? Remélem, jobban fognak vigyázni április 2-án, az In Memoriam22 elõadásakor. Laci holnapután utazik. Még az a jó, hogy két hét után visszajön. Erzsi borzasztóan szereti parrain-jét.23 Kezeit csókolja

Pista

[feleségének]
1947. március 18. kedd
Londonból Budapestre

Dusa Kedves,

két leveledre kellene egyszerre válaszolnom, de úgy hiszem, nemigen fogok. [...] Elsõsorban: megköszönöm õket. A teniszlabdásat is, a családi levelet is. (A "labda" nem is ugrik olyan nagyon magasra, talán nem is próbálja. Inkább egy öreg veterán harcosról szólhatnék. Van sebe elég, de behegedtek, s megfogta régi, de nem csorba kardját, megnézte az ellenfelet, nekilendül, s avval, hogy vagy-vagy, megy neki ott, ahol a legsûrûbb az ellenség; vagy elesik, vagy átvágta magát a sûrûn.)
Párizsban nem tárgyaltam végleges dolgot senkivel. A Rádióval, illetõleg Barraud-val24 nem intéztem semmit - arról, amit akarok, nem is szóltam - a többiekkel ugyanígy, azt mondtam: várjunk április 2. utánig. Hallgassák meg az In Memoriamot, utána majd tárgyalhatunk. Akkor elmondom, miket és mint gondolom, szeretnék. Egyszóval, egy kártyára tettem fel mindent. Vagy siker lesz - akkor beszélek -, vagy nem lesz siker - akkor hazamegyek... és újra kezdem. A két rádiózenekar közül (Orches- tre National és Orchestre Symphonique) a másodikat kaptam. Nem ez a jobbik, de az elsõ annyira foglalt, hogy Kodály is ugyanezt a zenekart kapta szerzõi estjére. A karmester sem a legjobb, azt mondták róla: "une bête noire, mais un bras extraordinaire".25 Nem baj. Ott leszek a próbákon. Hát majd meglátjuk. Ha a karmester ügyes kezû s fegyelmet tartó, majd megmondom néki, mit és hogyan kell. Hiszek abban, hogy nem lesz baj. Az UNESCO úgyis az In Memoriammal egy idõben fog döntõ fázisba kerülni.26
Itt, Londonban is mindjárt belekerültem a munkába. Egyelõre Hoelleringgel27 való beszélgetés alakjában. Vasárnap 11-kor indultam el Párizsból, este 10-kor ölelkeztünk össze a londoni pályaudvaron. Közben egy szerfelett viharos átkelés. Vihar a szó legszorosabb értelmében: szél, esõ és... hó! A hajón majd' mindenki beteg volt. (Ezt utólag hallottam.) Egy olasz úr olaszul okádott, egy francia hölgy meg franciául. (A vonaton így mesélték). Én nem, hála egy csodaszernek, amit Kodálytól kaptam Párizsban - és a kabinnak, amit Hoelleringtõl (ill. megbízottjától) [...], ugyancsak Párizsban. A hajón sokáig kellett ácsorogni (olyan sorban, mint ti Pesten, a pék vagy krumpliárus elõtt), itt az útlevélvizsgálatnál.
Londonba megérkezve, vasárnap este fél négyig28 beszéltünk Hoelleringgel. Tegnap, azaz hétfõn este már "korán" lefeküdtünk, mert már fél kettõkor befejeztük a tárgyalást. No, hát ezért nem válaszolok a leveleidre úgy, ahogy megérdemelnéd. Párizs is elfárasztott nagyon, és itt sincs nyugalmam. Aztán a vén veterán, ha kifele nyugodt is, [...] mégis csak ott van az örökös készenlét, a harc. [...]
(Ha írsz Hoelleringéknek, a világért se említsd, hogy fáradtságomról szóltam. Nagyon kedvesek, s arról nem tehet senki, hogy Hoelle éppen estére jön mindig formába. Nem baj; nem pihenni jöttem. õk elvileg pihentetni akarnának, a gyakorlatban azonban az ellentéte sikerül. Ezt õk nem látják, s nem szabad, hogy általad rájöjjenek [...] Vigyázat.)
Most, levélírás közben fogadtam Hoelleringnél a "Third Program" szerkesztõjét.29 Beszélgetés után felajánlotta, hogy a Hortobágy zenéjét külön, mint muzsikát, leadják. Elmondják elõtte nézeteimet a filmzenérõl. Erre egy fél órát kapok. Tudod mi az a "Third Program"? Hoelle egészen odavolt attól, hogy ilyen hosszú idõt adnak - azt mondja, ez egészen rendkívüli, ti. ez nem zenei közvetítés, hanem próza, hiszen filmrõl van szó. Viszont a zenei közvetítésnek külön fontosságot, hangsúlyt ád, hogy rólam s nézeteimrõl beszél a "Third Program". Jó, jó - de mást szeretnék. Még nem tudom, lesz-e kapcsolatom a Sadler-balettel?30 Lacikát csókolom, de nem írom le a párizsi beszédet. Nagyon agyba-fõbe dicsértek. Ehhez meg otthon nem nagyon szoktattak. Úgy kezdték, hogy milyen örvendetes nyolcévi távollét utáni megérkezésem, hisz emlékeznek sikereimre, mûveimre stb. stb. Ábit is csókolom - más az a nyugati kultúra élvezése, mint gondolja. Errõl vele külön otthon beszélek majd.
Ma este Kabos Ilonkával31 találkozom. Elõször nála érdeklõdöm az itteni erõviszonyok felõl.
Dusa kedves, neked nem üzenek semmit, csak annyit, sajnálom, hogy nem lehetsz velem. A többit úgyis tudod. Befejezésül csak azt még: nagyon jól esnek és erõsítenek leveleid.

Sok-sok szeretettel ölel-csókol
La

Közreadja: Gyenge Enikõ

A cikksorozat következõ része itt olvasható.

_____________
JEGYZETEK

1 Lajtha Lászlóné jegyzete: "A Váczi-utcai három szobás lakás, ahová 1924 õszén költöztünk be La kétszobás, Miksa-utcai legénylakásából."
2 Lajtha Lászlóné jegyzete: "Gyomorfekély utáni utókúra a Maria Trost-i szanatóriumban."
3 Pietro Mascagni (1863-1945).
4 1928 októberében Prágában Lajtha részt vett és elõadást tartott a Népszövetség égisze alatt megrendezett I. Nemzetközi Népmûvészeti Kongresszuson. Itt döntöttek egy nemzetközi népzenei intézet létrehozásáról, a szervezéssel kapcsolatos megbeszéléseket éppen 1929 októberében, Rómában tartották.
5 Lajtha a Leduc kiadóval folytatandó tárgyalásokra készül.
6 Victor de Sabata (1892-1967).
7 Igor Markevitch (1912-1983).
8 Paul Collaer (1891-1989): belga zenetörténész, zongoramûvész, karmester.
9 "Le public et la musique contemporaine", megj. in: Revue Internationale de Musique, Bruxelles, 1938 (Opinions, 645-651.), magyarul "A közönség és a mai zene", in: Pásztortûz 1941/2 (67-71.).
10 Ugo Ojetti (1871-1946): olasz kritikus, író.
11 Alfredo Casella (1883-1947) Il deserto tentato címû misztériumjátékának bemutatójáról van szó.
12 Guido M. Gatti (1892-1973): olasz zenetörténész, zenemûkiadó és szervezõ, kezdettõl a firenzei Maggio Musicale szervezõ fõtitkára, az elsõ három firenzei Nemzetközi Zenei Kongresszus szervezõje.
13 Kurt Barré operarendezõrõl lehet szó, aki 1937-ben egy müncheni operaprodukció rendezõjeként vett részt a Maggión.
14 Lajtha balettje (op. 19a, 1933), szövegét Arisztophanész nyomán Lajtha és Áprily Lajos írta, bemutatója 1937. február 25-én volt a budapesti Operaházban.
15 Illyés a Magyar Csillag számára kérte Lajtha egyik cikkét, amely a levélváltás idején a Nouvelle Revue de Hongrie címû francia nyelvû folyóiratban - melynek egyébként mindketten rendszeres cikkírói voltak - megjelenésre várt. Az írást "La danse hongroise" címmel 1941. decemberében publikálta a francia lap (530-538.), két hónappal késõbb, 1942. februárjában a Magyar Csillag némileg rövidített verzióját közölte ("A magyar néptánc", 68-72.).
16 François Gachot (1904-1991): a levélváltás idején a francia Nagykövetség kulturális attaséja, lásd F. Gachot, "Egy elmúlt ország emlékei II.", in: Irodalomtörténet 1972/1. LIV. évf., (86-102.) Akadémiai Kiadó, Budapest.
17 Lajti István: Lajtháék keresztkomája.
18 Sinfonietta vonószenekarra, op. 43 (1946).
19 Quatre Hommages, op. 42 (1946).
20 André Schaeffner (1895-1980): francia zenetörténész, népzenekutató és kritikus.
21 Tony Aubin (1907-1981): francia zeneszerzõ és karmester.
22 In Memoriam - Piece symphonique pour orchestre, op. 35 (1941).
23 Keresztapját.
24 Henry Barraud (1900-1997): francia zeneszerzõ, zenei író, a francia rádió vezetõ munkatársa, Lajtha barátja.
25 Ellenszenves alak, de rendkívül jó keze van.
26 Ekkor alakult meg a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Folk Music Council: IFMC), melynek Lajtha haláláig vezetõségi tagja volt.
27 Georg Hoellering (1897-1980), "Hoelle": osztrák filmrendezõ. Hortobágy címû filmjéhez Bartók ajánlására Lajtha komponálta a filmzenét (op. 21, 1935), a forgatókönyv szövegét Móricz Zsigmond írta. Késõbb még két ízben dolgoztak együtt: 1948-ban készült el T. S. Eliot drámájából a Gyilkosság a katedrálisban (op. 45), 1949-ben az Alakok és formák (op. 48) címû film zenéje.
28 Hétfõ hajnali fél négyrõl lehetett szó.
29 Valószínûleg Gerald Abraham zenetörténész (Breuer János, Fejezetek Lajtha Lászlóról, EMB 1992, 156.).
30 Sadler's Wells Ballet Company.
31 Kabos Ilonka (1902-1973): zongoramûvész.

 Lajtha Ildikó tulajdona Lajtha Ildikó tulajdonaLajtha László házassági bejegyzéseLajtha László házassági bejegyzéseIllyés Gyulának küldött levél<br>(1941. szeptember 30.) Illyés-hagyaték (Illyés Mária szíves engedélyével)Illyés Gyulának küldött levél
(1941. szeptember 30.) Illyés-hagyaték (Illyés Mária szíves engedélyével)llyés Gyulának küldött levél címzése Illyés-hagyaték (Illyés Mária szíves engedélyével)llyés Gyulának küldött levél címzése Illyés-hagyaték (Illyés Mária szíves engedélyével)Ortutay Gyula, Latjha és Bartók a Magyar Rádióban,<br>egy Pátria-lemez felvételén (Vékony János mezõkövesdi<br>dudás, 1938. január, valószínûleg Dincsér Oszkár fotója) Lajtha-hagyaték, Hagyományok HázaOrtutay Gyula, Latjha és Bartók a Magyar Rádióban,
egy Pátria-lemez felvételén (Vékony János mezõkövesdi
dudás, 1938. január, valószínûleg Dincsér Oszkár fotója) Lajtha-hagyaték, Hagyományok Háza

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.