Önarckép tollal

Lajtha László kiadatlan levelei (4)

Szerző: Gyenge Enikõ
Lapszám: 2003 június

(A cikksorozat elsõ része itt olvasható.)

dátum nélkül [1951. április elején]
[Alphonse Leducnek]

Kedves Uram, Kedves Barátom!

Íme egy újabb lehetõség, hogy írjak Önnek - ellenõrzés nélkül.
Mivel tudom, hogy Ön meg a többiek mennyire szívükön viselik sorsunkat, életkörülményeinkrõl írok elõbb egy pár szót. Valóban csak egy pár szót, mert egy egész levélben sem tudnám leírni ezt az életformát, amely számunkra megszakítás nélküli, állandó bizonytalanságot jelent. Ön, aki szerencsére ezt soha nem élte át, és annyira távol van mindettõl, kedves Barátom, ezt megérteni, de még elképzelni sem tudja.
A kenyérkeresetet számomra még mindig a népzene lejegyzése és gyûjtése jelenti. Még egy díjat is kaptam ezért a munkámért.1 Ennek ellenére meglepõ módon még mindig nincs állásom és nyugdíjat sem kapok. A megbízások népzenei gyûjtésre csak alkalmiak és egyik napról a másikra leállíthatók. Csak régen kivívott tekintélyemnek köszönhetem, hogy emelt fõvel élhetek, mindentõl távol tartva magam, minden kapcsolatot megszakítva az itteni hivatalos világgal. Inkább élek visszavonultan egy szegényes és bizonytalan életet, mintsem hogy a legkisebb engedményt is tegyem.
Ön, kedves Barátom, sokat segített, ezt soha nem fogom elfelejteni! Én mindig határozottan hangoztatom, hogy aláírtam Önnel egy szerzõdést, és ennek értelmében Ön az én általános kiadóm, akinek nemcsak kizárólagos joga van mûveim kiadásához, hanem rendkívüli rendeléseket is adhat. Ne feledje el, kedves Barátom, hogy Ön állandóan soron kívül rendel tõlem mûveket, és egy szabad percem sincs. Ez lehetõvé teszi, hogy kockázatvállalás nélkül utasítsak el minden felkérést kantáták, mozgalmi ódák, tömegkórusok, a politika istenei tiszteletére írt himnuszok stb. komponálására.
A két kiadói számot, amit volt szíves elküldeni, egy vonósnégyes2 és egy mise (vegyes karra és zenekarra)3 számára fogom felhasználni. A vonósnégyes már a nyomdában van. Megígérték, hogy április közepe felé készül el, és hivatalosan fogják kiküldeni a példányokat. Mivel ezek Önnek nem kerülnek semmibe, megkérném, kedves Barátom, hogy valamivel olcsóbb áron forgalmazza, mint kiadójának más vonósnégyeseit. Jóllehet nagypartitúráról van szó, szabjon ki rá zsebpartitúra-árat.
A misém partitúrájának és kórusszólamainak lemezei elkészültek. Pillanatnyilag - mert én nem tudok utazni, és az itteni templomi zenekarok már nem mûködnek - ez a mû nem aktuális. Lehet, eljön még az idõ, amikor a terveimnek megfelelõen el tudom vezényelni az õsbemutatót Angliában. Kivárjuk.
Elkezdtem egy negyedik szimfóniát.4 Ez a munka nyárig fog tartani. Tehát az itteni illetékesek addig békén hagynak, elismerve az Ön jogait. Legyen szíves, írjon pár sort, amelyben megkérdezi, meddig jutottam el a munkámmal, és egy új kiadói számot ad. Kérem, szögezze le ebben a levélben: 1.) nagyon sajnálja, hogy a levonatok visszaküldése (tõlem tudja) még mindig annyi akadályba ütközik, 2.) és emiatt Ön nem lát más megoldást, mint azt, amit a vonósnégyes esetében alkalmaztunk. Fogalmazza meg úgy a levelet, kedves Barátom, mintha ez a megoldás egyáltalán nem lenne kedvére való, és csak azért fogadja el, hogy lehetõvé tegye a mû megjelenését.
Mindig komponálnom kell valamit, ellenkezõ esetben már nem vagyok "dolgozó", és kellemetlenségeket okozhatnak a lakással kapcsolatban. Pillanatnyilag [a Zenemûkiadó Vállalat] magára vállalja a másolás és a nyomtatás stb. költségeit, és büszke, hogy rendelkezik a magyarországi jogok felett. Ily módon kiadói munka nélkül jutunk hozzá kész anyagokhoz. Ez jó, a jövõre nézve legalábbis, számomra meg az Önök számára is.
Ezt a lehetõséget azért kaptam, hogy üzleti ügyekrõl tudjak írni Önnek, és emiatt búcsúzom, személyes érzéseimrõl most nem beszélek. Mégsem fejezhetem be anélkül, hogy változatlanul hûséges szeretetünkrõl ne biztosítanám Önt és családját,

[Lajtha László]

dátum nélkül [1951 második féléve]
[Gilbert Leducnek]5

Kedves Gilbert!

Boldogan élek a lehetõséggel, hogy ezúton rendezhetjük üzleti ügyeinket. Engedje meg, hogy máris kezdjem.
Ön pár héten belül megkapja 4. szimfóniám 300 partitúrapéldányát és a teljes zenekari anyagot. [...] Amint megérkezik a küldemény, nyugtázza írásban, és kérem, hogy egy külön levélben:
a) nehezményezze, hogy a partitúra papírja még az átlagosnál is rosszabb
b) a borító nem elég merev a mérethez viszonyítva
c) a nyomás meglehetõsen egyenetlen, a kivitelezés nem elég gondos
d) ha egyéb kifogásai vannak, kérem, írja meg.
Kérem, ne tegye szóvá a kotta túlságosan nagy méretét. Magyarországon egyáltalán nem lehet pauszpapírt beszerezni. Ezt a fiamtól kaptam, New Yorkból. [...]
Levelem végén megadok majd egy másik címet, amelyre, kedves barátom, szabadon írhat mindenrõl, és kifejtheti véleményét a következõkben (az ilyen levél diplomáciai úton fog megérkezni, s így elkerüli a cenzúrát).
Ön sokat segített azzal, hogy írásban megerõsítette: Ön az én általános kiadóm, és a szerzõdésünk szerint minden mûvemnek minden joga Önt illeti meg. Ennek hála, folytathatom ellenállásomat, és mindenfajta hatóságtól megtagadhatom a piszkos munkát az ilyenkor szokásos következmények nélkül. Azonban, kedves Gilbert, folytatni kell a játékot. [...] 7. vonósnégyesemnek nagy sikere volt, (úgy hallottam, hogy egy olasz együttes bemutatta Torinóban is), és a magyar együttes6 egy másikat kért a következõ idényre. A Minisztérium felvállalta az ügyet, és hivatalosan felkért egy új vonósnégyes megírására. Pár napja el is kezdtem ezt a munkát. Hogy mûveim felett Ön rendelkezik, ez felszabadítóan és megnyugtatóan hat rám - gondolom, érti! Ugyanabban a levélben arra kérnek, fontolgassam egy hegedûverseny megírását. Azt válaszoltam, hogy nem tudok vállalni semmit az Ön beleegyezése nélkül. Arra kérném, kedves Gilbert, engedélyezze levelében ezt a munkát, de követelje, hogy a nagyzenekari Divertimento se halasztódjék el sine die. És utána küldje el a kiadói számokat a már említett három mû számára.
Arra is megkérném, legyen szíves elküldeni egy példányt 4. szimfóniámból a szerzõ hódolata jeléül Sir Adrian Boultnak, BBC London, aki csodálatosan dirigálta 3. szimfóniámat (a London Symphony Orchestra élén) a Gyilkosság a székesegyházban - Murder in the Cathedral címû film számára. A film azóta két nagydíjat nyert a velencei Nemzetközi Fesztiválon. Fiamtól kaptam egy pár, barátok által véletlenszerûen küldött újságkivágást (Manchester Guardian, egy nagy amerikai napilap, egy másik, holland napilap), melyekben nagyon dicsérik a zenét. [...] 3. szimfóniám - amint Ön is tudja - része a film számára írt zenének. Azért hívom fel figyelmét erre a tényre, hogy be tudja jelenteni jogait a Szerzõi Jogvédõ Hivatalnál. A film õsbemutatója egyidejûleg lesz Londonban és New Yorkban, 1952 januárjában. Ugyancsak e film számára írtam még egy Téma és variációk c. mûvet nagyzenekarra, két kvintett-tételt hárfára, fuvolára, hegedûre, brácsára és gordonkára.7 [...]
3. szimfóniámnak nagy visszhangja volt Magyarországon. A londoni rádió több mûsorában is beszámolt a velencei sikerrõl, és ez a díj itthon számos kellemetlenségtõl mentett meg. Ugyan nem említik a szerzõt (T. S. Eliot, a nagy angol költõ, 1950 Nobel-díjasa), nem beszélnek a témáról (angliai Szent Tamás mártíriuma) - errõl különösen hallgatnak -, csak arról vesznek tudomást, hogy egy "bizonyos" film, amelynek én írtam a zenéjét, díjat kapott egy "bizonyos" fesztiválon. Mivelhogy még mindig nagyon érzékenyek a nyugati sikerekre, büszkék rá és elnézik nekem, de ismétlem, a film említése nélkül. Tulajdonképpen ez felszabadítja a 3. szimfóniát, amely ezután nálunk is szabadon terjeszthetõ lesz.
Engedje meg, kedves Gilbert, hogy most azokról a mûvekrõl beszéljek, amelyek kiadását még az Ön felejthetetlen édesapja engedélyezte. Egy hárfa-fuvola-gordonka trióra, és egy fafúvós kvartettre8 vonatkozó szerzõdést írtunk alá. Tudom, a mostani körülmények nem kedveznek a vállalkozásoknak, mégis engedje meg, hogy felvessem a Trió kérdését. Önnél vannak a partitúra és a szólamok nyomatai. Mit gondol, meg tudná jelentetni a közeljövõben? Nagyon szeretném, ha sikerülne. Biztosan játszani fogják Milánóban, Londonban, Párizsban, és, remélem, Amerikában. Magyarországon is kérik tõlem a muzsikusok. Anélkül, hogy túl optimista lennék, azt hiszem, kiadása belátható idõn belül megtérülne. [...]
Nem tudom lezárni ezt a business-levelet anélkül, hogy elmondanám, mennyire de profundis van jelen gondolatainkban az egész Leduc-család, az újratalálkozás majdhogynem fájdalmas óhajával. Még mindig remélem, hogy egy sor dolog megoldódik, és ilyen, nehezen eljuttatott, szórványos levelezés helyett személyesen kopogok majd az Önök ajtaján. De addig is kérem, adja át Leduc aszszonynak legõszintébb hódolatomat, Lajtháné hûséges baráti üdvözletét; Önre, kedves Gilbert, baráti kézszorítással gondolok, és - a viszontlátásra!
Várom mihamarabbi válaszát, és maradok változatlanul az Ön hûséges

Lajtha L.-ja

Válaszlevelét ide címezze:
Guy Turbet-Delof,9 a Francia Intézet igazgatója, Francia külképviselet, Budapest,
a levelet adja le a diplomáciai postára: 37 Quai d'Orsay, Paris 7e (november 24. vagy december 15. elõtt)

[Gilbert Leducnek]
1952. január 14.

Kedves Gilbert!

Mindenekelõtt megköszönöm karácsonyi és újévi jókívánságait, melyek egy szép Côte d'Azur-i tájat ábrázoló képeslapon érkeztek. [...]
Azt tapasztalva, hogy a hivatalos elnyomás ereje napról napra fokozódik, Önre hivatkozva határozottan megtagadtam a hegedûverseny megírását. Lehet, hogy még emlékszik rá: egyik utolsó levelemben említettem, hogy megrendelték, és Ön válaszában "engedélyt" adott rá. De idõközben végiggondoltam a dolgot. Veszélyes dolog visszakozni és a legcsekélyebb engedményt is tenni. Ha elfogadom a hivatalosság ajánlatát, megvan a precedens, és nem lesznek érveim visszautasítani egy Sztálin-kantáta vagy egy másik vonalas, vagy ahogy itt mondják: realista-optimista mû megírását. Ezért hazudtam nekik, azt állítván, hogy kaptam Öntõl egy másik levelet, amelyben bizonyos tartózkodással említette a versenymûvet. Csak azért fogadta el eredetileg, hogy a kedvemben járjon, de Ön számára a kvartett és a szimfónia a sürgõsebbek, és nem szeretné, ha ezek késnének a versenymû miatt. Tekintélyemnek köszönhetõen elértem, hogy egy számomra megfelelõbb idõpontra halasztottuk a versenymû megírását. Levelében, kedves Gilbert, legyen tekintettel erre, és pár szóban fejtse ki, hogy Ön az én általános kiadóm, tervei vannak velem és az Ön elképzelései nem véletlenek és esetlegesek, hanem a dolgok logikája, tehát a katalógus és a megrendelések alakítják. [...]
És most egy olyan mûrõl írok, melynek létezése szeretném, ha titokban maradna. A katolikus intézmények megkértek egy mise megírására. (Írtam már egyet 1950-ben, zenekarra és kórusra, de sajnos éppen akkor szüntették meg a nagyobb templomok zenekarait.) Látva, hogy a katolikus zeneszerzõk nem merik vállalni egy mise megírását, engem kértek fel egy könnyû, kórusra és orgonára írott mise10 komponálására. Hamarosan befejezem. A megrendelõk készek a mû metszését is elvégeztetni [...] Ön, aki egy szabad országban él, el sem tudja képzelni, milyen hatása lenne itt egy új misének. Mint kálvinista, a hívõ emberek vigasztalására írtam e misét. A diplomáciai küldeménnyel meg fogja kapni a partitúra és a szólamok másolatait. Az lenne a kérdésem, nem tudná-e ügyesen ezt a mûvet is beilleszteni kiadási tervébe, a vonósnégyes és a szimfónia mellé? Mivel Ön három kiadói számot biztosított számomra, egyet a vonósnégyes, egyet a szimfónia, egyet meg a mise kapna. Válaszlevelében, melyben a szimfónia kézhezvételét nyugtázza, [...] nyilatkozzon a misével kapcsolatban is, azonban nem misének, hanem kórusmûnek nevezve azt! (Nem küldtem még el Önnek elsõ - kórusra és zenekarra írott - misémet, mert nem éreztem sürgetõnek a kiadását.) Ismételten javaslom, hogy az itt metszett további mûveknél indítványozza az úgynevezett cigaretta papírtípus használatát, és kérje a lemezek - melyek az Ön tulajdonát képezik - leadását a francia konzulátuson. Ily módon vámmentesen fogja megkapni õket.
Megkérném, kedves Gilbert, küldjön másolatot válaszlevelérõl. Az egyik példányt megtartanám, mert mûveimet illetõen én vagyok az Ön budapesti képviselõje, a másikat meg eljuttatnám a Zenemûkiadó Vállalatnak.
Sietve fejezem be soraimat, mert a szimfónia postázása egybeesik a futárszolgálat indulásával, ugyanakkor nem felejthetem el megkérni Önt, tolmácsolja tiszteletteljes hódolatomat Leduc asszonynak, õszinte baráti üdvözletemet Claude-nak és a legjobb kívánságokat az egész családnak. Férfiúi kézszorítással búcsúzom, kedves Gilbert, remélve, hogy hamarosan olvashatom sorait.

Az Ön hûséges
Lajtha L.- ja

[Fiainak]
1954. szeptember 17.11

Édes Gyerekeim,

elsõsorban Hozzátok szólok, édes Fiaim, mert ha nekem jó nyelvgyakorlat az, ha Nektek angolul írok, úgy légyen Nektek hasonló magyar levelem feleségeiteknek való angolra fordítása. Meg kell mondanom, hogy mint korban megbölcsült embernek, errõl a fordítgatásról semmi rossz véleményem sincs. Úgy vagyok vele, mint néhai Bánffy Dezsõ, a millenniumi Magyarország minisztere volt. Nagyon rosszul beszélt németül, de Ferenc Jóska elõtt, aki viszont rosszul beszélt magyarul, minden miniszternek németül kellett beszélnie. No, képzeljétek el a spanyol etikettet! A kihallgatáson megjelent miniszterelnököt, a császár-királyt megilletõ háromszori meghajlás után megálló Bánffyt, frakkban-kesztyûben mindvégig állva. A felség nem fog kezet, de észrevévén Bánffy erõlködését, kegyet akarván gyakorolni, szíves mosolylyal mondja néki: kedves Bánffy, látom, nehezére esik a német beszéd, folytassa inkább magyarul. Mire Bánffy: "makt nikt, Majestät, ik übe mik." Egyszóval, mi is csak üboljuk magunkat.
A mai Zweck der Übungom [...], hogy írjak egy kicsit munkámról és terveimrõl. Két kompozícióm próbái kezdõdnek meg. [...] A 10. kvartettemnek12 ez a címe: [...] "Udvarhelyszéki Suite három részben". Ez az elsõ népdalfeldolgozás, amelynek opusz-számot adok. Emlékszel még, Ábikám, Etédre? Hát a Gagyi-fiúkra, akikkel dolgozni jártál a földekre? És a kõrispataki cigányra? [...] Kristóf Vendel volt a neve, és nagyon sok szép dallamot tudott. Megélhetés céljából tavaly egy népi zenekarnak átírtam belõlük egy párat.13 Igen szerették õket, ezért kértek egyet a más után, és sokszor játszották koncerten is, rádióban is. A dallamokat mindig nagyon szerettem én is, és nehogy a prímás és klarinétos úgy variálja, ahogy akarja, avagy stílustalanul díszítse - csak példaképnek vettem öreg Kristóf cigány díszítõtechnikáját -, magam írtam (Debussy arabeszkeknek hívta) a dallamhangokat körülíró, girlandszerûen összekötõ, magam módján kifejezõ díszítéseket, [...] variációkat. [...] Éreztem azt is, hogy "letétjeimet" ha megfinomítom, igazi "grand art" lehet belõle. Lényegesen változtattam a darabok eredeti tempóján is, úgy hogy [...] úgy jelennek meg, ahogy Lajtha László látja õket, és magukkal hoznak és adnak a közönségnek egy darabot udvarhelyi lelkembõl. Tudjátok-e még, hogy Udvarhelyszék az anya-szék, amelybõl Csíkszék és Háromszék kirajzottak? Avagy ez már smafu "his Lordshipjének" és "õjenkiségének"? Ha meghallgatnátok, és hiszem, hogy meg is fogjátok hallgatni, feleségeitek szíve bele fog sajdulni. Olyannak csináltam. Az elsõ rész egy hihetetlenül nagy ívû dallam, a legnemesebbek közé tartozik, miket valaha hallottam, írta légyen azt akár Beethoven, akár más hasonló komponista. Nagyon lassú. Kezdetül a brácsa játssza szép, meleg, szonórus hangján, a kíséret meg egyszerû akkordokból áll, olyan halk és távoli, hogy éppen csak értelmet (harmóniait) ad ennek a gyönyörû dallamnak. Rögtön utána, másodszorra az elsõ hegedû, ezúttal nem líraian, hanem patetikusan ismétli meg, e szenvedélyes karakterét az új arabeszkek adják. Az elhalkuló befejezést második téma követi, amelyik olyan mosolygós és graciózus, hogy ha nem sikerült olyan szépre és finomra, mint a legszebb Mozart-menüett, akkor ez nem a dallam, hanem az én hibám. E finom, kicsit táncos, kicsit játékos, de gyönyörû profilú melódiát az elsõ lassú követi, új arabeszkekkel, ezúttal fájdalmasan, melankolikusan (mint egy erdélyi lélek, aki a hegytetõn néz a meszszibe, s végül egyet sóhajt). Ez az elsõ rész. A második sötét moll prestissimo. Nem színeiben sötét, mert azok végtelenül könnyûek, hanem karakterében. A dallam az elsõ hegedûé ugyan, de a többi szólamok hasonló prestissimóban futkosnak, úgy valami egész anyagtalan, megfoghatatlan, tündérlábakon elsuhanó álom-párakép villódzik el szemünk elõtt, végig pianissimo. Észre se vesszük, hogy utána új téma kezdõdik, fortissimóban ugyan, de lehalkul, mint az elsõ. Ezután megszakítás nélküli középrésznek lassú dallamot hozok - nem olyan lassút, mint az elsõ részé -, ez nem oly nemesen, férfiasan érzelmet takaró, sok benne az erdélyi bánat. Elõször a cselló dalolja el, majd éteri magasságban a két hegedû. Utána megismétlõdik a kezdõ prestissimo, és a tétel felröpül a felhõkig, sõt azon túlra, s hiába nézünk utána, lassan elvész a szemünk elôl. Ez a második rész. A harmadik két lassú dal összefonásából áll. Meleg, puha, szenzuális az egész tétel, és megnyalnátok a tíz kéz- és lábujjatokat, ha ilyen varázslatos gyengédséggel tudnátok ujjbegygyel megsimogatni asszonyaitok arcát. Cinikusan azt mondhatnám: szívdöglesztõ. Szerelmes már az egész publikum [...], és ezután jön két gyors dallam, az egyik pizzicato, majd kecses arco, amely odáig vezet, hogy normális fehérnép, vagyis olyan hûvös angolszász azt mondaná, ennél gyorsabban már nem lehet táncolni. Rádobbant azonban az öreg 63 éves harisnyás, és azt mondja: hé, a sváb anyátok istenit, gyertek, kölykeim, mutassuk meg... S következik rá egy szilaj, csûrdöngölõnél is csûrdöngölõbb valami, amelyben a férfikarok között már csak bódult virágszál a fehérnép. Itt-ott hirtelen elhalkul, de csak azért, hogy a tempó hajszája nagyobb ellentétben mutatkozhassék meg, s utána mindég felcsattan a fortissimo, s a vége egy nagy tourbillonban fejezõdik be.
A Magnificat14 egészen más. Nem szerettem már régen Bach és a többiek harsogó, trombitáló, forte, barokkan-majesztózus Magnificatjait. Mert hát mi is a Magnificat? Mária hálaéneke: "Magnificat anima mea Dominum et exsultavit spiritus meus in Deo salutari meo. Quia respexit humilitatem ancillæ suæ..." Mindez akkor történt, amikor egy szép májusi délután, a nap lehanyatlóban, a szép csendes Genezáret-tó partján, a zöldellõ tájban együtt sétálnak Mária és Erzsébet, és a fiatal, szép, finom, gráciás-testû Mária bevallja Erzsébetnek, hogy õ már biztosan anya. Boldog, mint minden anya, aki elsõszülöttjét várja, és biztosan ott játszadozik ajka szögleteiben az az édes, réveteg mosoly, amelyet ott láttam anyátok száján, s Ti is ott fogtok látni (ez sem akar célzás lenni) feleségeitek száján. Mi egyebet is mondhat, mint hogy hálát ad az Istennek anyaságáért. Hogy mit vár a méhében nyugvó gyermektõl? Azt, amit anyák várnak. Hogy ez különb lesz mindenkinél, és az Úristen, aki "deposuit potentes de sede, et exaltavit humiles. Esurientes implevit bonis et divites dimisit inanes", ott lesz az Õ fia mellett is, s egyengeti élete útját. Hol van itt kiabálás, hol van itt hangos szó? Miért kell ide fortissimo énekkar s zenekar? Ez nem zsoltár, amelyben "hangos szóval dicsérjük az Urat", ez egy, a Genezáreti-tó partján alig-asszony elénekelte, félig leányhangon dalolt himnusz. Nem is a zenészektõl tanultam. Hanem a festõktõl. Néztétek Botticelli Magnificatja Madonnájának arcát? Milyen bánatosan mosolyog? Finoman, édesen, és mégis valami megfoghatatlan melankóliával. Sok Madonna-képet láttam életemben. Sorban megjelentek szemem elõtt azok, akiket szeretek, a Giotto-iskola utániak egészen Michelangelóig, akit már nem számítok közéjük. Õ éppúgy elmaradt, mint a nehézkes, kövérkés németek. Finom, gráciás, szép, odahajló, hol törékeny testû, hol nemesen karcsú olaszok, franciák, németalföldiek, Rogier van der Weidenig, a méltatlanul lenézett Raffaello is, Louvre-ban lévõ kis képével: fején habfátyolos Madonnájával, mind-mind, több mint negyven év távlatából elõbukkantak, emlékezetem a szemem elé hozta õket, s most, hogy olyan régen már nem is nézhetem meg, s ki tudja, mikor fogom láthatni õket, mind úgy állottak elõttem, mint egy modell a festõ elõtt. Fra Angelico tündéri, ma is friss színeivel, avval a szeretõ gonddal, ahogy valódi aranyból rakta Madonnái feje köré a glóriát. Szinte mutatták, mit kell tennem. A kompozíciót nõi hangra és orgonára írtam. (Tehát nem orgonakísérettel). Hangosság, széles gesztus, trombitáló angyalok, mindez nincs az én Magnificatomban. Szelídség, báj, szépség, gyengédség, alázat - az igen; s elõvettem a nagypalettát, rajta a színek, de a legkisebb ecsettel festettem, annak is összesodortam a szõrpamacsát; úgy, hogy rajzolt, mint a hegyes ceruza, és leheletszerûen raktam fel a színeket. [...] Szokatlan és tudtom szerint az elsõ ilyen felfogású Magnificat [...]

[aláírás nélkül]

Guy Turbet-Delof, a budapesti Francia Intézet igazgatójának levele Lajtha Francia akadémiai tagjelölésével kapcsolatosan15

Florent Schmittnek
Budapest, 1955. szeptember 15.

Uram, Kedves Mester,

Ön volt oly szíves és megosztotta velem szándékát, hogy az Institut de France (Francia Szépmûvészeti Akadémia) új levelezõ tagjává - George Enescu román zeneszerzõ megüresedett helyére - Lajtha László magyar zeneszerzõt szeretné javasolni,16 és véleményemet kérte ez ügyben.
Köszönöm az irántam tanúsított bizalmát. Talán az Akadémia megtehetné, hogy hivatalos úton fordul a Külügyminisztériumhoz, így az minden bizonnyal hiteles véleményt mondhatna Lajtha úr esetleges jelölésérõl. A magam részérõl mindemellett a legnagyobb örömmel válaszolok kérdésére - természetesen magánemberként.
A legmelegebben csatlakozom az Ön javaslatához, mivel Lajtha László mûvészi, tudományos és politikai érdemei a legmesszebbmenõen igazolják ezt.
1. Mûvészi érdemei. Az alig több mint hatvan éves Lajtha László mennyiségi és minõségi tekintetben egyaránt jelentõs zeneszerzõi életmûvet mondhat a magáénak. Kiemelném mintegy tíz vonósnégyesét, öt szimfóniáját, két miséjét, számos egyéb zenekari és kamaramûvét, kórusait, zenéjét T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban címû filmjéhez, két balettjét, Madariaga librettójára készült operáját stb. E mûveket számos országban nagy sikerrel játszották, különösen Franciaországban és Amerikában. Jelenleg a kritikusok Lajthát a kortárs zene egyik legjelentõsebb képviselõjének tartják. Másrészt jól ismert tény, hogy a zeneszerzõ fiatal kora óta, részben személyes baráti kapcsolatai, részben mûvészi irányultsága okán az úgynevezett párizsi iskola tagja. Mûveinek állandó kiadója párizsi kiadó. Joggal hasonlították zenéjét egy olyan egy érméhez, amelynek "anyaga magyar, megmunkálása francia, árfolyama egyetemes".
2. Tudományos érdemei. Bartók Béla halála óta Lajtha Kodály Zoltánnal együtt a nagy magyar folklóriskola legavatottabb képviselõje. Néprajzi publikációi és nemzetközi néprajzi társaságokban betöltött szerepe egyként igazolják tudományos munkásságának értékét.
3. Politikai érdemei. Lajtha L. azon igen ritka magyar személyiségek egyike, akik egyetlen kompromisszumra sem voltak hajlandók az országot hét éve uraló rendszerrel szemben. Így meg tudta õrizni mûvészi és emberi függetlenségét, állandó bizonyítékát adva szellemi tartásának és a nyugati kultúra iránti elkötelezettségének. Külön említésre méltó franciabarát magatartása: ez leginkább abban a hatékony szervezõmunkában nyilvánul meg, amelyet évek óta a - Magyarországon a német (1945 elõtt) és a szovjet (1948 után) kulturális befolyás miatt háttérbe szorult - francia kultúra itteni terjesztése terén végez.
Befejezésül egy olyan érvet is felhoznék, amelyet - az elõbbiekhez hasonlóan - magánemberként közlök Önnel: különösen kívánatosnak tûnik, hogy a jelenlegi nemzetközi feltételek közepette George Enescu utóda szintén egy közép-európai zeneszerzõ legyen. Mind Magyarországon, mind Romániában és a többi szomszédos országban létezik egy bizonyos - jelenleg többé-kevésbé szunnyadó - franciabarát hagyomány, amelynek felélesztése sokkal könynyebb lenne, ha Franciaország nagyobb figyelemmel fordulna Európa e régiójában élõ barátai felé. Lajtha L. akadémiai tagjelölése - a legnagyobb külföldi tekintélynek örvendõ Szépmûvészeti Akadémiáé - önmagában is messzemenõen indokolt, de az elõbb jelzett körülmények - melyeket aligha lehet figyelmen kívül hagyni - a döntést különleges állásfoglalássá avatnák.
Kérem, Uram és Kedves Mester, fogadja a legõszintébb tiszteletteljes üdvözletemet,

Guy Turbet-Delof

[Lajtha Ábelnak]17
dátum nélkül [1957. február-március?]

Nagyon szépen köszönöm, édes Ábikám, a február 7-én kis henger alakú zöld plasztik dobozban feladott Peritrate-küldeményt. Nem tudom, hogy erre is vonatkozik-e Ree-nek18 az a rövid leírása, hogy naponta háromszor fél tablettát kell szednem, és ha bírom, akkor fél helyett egy egészet. [...] Kíváncsian várom, sül-e ki valami okos a Hozzátok juttatott elektrokardiogramokból s a személyes panaszokból.
Ne haragudj, édes Ábikám, hogy egyéb kérésekkel is megterheltelek. [...] Ha kérek valamit, azért van, mert Pesten nem kapni semmit. Textíliát, ruhanemût, fehérnemût nem lehet vásárolni. Amit kapni lehet, az rongy és drága. Állítólag gyártanak jobb minõségû anyagot is, de az mind exportra készül, vagy néhány húsosfazékhoz közel álló tud talán szerezni belõle, de én semmi esetre sem jutok hozzá. [...] Ruhatáram hiányait tehát semmiképpen sem tudom pótolni. Ezért volt, hogy egy téli nadrágot kértem Tõletek. Közben azonban eltelt az idõ, vele a tél is, úgyhogy most már nem aktuális. Talán majd nyárra fogok kérni egy nyári nadrágot. Akkor majd elküldöm a méretet.
A ruhacsomagot küldjétek Leducön keresztül. Ha a nadrágot összegyûritek, és azt írjátok a csomagra, hogy "használt", Leduc csak igen kevés vámot fog fizetni érte. Leduc meg hozzám diplomáciai úton juttatja el, hogy itt semmi vámot ne kelljen fizetni érte.
Konzervet, teát, kávét nem érdemes Leducéken keresztül küldenetek. A francia vám is bizonyára magas ezekre. Hagytam Leducéknél pénzt,19 hogy abból fedezze az ilyen kiadásokat, õ azonban olyan gavalléros, hogy ehhez az összeghez soha hozzá nem nyúl, hanem saját zsebbõl fizet mindent. Kéréssel emiatt hozzá nem fordulhatok. Amikor szükségem volt kávéra, teára, szardíniára, és alkalmam volt szóval üzenni Leducéknek, hogy a náluk lévõ pénzbõl vásároljanak s küldjenek valamennyit, ahelyett, hogy megtették volna, sub titulo karácsonyi ajándék olyan csomagot küldtek, hogy szinte szégyelltem elfogadni és a könnyekig meghatott az az aranyos levél, amelyet a fejedelmi csomaghoz mellékeltek. Igazán kilesik a gondolatunkat, tavaly egy elejtett megjegyzésemre (ti. télen falun hideg van) olyan fejedelmi, kötött meleg luxuskabátot, underweart küldtek karácsonyra nekem is, Nyamsinak20 is, hogy óvakodom ezentúl bármi megjegyzést is tenni. Amellett, hogy áldozatkész kiadók, ajándékokkal is elhalmoznak. Minthogy ezeket nem áll módomban viszonozni, nem akarok koldusnak látszani, világos, hogy nem kérhetek tõlük semmit. A legegyszerûbb megoldás tehát az lesz, hogy ha teát, kávét, szardíniát, egyszóval ruhanemûn kívül valamit kérek Tõletek, akkor légy szíves kiszámítani annak dollárértékét és kérésem szerint küldj 10-20 dollárt Leducéknek, megkérve az egyik fiút, hogy ezen a pénzen mit vásároljon nekem Párizsban és küldjön el nekem a diplomáciai postával. (Lajtháné beszúrása: Most mindenbõl elegünk van! Jó darabig nem kell ilyesmi!)
Az így keletkezett adósságaimat idõnként majd, ha összegyûltek, meg fogom Neked fizetni, édes Fiam. Most mindenesetre lesz rá alkalom. Nyamsi megkapta az útlevelét. Európára szól és 1958. február 15-ig érvényes. Bár számomra hasznosabb lett volna, ha április végén, május elején utazik, a bekövetkezendõ örvendetes események hírére másképpen döntöttünk. Most az a terv érik bennünk, hogy Nyamsi júliusban érkezne Oxfordba21 [...] Gili szülése elõtt kb. egy hónappal [...], hogy átvegye Gili vállairól a háztartás gondjait, megtanulja, mit, hol szokott vásárolni, ellássa a Csontost és legfõképpen, hogy Kristóf úr ne legyen kénytelen elhagyni a hingsey-i palotát, hanem Papájával és a magyar Nagyanyájával együtt látogassák meg a Mamát és a kistestvért, és fogadják majd a felvirágozott lakásba visszatérõ háziasszonykát az újonnan érkezettel egyetemben. Hogy Kristóf úr ne ijedezzen a Nagymamától, legalább egy hónapig legyen együtt vele édesapja, édesanyja környezetében, úgy hogy megtanulja, ki is az a pápaszemes idegen és megszokja, hogy az is Granny. A szülés után legalább egy, másfél hónapot ott töltene, amíg Gili teljesen lábra áll. Addig segítene a háztartásban stb.
Igen sajnálom, hogy amíg Nyamecs ily módon fungál Oxfordban, én nem fungálhatok hasonlóképpen New Yorkban. De hát egyszerre csak egyet engednek ki, és ezt is csak Európába. [...] Jelenleg az a helyzet, hogy a vasúti jegyet csak Hegyeshalomig lehet váltani. Így Ábikám, Tereád vár még az a kötelezettség is (Lajtháné beszúrása: de lehet, hogy Leducre), hogy ha majd kérjük, küldj egy Hegyeshalom-Oxford vasúti jegyet. Ez azonban csak hónapok múlva lesz aktuális. Nyamecsnek Párizsban lesz pénze, úgy hogy a vasúti költség árát meg fogja tudni Neked téríteni, és visszafelé már õ maga fogja megváltani a jegyét Hegyeshalomig. Lehet, hogy repülõn utazik majd [...]
Bizony, nagyon megnyomorodott, elszegényedett, piszkos és nincstelen kis ország lettünk. [...] (Lajtháné beszúrása: Itt ma a terror erõsebb, mint valaha; éjjel cipelik el újra az embereket. Örülök, hogy Apa nem jár sehova, egészségi állapota miatt.) Te, Ábikám, ne dolgozd agyon magad kimenekült magyarokért, és Te is, Lacikám, vigyázz arra, kivel barátkozol és kivel vagy bizalmas. A kimenekültek között sok az olyan, aki a szabadságharcban részt vett és ki kellett mennie, még több az olyan, aki kényelmesebb és jobb életre vágyódott, de sajnos, van másfajta is. [...] Tudok olyanokról, akik lefölözték a kommunizmus minden elõnyét, és azután most a letört, elszegényedett országból kimenekülve áldozatoknak, hõsöknek adják ki magukat. Hogy mi miért maradtunk itthon? Azt hiszem, nem érdemes rá felelni, tudjátok ti is. [...]

A francia leveleket fordította és a válogatást közreadja
Gyenge Enikõ

_____________
JEGYZETEK

1 1951-ben Lajtha népzenekutatói munkásságáért Kossuth-díjat kapott.
2 7. vonósnégyes, op. 49. Mivel az ötvenes években Lajtha nem utazhatott külföldre, kiadójával való kapcsolata (mûvek megrendelése, kéziratok, sõt korrektúrák célba juttatása is) elsõsorban postai úton történt. A mûveket - mint itt is olvasható - Leduc a Zenemûkiadó Vállalattal sajátos szervezésû munkamegosztásban adta ki.
3 Missa in tono phrygio, "in diebus tribulationis", op. 50.
4 4. szimfónia ("Le Printemps"), op. 52.
5 Gilbert Leduc (1911-1988), Alphonse Leduc kisebbik fia, apja halála (1951) után a kiadó egyik igazgatója.
6 A Tátrai Vonósnégyes.
7 Variations pour orchestre sur un theme simple, "Les tentations", op. 44; 3. szimfónia op. 45a, 2. kvintett fuvolára, hegedûre, mélyhegedûre, gordonkára és hárfára, op. 46.
8 2. trió fuvolára, gordonkára és hárfára, op. 47, Quatre hommages, op. 42.
9 Guy Turbet-Delof (1922-1998), francia irodalomtörténész, író. 1947-tõl kb. 1958-ig dolgozott Budapesten mint a francia külképviselet kulturális attaséja, majd a Francia Intézet igazgatója. Magyarországi éveivel foglalkozó dokumentum értékû írása: Egy francia diplomata a forradalomban. G. Turbet-Delof 1956-os naplója (Budapesti Francia Intézet-56-os Intézet-Francia Nagykövetség, 1996).
10 Missa pro choro mixto et organo, op. 54.
11 A levélbõl, eddigi gyakorlatunktól eltérõen és elsõsorban terjedelmi okokból, csupán két, a készülõ mûvekre vonatkozó részletet közlünk.
12 10. vonósnégyes (Erdélyi szvit), a Tátrai Vonósnégyes mutatta be 1954. október 12-én.
13 Az Állami Népi Együttesnek készült Négy udvarhelyi tánc (1952).
14 Magnificat nõi karra és orgonára, op. 60, 1954. december 12-én a Mátyás-templom nõi kara mutatta be, Bárdos Lajos vezényletével.
15 Köszönet az Institut de France-nak és fõmunkatársának, Mireille Lamarque aszszonynak, hogy e levelet, valamint a tagjelölési procedúra több, eddig ismeretlen dokumentumát rendelkezésünkre bocsátotta.
16 1955 õszén Lajthát valóban a francia Szépmûvészeti Akadémia levelezõ tagjává választották, de kiutazni nem engedték, székfoglaló beszédét nem mondhatta el.
17 Levéltöredék.
18 Amerikai menye, Marie.
19 Lajtha anyagi körülményeire világít rá egy Leducnek írott másik levél (1953. február) részlete is: "Turbet asszony fogja átadni az Ön által már ismert ékszert. Ha eladása nem okoz különösebb bonyodalmat Önnek, kérem, adja el. Turbet asszonnyal Ön azt üzente, hogy kívánatos lenne egy megfelelõ ajánlatra várni. Igaza van: mindenben Önre hagyatkozom. Legyen a minimális ár 350 dollár. Ha nem kapja meg ezt az árat, vagy az ügy lebonyolítása túlságosan idõigényes, kérem, kedves Gilbert, ne veszõdjön vele, és tartsa magánál az ékszert."
20 Lajtháné.
21 Oxfordban élõ fiukhoz, ifj. Lajtha Lászlóhoz.

Claude Leduc, Ney Tibor<br>és Lajtha Leducék kertjében (1962) Latjha Ildikó tulajdonaClaude Leduc, Ney Tibor
és Lajtha Leducék kertjében (1962) Latjha Ildikó tulajdonaA Francia Akadémia értesítõ levele<br>Lajtha levelezõ taggá választásáról Lajtha Ildikó tulajdonaA Francia Akadémia értesítõ levele
Lajtha levelezõ taggá választásáról Lajtha Ildikó tulajdonaFlorent Schmitt a Lajtha házaspárral Budapesten (1954) Lajtha Ildikó tulajdonaFlorent Schmitt a Lajtha házaspárral Budapesten (1954) Lajtha Ildikó tulajdonaA Francia Akadémia ûrlapja<br>a zeneszerzõ személyes adataival Az Institut de France szíves engedélyévelA Francia Akadémia ûrlapja
a zeneszerzõ személyes adataival Az Institut de France szíves engedélyévelLajtha, Kodály és André Navarra Budapesten (1961) Lajtha Ildikó tulajdonaLajtha, Kodály és André Navarra Budapesten (1961) Lajtha Ildikó tulajdona

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.