Idõutazás fanfárokkal

Robert King a King's Consort and Choir budapesti bemutatkozásáról

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2004 május
1727-ben II. György megkoronázása az angol királyság történetének egyik legfényesebb eseménye volt. Az új király "Handel urat, a híres operaszerzõ" kérte fel zenemû írására és a szertartás zenéjének öszeállítására. Közel háromszáz évvel késõbb az angol King's Consort és Énekegyüttes a londoni Westminster Apátságban tartott egykori nagy ünnepség pontos felidézésével mutatkozott be Budapesten, a Mátyás-templomban.

- Választhatták volna az egyszerûbb utat: hagyományos hangversenyeken is elõadhatnák a repertoárjukon szereplõ barokk és klasszikus mûveket. Ehelyett teljes történelmi eseményeket rekonstruálnak. Miért?

- Mert ez így több mint zene. Ez a hangverseny egyben színház és történelem is, vagyis a közönség szemszögébõl izgalmas, összetett esemény.

- Miért éppen II. György koronázási ünnepségét elevenítették fel?

- A zenéje miatt. Elõször is Händel erre az alkalomra négy csodálatos anthemet írt. Az egyiket - a Zadok, a pap (Zadok, the Pries)t címût - azóta is eljátsszák minden egyes alkalommal, amikor angol uralkodó fejére korona kerül. Azért is olyan népszerû, mert lényegét tekintve annyira brit. Hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy Händelt jól kitalálták maguknak az angolok. Szereztek maguknak egy külföldit, aki angolabb tudott lenni bármelyik angol zeneszerzõnél. És úgy ünnepélyes, úgy harsány, hogy közben nagyon intim, nagyon személyes is.

- Händel azonban ennek az ünnepségnek nemcsak zeneszerzõje, hanem - ma úgy mondanánk - programszerkesztõje is volt. És a sajátjai mellé ma már kevéssé ismert korábbi szerzõk mûveit válogatta be. Miért nem rendelt mûveket a kortársaitól?

- Mert ilyenkor nincs idõ. A király meghalt, sokáig nem maradhat uralkodó nélkül az ország. El kell hát menni a kottatárba, megkeresni a "koronázási zenék" feliratú polcot, és megnézni, mit játszottak a korábbi hasonló alkalmakkor. A sajátját megelõzõ nemzedék termésébõl Händel kiválasztotta Henry Purcell és John Blow egy-egy mûvét, valamint az õket is megelõzõ idõkbõl Orlando Gibbonst, így aztán ezen az 1727-es ünnepségen összesen 150 év zenéje szólalt meg.

- Végül is mennyi ideje lehetett Händelnek a mûvei megkomponálására és a program összeállítására?

- Mindössze néhány hónap. Súlyosbítva a Bizottsággal, amelyet ilyenkor felállítanak a haza bölcseibõl. A Bizottság eleve nehezen dönti el, hogy mit akar. De hogy a canterbury érsek valami mást akar, az szinte biztos. És hogy a zeneszerzõ elképzeléseivel egyik szándék sem egyezik, arra is mérget lehet venni. Händelnek az volt a szerencséje, hogy a király német származású volt, akárcsak õ, és ezért, érsekkel, Bizottsággal mit sem törõdve, áldását adta mindarra, amit Händel eléje tett. Nem csoda, hogy a nagy napon az anglikán egyház feje istentiszteleti jegyzeteinek margójára azt firkantotta, hogy "a himnusz merõ zûrzavar", meg hogy "a kórus itt tévesen (!) ezt meg ezt énekelte".

- Sohasem gondoltak arra, hogy a történelmi hûség kedvéért korabeli öltözékekbe bújtassák a kórust és a zenekart?

- Ennek a csábításnak eddig sikerült ellenállni. Ugyanis ha nagyon ragaszkodni kezdünk a történelmi hûséghez, akkor könnyen oda lyukadunk ki, hogy gyertyával kell világítani, ki kell kapcsolni a központi fûtést, és a zenészeknek is elég lesz minden fél évben egyszer mosakodniuk. Persze a közönségnek is.

- De a hangszereket illetõen azért nem ilyen modernek.

- Nem. Korabeli, illetve korhû hangszereket használunk, hiszen az egykori hangzás pontos felidézésére törekszünk.

- A King's Consort összetétele mennyiben tér el a hagyományos nagyzenekarokétól?

- Ez elõadásról elõadásra változik. A koronázási szertartás esetében, mivel a templom legkülönbözõbb pontjain fanfárok szólalnak meg, és a dobosok felvonulásának is fontos szerepe van, a szokásosnál jóval több fúvóst és ütõst szerepeltetünk. A fõszerepet azonban itt is a Händel oly sok mûvére jellemzõ fafúvósokkal megtámogatott vonós zenekar játssza. Más elõadásoknál azonban ez másképpen fest. Ott van például - amivel ugyancsak sokszor és sokfelé szerepeltünk - Händelnek a Királyi tûzijátékra írt zenéje. Ez a mû is királyi megrendelésre született. És a király, aki - mint oly sok más uralkodó - nem éppen a muzikalitásáról volt híres, azt mondta, ne legyen a darabban hegedû, mert az puhány, nõies hangszer, csak férfias, harcias rézfúvósok szólaljanak meg. Emiatt volt köztük egy kis nézeteltérés. A végén kompromisszum született: Händel lemondott a hegedûkrõl, viszont - királyi engedéllyel - oboát és fagottot használhatott. Így ebben a darabban megszólal 24 oboa, 12 fagott, 9 kürt, 9 trombita, 3 pár timpani és rengeteg dob. Repertoárunk egyik kedvenc darabja. A másik kedvencünk a Lo sposalizio címû elõadás, amely Velence és a tenger házasságát ünnepli. A 17. század elején az akkori uralkodó rendelte meg ezt a látványos szabadtéri elõadást velencei szerzõk mûveibõl. Köztük volt Monteverdi, a két Gabrieli, Andrea és Giovanni, olyan nevek társaságában, mint Guami, Viadana vagy Massaino, akikrõl a mai zenekedvelõk közül legtöbben nem is hallottak, pedig a maguk korában kiváló szerzõk voltak.

- Csúnya kifejezés, de méltán elfeledett szerzõknek szokták nevezni az idõ homályában eltûnt régieket. Valami oka csak van annak, hogy a nevük nem maradt fenn.

- Olyan könnyû manapság a zenét reprodukálni, hogy nem mérlegelünk, ma szinte mindent megtartunk. Ezzel szemben a régiek sokkal szigorúbban megválogatták, mit érdemes megõrizni és mit nem. Ha egy zenemû nem sikerült, begyújtottak vele, vagy a kottát odaadták a gyereknek, hadd firkáljon rá. Viszont amit eltettek, az általában jó volt. A könyvtárak polcain porosodó kották között sokkal több az értékes mû, mint gondolnánk. Csak elõadóra várnak.

- Ezért tudnak õsbemutatót tartani 18. századi mûvekbõl? Kétszázötven éves darabokból?

- Igen, hiszen annyi az ismeretlen zene. Hatalmas gyûjtemények vannak. Nápolyban például ismerek egy könyvtárat, ahol öt kilométernyi polcon sorakoznak a zenemûvek. A darabok legnagyobb részét még nem is katalogizálták, sõt rengeteg az olyan kotta, amelyhez hozzá sem nyúlt senki, amióta a polcra került. Biztos, hogy a lapok között kincsek is rejtõznek. Ezeket kell - vagy kellene - biztos kézzel megtalálni. Én rendkívüli módon érzem a felelõsségét annak, hogy amit a múltból elõbányászunk, az biztosan értékes zene legyen. És amire a leginkább büszke vagyok, talán az, hogy huszonnégy év után ma már nyugodtan kiadhatjuk tökéletesen ismeretlen régi szerzõk mûveit. Nem kell attól félnünk, hogy belebukunk, ha a lemez címkéjén olyan nevek szerepelnek, mint Sebastian Knupfer vagy Johann Scheller, akikrõl az emberek többsége soha életében nem hallott, mert ha azt látják a borítón, hogy az elõadó a King's Consort and Choir, akkor az számukra garancia. Ezt a bizalmat megtartani a legfõbb feladatunk.

- Mennyi idõt tölt búvárkodással a zenei könyvtárakban?

- Rengeteget, de megközelítõleg sem eleget. Hiszen szerencsére elõadóként is nagyon sok a dolgunk. Még az idén Párizsban, Brüsz- szelben és Halléban világhírû angol szólistákkal adjuk elõ Händel L'allegro, il penseroso ed il moderato címû mûvét, amelynek lemezfelvételével annak idején a Gramophone magazintól a Kritikusok díját és A hónap lemeze címet érdemeltük ki. Azután lemezre vesszük Michael Haydn Requiemjét: ezzel a mûvel Európában is turnézunk majd.

- Magyarországra mikor térnek vissza?

- 2005 tavaszán lesz 25 éves a King's Consort. A jubileumot Bach Máté-passiójának elõadásával ünnepeljük, és úgy tervezzük, hogy az ünnepi turné egyik állomása Budapest lesz.

A King's Consort and Choir hangversenye a British Council és a Brit Nagykövetség által az EU-csatlakozás alkalmából szervezett Gondolatok sugárútján címû kulturális rendezvénysorozat nyitánya volt.

Robert KingRobert KingA King's Consort and ChoirA King's Consort and Choir

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.