Örömzene és Schönberg?

Henk Guittart kamarazenei kurzusának zárókoncertje

Szerző: Kusz Veronika
Lapszám: 2004 április
Február második hetében holland vendéget fogadott a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Budapesti Tanárképzõ Intézete: HENK GUITTART brácsamûvész és karmester tartott mesterkurzust a fõiskolásoknak. Guittart mindenekelõtt Schönberg, Webern és Berg mûveinek tolmácsolásával írta be nevét a zenei inter-pretáció történetébe, rendkívüli érdeklõdése a második bécsi iskola mestereinek életmûve iránt immár több évtizedre tekint vissza. 1976-ban három holland mûvésztársával megalapította a Schönberg Kvartettet, mely nemrég azzal ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját, hogy elkészítette Schönberg, Berg, Webern és Zemlinsky vonós kamaradarabjainak hanglemez-összkiadását. Elõadói tevékenysége mellett közreadója volt több Berg- és Schönberg-kompozíciónak, nyomtatásban és hanglemezen is megjelent átiratokat készített az utóbbi szerzõ mûveibõl, valamint tanárként mûködik több holland konzervatóriumban. Hazáján kívül is számos európai és amerikai egyetemen tart idõrõl idõre mesterkurzusokat - a Budapesti Tanárképzõ Intézetnek ezúttal már harmadízben volt vendége.

A professzor meghívását a fõiskola tanári kara azért szorgalmazta, mert - joggal - úgy vélik, Magyarországon nincs igazi elõadási tradíciója a Schönberg-kör mûveinek, s ezért a növendékek többnyire tanácstalanul közelítenek az új bécsi iskolát képviselõ kompozíciók felé. Hogy a kurzus mennyiben tett eleget a hozzá fûzött reményeknek, azaz mennyiben segített a részt vevõ fiatal hangszereseknek a kompozíciók megértésében, megkedvelésében, elõadási nehézségeik leküzdésében, arról a Spinoza-házban megrendezett, sikeres és kellemes hangulatú zárókoncert tanúskodott.

A mûsort, melyre a lassan elsõ születésnapjához közeledõ Spinoza-ház színháztermében került sor, a közös munka során jó teljesítményt nyújtó hét kisebb-nagyobb kamaraegyüttes produkcióiból állította öszsze a professzor. Tapintatra vall, hogy a jobbára hozzátartozókból és meghívottakból álló közönséget a szervezõk nem dobták mindjárt mély vízbe, s a nyitószám kiválasztásakor megelégedtek a második helyett az elsõ bécsi iskola megidézésével, így Mozart g-moll zongoranégyesének nyitótétele csendült fel a vendégprofesszor és magyar mûvészek, fõiskolai tanárok (RÓNASZÉKI TAMÁS, PÁSZTOR ÁKOS, HARGITAI IMRE) közremûködésével, mintegy beköszöntésként. A nyitószámot igazi kuriózum követte: Johann Strauss Császárkeringõje Schönberg fuvolára, klarinétra, zongorára és vonósnégyesre készült 1925-ös átiratában, Henk Guittart vezényletével. Az eredeti Strauss-keringõ arisztokratikus eleganciájától hangzásában meglehetõsen elrugaszkodó átirat interpretációjában fõként a játékos tempókezelést és a kidolgozott tagolást találtam figyelemre méltónak.

A Strauss-átiratot a hangverseny legtöményebb része követte, melyben Berg és Webern két-két korai kompozíciója, illetve azok részletei szólaltak meg. Berg Vier Stücke (op. 5) címû klarinét-zongora-darabjának aforisztikus tételeit BARTEK ZSOLT és DRAGON TÍMEA tolmácsolta megkapó érzékenységgel. Remekül sikerült az egymást inspiráló két szólam párbeszéde, és említést érdemel, hogy Bartek a legszélsõségesebb regiszterekben is magabiztos ura volt hangszerének. A Ste- fan George-versekre írt op. 4-es Webern-dalokból CSIZMÁR DÁVID és BALOG JÓZSEF kifinomult elõadásában hallhatott két darabot a közönség. A vokális mûfaj után hegedû-zongora összeállítás következett: OLÁH AINO és ZSEKOV ÉVA MÓNIKA Webern Vier Stücke (op. 7) címû kompozícióját szólaltatta meg. Náluk elsõsorban az erõteljes, forte alapdinamikájú, nagy hangközugrásokból építkezõ második és negyedik darab szenvedélyes interpretációját éreztem kiemelkedõnek, bár a másik két, szordinált hangzású tételt is nagyon koncentrált elõadásban hallhattuk. A második bécsi iskolát képviselõ kompozíciók sorát Berg utolsó Altenberg-dalának, a Hier ist Friedének átirata zárta. A meglepõ apparátusra - hegedû, cselló, zongora és harmónium (esetünkben sajnos csak szintetizátor) - átdolgozott passacaglia ezúttal távol volt attól, hogy hideg elutasítással találkozzék, mint eredeti alakjának hírhedt, botrányos bemutatóján 1913-ban, sõt PUSKER ÉVA, JUHÁSZ RÓBERT, BÁLINT ANNA és SZÕKE DIANA érzékeny elõadásában a hangverseny egyik legszebben sikerült számának éreztem.

A kurzus szervezõi és résztvevõi azzal büszkélkedhettek, hogy a zárókoncert végén egy magyarországi bemutatóra is sor került. A kortárs holland zeneszerzõ, Otto Ketting Capriccio címû versenymûvének (1987) elõadása ráadásul világviszonylatban is elsõ volt abban a tekintetben, hogy a kompozíció magas technikai követelményei ellenére a szólista és a zenekar tagjai egytõl-egyig diákok, zenemûvészeti fõiskolai hallgatók voltak. A Paganini tiszteletére készült darab virtuóz, határozott és felszabadult szólistája, KÓRODI JÚLIA, valamint a Henk Guittart vezénylete alatt precízen muzsikáló kiszenekar tagjai megérdemelt ünneplésben részesültek.

A koncert sikeréhez, úgy vélem, a helyszín megválasztása is nagyban hozzájárult. Annak ellenére ugyanis, hogy a nézõtér, sõt olykor maga a színpad mérete is kényelmetlenül szûkösnek, a környezet pedig kissé zajosnak bizonyult, mindvégig utánozhatatlanul családias hangulat uralkodott a kávézó meghitt színháztermében. S nemcsak a Mozart-zongoranégyes elõadásakor élvezhették a jelenlévõk a házimuzsikálást idézõ körülményeket, az igazi örömzenélés-hangulatot, hanem a nehezebben megközelíthetõ Webern- és Berg-darabok befogadását - és talán elõadását - is jócskán megkönnyítette a Spinoza-ház barátságos légköre, a kicsiny elõadóterem intimitása és nem utolsósorban Guittart professzor bátorító, fesztelen kommentárjai. (Február 21. - Spinoza-ház. Rendezõ: Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Budapesti Tanárképzõ Intézete)

 Felvégi Andrea felvételei Felvégi Andrea felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.