Búcsú Kroó Györgytõl

Szerző: Szõllõsy András
Lapszám: 1998 január

Gyurikám!

Soha nem tudok már Veled kezet szorítani, hogy legalább egy kézfogás melegébe belefoglaljam azt, amit szemtõl szembe soha nem tudtam Neked elmondani. Senki sem hatalmazott fel rá, mégis úgy érzem, mindnyájunk nevében meg kell köszönnöm azt a senkiéhez sem hasonlítható, kivételes figyelmet, amellyel a mai zenét kísérted. Könyveket írtál rólunk. Egy ideig az Élet és Irodalom hasábjain, majd a Rádióban az Új Zenei Újság fennállása óta, amíg "a mikrofonnál Kroó GYörgy" beszélt, mindnyájan Rád figyeltünk. A fiatal elõadómûvészeket Te vezetted abba a világba, amelyik a kottafejeken túl tárulkozik fel; a magyar zeneszerzõk Tõled várták, hogy értõ, elemzésekkel felérõ, s csak Rád jellemzõ tapintattal fogalmazott véleményt mondj darabjaikról. Magas mércével mértél: annak a muzsikusnak a mértékével, aki tudja mi történik a világ zenéjében, s megsejti azt is, hogy abból mi a maradandó. Ugyanígy szóltál a nagy klasszikusok elõadásairól is. De lehet-e a mûvészetben más mérték, mint a legmagasabb? Nagy elõdeid voltak, akiknek megadatott, hogy két géniusz közelében élve, az õ mûvészetük elfogadásáért, megértéséért küzdjenek. De e küzdelemben sokszor megfeledkeztek a világ más részein élõ nagyokról. Ezért érzem úgy, hogy a magyar zene történetében szélesebb látókörû, mindent a teljesség magaslatából nézõ, klasszikusokat, újakat és újítókat egyformán értõ és tisztelõ - Hozzád hasonló - kritikus még nem volt, s ki tudja, mikor lesz ismét.

Mindnyájan gyászolunk, mindnyájunknak hiányzol, s hiányozni fogsz mindaddig, amíg magyar zeneszerzõ kottafejeket ró a kottalapra.

Isten Veled!

SZÕLLÕSY ANDRÁS

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.