"Kihívás, hogy bebizonyítsam: életben maradunk"

Igric György igazgató a budapesti Filharmónia Közhasznú Társaságról

Szerző: Devich Márton
Lapszám: 1998 január

A magyar zenei életben lezárult egy korszak. Befejezte életét a Nemzeti (korábban Országos) Filharmónia, e sok vihart megélt, évtizedekig monopolhelyzetben lévõ, majd a rendszerváltozással egyre bizonytalanabb gazdasági körülmények közé kerülõ, az utóbbi években már súlyos anyagi gondok között vergõdõ, tetemes adósságokat felhalmozó állami hangversenyrendezõ intézmény. A változás szükségszerû és elkerülhetetlen volt, mikéntjérõl még sokáig fognak vitatkozni. A Nemzeti Filharmónia koncertszervezõ szerepét, feladatait az országban három közhasznú társaság veszi át, melyeket a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium alapított meg. Hogy fölpezsdíti vagy visszaveti a hazai koncertéletet az intézmény szétdarabolása, életképesek maradnak-e feladatainak örökösei, az a jövõ titka.
A Minisztérium tavaly pályázatot írt ki a közhasznú tásaságok igazgatói állására. A budapesti iroda vezetését Igric György nyerte el, aki zeneakadémiai tanulmányai után húsz éven át volt karnagy különbözõ amatõr kórusoknál, de már 1977 óta a nemzeti Filharmónia munkatársaként is dolgozott, ezért jól ismeri az intézmény belsõ életét. 1991-tõl gyakorlatilag õ irányította a fõvárosi hangversenyek szervezését. Ahogy vallja, részint emiatt, részint kollégái unszolására pályázta meg a budapesti Filharmónia Közhasznú Társaság igazgatói székét. Az õ pályázatát támogattta
Kovács Sándor és Komlós Katalin zenetörténész, Jandó Jenõ zongora- és Szabadi Vilmos hegedûmûvész, Kovács János karmester, Antal Mátyás karnagy, akik valamennyien ajánló levelet írtak a minisztériumnak.

-Milyen bizottság döntött az ön személye mellett, és milyen indokkal?
- A minisztérium szakmai zsûrit kért fel a pályázatok elbírálására (kettõ érkezett), majd a jelölteknek szóbeli meghallgatáson is részt kellett venniük. A zsûrinek Popa Péter, Victor Máté, Hollós Máté, Csengery Adrienne, Malina János, Gyimesi László, Aradi Csabáné, valamint a mûvelõdési tárca részérõl Gerendai Ágnes és Koncz Erika volt a tagja. (A minisztérium képviselõi végül nem szavaztak.) A bizottság maga is megfogalmazta, hogy a nagyobb kockázattal járó, gyökeres változtatás vagy a hagyományokra építõ, az értékmentõ, a talán "konzervatívabb" megoldás mellett kellett döntenie, melyet én képviseltem. Valaki cinikusan megjegyezte: a minisztériumnak azt kell elhatároznia, lassan vagy azonnal akara-e "kivégezni" a Filharmóniát. Nos, kihívás számomra, hogy bebizonyítsam: életben maradunk! Nyílt titok, hogy a minisztérium szívesebben látta volna a másik pályázót, Tóth Antalt, a Ferencvárosi Ünnepi Játékok szervezõjét a budapesti Filharmónia élén, a szakma viszont engem választott. Mi, akik a Filharmóniában dolgoztunk, már 1987-tõl fogva tudtuk, hogy nagy bajok vannak az intézménnyel, és komoly változtatásokra van szükség. Még Rátki András idején elkezdtük megfogalmazni a gondolatainkat, több fióknyi tervet készítettünk részint igazgatóink, részint a minisztérium számára, és most, amikor elõkerültek régi beadványaink, meglepõdve olvastuk, mennyire hasonlítottak az elképzeléseink az õsszel megvalósultakra. Ötleteinket azonban nem vették komolyan. Bebizonyosodott, hogy egészen a legeslegutolsó idõkig sem... A Filharmónia tragédiáját ugyanúgy az alulfinanszírozottság okozta, mint sok más kulturális intézményét. hivatásától vezérelve és szükségszerûen megpróbált kevesebb pénzbõl továbbra is úgy mûködni, mintha mi sem történt volna, teljesíteni a korábbi koncertszámot, színvonalat. Vitathatatlan Rátki András, majd Bozay Attila és Tóthpál József igazgató jó szándékú igyekezete, hogy megmentse az intézményt, ám a régi mûködési keretek között a lehetetlenre vállalkoztak. A Nemzeti Filharmónia mindaddig küzdött és halmozta az adósságait a jó koncertek szervezése érdekében, amíg csõdbe nem ment.
- A közhasznú társasági forma segít a bajokon?

- Teljesen új életet kezdve, tiszta helyzetben, nyílt lapokkal játszva indulhatunk, és ez óriási dolog. Ez az esély a túlélésre - most már rajtunk a sor, nekünk kell bizonyítanunk. Vállalkozásként mûködhetünk tovább, igaz, beszélgetésünkkor csak elméletben, mert a minisztérium november végéig még nem alapította meg a közhasznú társaságot, ezért hivatalosan a kinevezésem sem történhetett meg. (Az átalakítás lassúsága rá is nyomta a bélyegét a Filharmónia õszi évadjára.) Nyereségünket, ha lenne egyáltalán, csak alaptevékenységünkre, azaz koncertek szervezésére fordíthatnánk - ebben rejlik a közhasznúság. És egy kft-vel ellentétben mi kaphatunk állami támogatást.
- Mi történt a Nemzeti Filharmónia több mint nyolcvanmilliós adósságával?

- Hosszú töprengés után a minisztérium végül úgy döntött, hogy a Nemzeti Filharmóniának a volt Állami Hangversenyzenekar, új nevén Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) és Énekkar marad a jogutódja költségvetési intézményként. A hangversenyrendezést egyszerûen kiemelték a Nemzeti Filharmóniából. Magyarul: a Filharmónia mindenestül, állami támogatásával és adósságaival együtt megmaradt NFZ néven. Az országos hangversenyrendezést három közhasznú társaságra osztották területi alapon, és ez a három társaság ezután egy másik minisztériumi forrásból kap állami támogatást. A tárca végül úgy döntött, hogy a budapesti társasághoz csatolja Pest megye mellett az észak-dunántúli területet: Komárom, Gyõr-Sopron, Fejér, Vas, Zala és Veszprém megyét, ami gyakorlatilag az ország egymarmadát jelenti. Cégünk hivatalos neve így Filharmónia Budapest és Felsõ-Dunántúl Koncertszervezõ és -rendezõ Közhasznú Társaság.
- Mennyi állami támogatást kapnak, és mire elegendõ ez?

- Hosszú távon elképzelhetõnek tartom - és ezt a pályázatomban is megfogalmaztam -, hogy a közhasznú társaság költségvetésének egyharmadát az állam fedezné, egyharmadát a jegybevételekbõl, egyharmadát pedig egyéb forrásokból teremtenénk elõ. Úgy dongolom - külföldi példák is ezt mutatják -, hogy ez korszerû konstrukció lenne.
- Mi lesz rövid távon?

- Rövid távon más arányokra van szükség, nagyobb állami szerepvállalásra, hiszen idõ kell ahhoz, hogy szponzorokra leljünk.
- Mennyi pénzt kapnak jövõre a minisztériumtól?

- Az 1998-as naptári évre ötvenmillió forintot. A minisztérium nem vállalt kötelezettséget arra, hogy ezt az összeget a késõbbi években is biztosítja. A tárca 2000. május 31-ig keretszerzõdésben vállalta, hogy közvetlenül támogatja a közhasznú társaságot, utána a Filharmóniának szánt pénzt valószínûleg beépíti a Nemzeti Kulturális Alap költségvetésébe, és pályáznunk kell rá. 2000. május 31. után a tervek szerint nem is fognak belszólni a mûködésünkbe, sõt lehet, hogy fel is teszik a kérdést: nem akarunk-e független kft-vé átalakulni. Egyelõre elõírták, hogy az ötvenmilliónyi támogatásnak idén mindössze hatvanöt százalékát fordíthatjuk a mûködési költségekre, harmincöt százalékát a produkciókra kell költenünk. Jövõre megfordul ez az arány, 2000-ben pedig már a teljes összeget koncertekre kell fordítanunk.
- Teljesíthetõk ezek a kikötések?

- Ez sok mindentõl függ. Kérdés, hogy egy-két év alatt mennyire erõsödik meg a kht. Elvileg teljesíthetõk.
- Több olyan feladatot kell ellátniuk, amelyek csak viszik a pénzt, és semmit sem hoznak a konyhára. Ha a közhasznú társaság ki lesz téve a piac feltételeinek, ki fog ifjúsági hangversenyeket, Korunk Zenéje fesztivált rendezni?

- Egyrészt a muzsikus társadalom támogatása garanciát jelent bizonyos tevékenységi körök megõrzésére. Másrészt a minisztérium is fontosnak tartja ezeket - ha nem így lenne, akkor a Filharmóniát nem átalakította, hanem egyszerûen megszüntette volna. A társaság alapító okiratában olvasható, hogy alaptevékenysége a kortárs zenei koncertek és az ifjúsági hangversenyek rendezése. A tárca a zenész szakma nyomására belátta, hogy ezek olyan tevékenységek, amelyeket nem vesz át más iroda. Elvben az állami támogatást is e két fõ feladatunk teljesítésére kapjuk.
- Csökken-e a filharmóniai hangversenyek száma?

- Tartani szeretnénk az eddigi koncertszámot, ez Budapesten évente körübelül száz elõadást jelent, a hozzánk tartozó megyékben pedig háromszáz koncertet.
- Szervez-e a Filharmónia továbbra is hangversenyeket a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak? Milyen lesz a közhasznú társaságok és az NFZ kapcsolata?

- A jövõben - ilyen döntés született a minisztériumban - a budapesti koncertiroda minimális számú NFZ-koncertet rendez.
- Bocsánat, de mi köze ehhez a minisztériumnak?
- Elvileg több NFZ-koncertet is szervezhetnénk, ha megfelelõ gázsit tudnánk fizetni fellépésenként. A tárca döntése szerint Budapesten az NFZ szolgálatban évente négy hangversenyt ad a közhasznú társaságnak. Tudomásul kell venni, hogy a kht-t a minisztérium alapította, ezért joga van beleszólni a mûködésébe. Üzleti tervet írt elõ, és szigorú beszámoltatási, illetve ellenõrzési rendszert vezetett be, hogy figyelje, mire költjük az állam pénzét. Figyelik a koncertek számát és színvonalát is.
- Kiköltöztek a Vörösmarty téri épületbõl. Mennyit takarítanak meg ezzel?

- A költözéssel nem mi spóroltunk, hanem a Nemzeti Filharmónia, vagyis az NFZ... Minket gyakorlatilag kiraktak onnan. A Nemzeti Filharmónia a Pesti Vigadót és az irodaházat is üzemeltetõ Mûvészeti és Szabadmûvelõdési Alapítványnak sok pénzzel tartozott, és az adósság csökkentésének egyik feltétele az volt, hogy a közhasznú társaság elköltözzék. Jelenleg otthonunkat - a Jókai utca 6. szám alatti irodaház elsõ emeletén - magunk választottuk. Az épület szakszervezetek tulajdonában van, ez volt a legolcsóbb hely, ahol zavartalanul dolgozhatunk.
- Úgy veszem ki a szavaidból, hogy kitaszítottnak érzik magukat.

- Mi, akik a Nemzeti Filharmónia hangversenyrendezõ részlegében dolgozunk, nehezen éljük meg, hogy kiderült, a továbbiakban úgymond "semmi közünk" anyaintézményünkhöz. Korábban azt hittük, miénk (is) a kottatár, mieink (is) a sok hangszer, az irodák. Most azt kell látnunk, hogy mindent az NFZ örököl. Övék a kottatár, az ország összes filharmóniai hangszere, még a historikus elõadásra alkalmas, 414 Hz-re hangolt Dowd-csembaló is, amilyenbõl csak kettõ van az országban. Kérdezem, ezt a hangszert, amelyre nekünk oly nagy szükségünk lenne, milyen gyakran fogja használni az NFZ?... El kellett hagynunk az irodaházat, melyben a felépülésekro, 1970-ben örökös bérleti jogot kaptunk. Jelkép-értékû, hogy éppen a mi irodáinkba költözik be az NFZ apparátusa. De még egyszer hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a hangszereket, a Filharmónia adósságát sem örököltük meg. És az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a zongorákat a három közhasznú társaság a mûködési területén díjmentesen használhatja. De például csak hosszú alkudozás után kaphattunk néhány telefonvonalat és készüléket a Nemzeti Filharmóniától új irodáinkba. Mindez bizonyíték arra: a hangversenyrendezést az állam többé valóban nem tekinti feladatának.
- Hány munkatársa lesz a budapesti Filharmóniának?

- A minisztérium hét-kilenc személyben gondolkodott, s ez így is lesz. Vannak kollégáink, akik a felmentési idejüket töltik, és lesznek feladatok, amelyek ellátására fel kell vennünk új munkatársakat. Kulcsfontosságúnak tartottam a szakmai rész megerõsítését, ezért négy szerkesztõ fog dolgozni: rajtam kívül Csincsek Réka, kinek több mint harminc éves rutinja van a vidéki koncertek szervezésében (neki köszönhetõ, hogy az észak-dunántúli megyék a budapesti központú közhasznú társasághoz akartak csatlakozni), Horváth Jerne és Kovács Róbert. A különbözõ hangversenytípusok, mûfajok, sorozatok nem lesznek egy-egy személyhez rendelve, inkább azt szeretném, ha gördülékeny csapatmunka alakulna ki.
- Mely munkakörökbe keres új embereket?

- A legfontosabb egy jó szponzormenedzser szerzõdtetése. Ez nagyon nehéz feladat, és ha sikerül megtalálni a megfelelõ embert, még nehezebb díjazni... Ugyanis olyasvalakire van szükségünk, aki valóban komoly pénzeket tudna a javunkra mozgósítani. Kevés ilyen ember szaladgál az országban. Szeretnénk új szemléletû munkát végezni a propaganda terén is, de ehhez elõször tõkére van szükségünk.
- Gyakran illették a Filharmóniát azzal a váddal, hogy kivételezettjei vannak, nem eléggé nyit a szélesebb mûvésztársadalom felé, nem foglalkoztatja azokat a zenészeket, akik ugyan magas színvonalon muzsikálnak, és fel tudnak mutatni komoly sikereket, ám nem képesek a tûz közelébe férkõzni. Változtat-e ezen a hozzáálláson a budapesti Filharmónia?

- Mindig arra törekedtünk, hogy ez ne így legyen. Akadnak mûvészek, akik jogosan érzik úgy, méltatlanul hátrányos helyzeetben vannak, és mi tudjuk a legjobban, hogy ez mennyire igazságtalan. De illúzió, hogy bárki is minden jó zenészt foglalkoztatni tudna. Ez lehetetlen: évente háromszor-négyszer annyi koncertre lenne szükség hozzá, mint amennyit ma rendezünk. És köszönettel tartozunk azoknak, akikre a nehéz idõkben is mindig számítani lehetett, akik gyakran szinte szívességbõl léptek fel, hiszen nem tudtunk rendes gázsikat fizetni. Ezen lassan változtatni szeretnénk. A Filharmónia nem tudatosan alakította ki a maga mûvészi köreit. A szükség vitte rá, hogy például ifjúsági koncerteken, turnékon egyre szûkebb körû, mozgékony muzsikusgárdával dolgozzék. Amennyire lehet, szeretnénk nyitni, de óvatosan.
- A Filharmónia koncertjein tehát nagyjából ugyanazok a sztárok jelennek meg, mint más irodák estjein?

- A Filharmóniát ugyanolyan kritikával illetik, mint bármelyik céget, ha nincs telt ház a hangversenyein. Nagyon keményen bíráltak bennünket, amikor negyedházas rendezvényeink voltak, mondván, milyen alapon merészel a Filharmónia az állam pénzén a közönség érdeklõdését figyelmen kívül hagyó programokat szervezni? Hiába játszott nagyszerû muzsikus a pódiumon, fáj kimondani: nem kellett a közönségnek.
- A közönség jelentõs részének az kell, akit sztárolnak.

- Igen, a sztároláshoz pedig pénz kell. A Filharmóniának régebben sem voltak, és manapság sincsenek erre anyagi lehetõségei. Így általában "be kell érnünk" azokkal a mûvészekkel, akiket már sztároknak nevezhetünk. Ezzel együtt figyelünk a fiatalokra, például a versenygyõztesekre, köztük Bogányi Gergelyre, Lendvay Józsefre, Kelemen Barnabásra, Baráti Kristófra. A Nemzeti Kulturális Alapnál a fiatal mûvészek ösztöndíjakra pályázhatnak, úgy, hogy megnevezik a koncertszervezõ irodát is, amellyel dolgozni szeretnének. Örülnénk, ha minél többen választanának minket. Az Operaházzal pedig számunkra igen elõnyös szerzõdést kötöttünk pályakezdõ operaénekesek foglalkoztatására.
- Javul-e a hangversenyrendezés színvonala? Sok történet keringett fel nem hangolt zongorákról, fûtetlen öltözõkrõl...

- A magyarországi koncertrendezés körülményeinek színvonala egyelõre elmarad sok fejlett nyugati országétól. Ezért rendszeresen kompromisszumokra kényszerültünk. A vádak igazak, néha elõfordult, hogy valami hiba csúszott a rendezésbe, de bizonyos koncertszám fölött ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy sokan, akik kevesebb hangversenyt rendeznek nálunk, többször hibáznak. Mindenesetre - ígérhetem - ezentúl megpróbálunk még jobban odafigyelni a rendezéser. Örömmel tölt el bennünket, hogy gyakran fordulnak hozzánk mûvészek, menedzserek, intézmények, hogy szervezzük meg estjeiket, mert bennünk bíznak meg leginkább.
- Az elmúlt években a Filharmónia egyre több koncertet rendezett koprodukcióban más koncertirodákkal, intézményekkel. Folytatódik ez a tendencia?

- A közönséget egyáltalán nem érdekli, hogy egy koncert plakátján hány embléma díszeleg, ezért hasznos, ha az irodák egy-egy jó program érdekében egyesítik az erõiket. A Filharmóniának remek kapcsolatai vannak, és ezt szeretnénk a jövõben is kihasználni. Említhetem például a Magyar Rádiót, amellyel 1998-ban bõvítjük az együttmûködést. A Zeneakadémiával szeretnénk újra normális viszonyt kialakítani, hiszen kapcsolatunk a Nemzeti Filharmónia komoly tartozásai miatt az utóbbi idõkben elmérgesedett. Ha ez így maradna, annak csak a közönség látná kárát. Nem hiszem, hogy a Zeneakadémia minket büntetne a Filharmónia korábbi "bûnei" miatt. Még nem dõlt el, hogy továbbra is együtt tudunk-e mûködni a budapesti Õszi Fesztivállal, a Korunk Zenéje-sorozat megrendezésében. (Úgy tûnik, hogy a dátumok elcsúsznak egymástól.) És szeretnénk erõsíteni a kapcsolatainkat az önkormányzatokkal, köztük a fõvárossal, "hódítani" például az Óbudai Társaskörben, a Nádor-teremben, a Vajdahunyad-várban, a vácrátóti botanikus kertben. És természetesen szorosan együttmûködünk a másik két közhasznú társasággal.
- Új koncerthelyszíneket is keresnek?

- Csak nagyon óvatosan. Egy helyszínt említenék, a volt MOM Mûvelõdési Házat a Csörsz utcában, ahol a Markó Iván vezette Budapesti Fesztiválbalettel hozunk létre közös produkciókat. Ifjúsági koncertjeink egy részét oda, illetve a SOTE dísztermébe visszük. Vágyaink között szerepel, hogy az 1998-as Régi Zene Fórum néhány hangversenyét a Kapisztrán téren, az I. kerületi önkormányzat új épületének dísztermében rendezhessük, mûemléki környezetben. A Külkereskedelmi Bank Váci utcai székházának dísztermére is szemet vetettünk.
- Úgy hallottam, hogy a szakmai munka szellemi támogatására, ellenõrzésére tanácsadó testületet alapított. Kiknek a segítségére számít?

- A testületnek valószínûleg három állandó tagja lesz: Hollós Máté zeneszerzõ, Kovács Sándor zenetörténész és Baross Gábor, a gyõri zenekar igazgatója. Elsõsorban arra kértem õket, ha alkalomadtán elõállunk a terveinkkel, külsõ szemlélõként mondják el a véleményüket és adjanak tanácsokat, tegyenek javaslatokat, miben változtassunk.
- Már szóba került a Korunk Zenéje fesztivál. Kívánnak-e változtatni a sorozat arculatán?

- A fesztivált mindenképpen megõrizzük, de megpróbálunk jobban figyelni arra, hogy a kortárs zenei hangversenyek ne csak a zeneszerzõ kollégáknak szóljanak. Magát a "kortárs zenét" is kicsit tágabban szeretnénk értelmezni. Most, az ezredvégen indokoltnak véljük a visszatekintést a lassan múlt századdá váló 20. századra. Súlyos adósságokat kell még törlesztenünk az elfeledett vagy be sem mutatott kompozíciók területén. A Korunk Zenéje koncertjeinek valamiféle új struktúrát is keresünk, hogy bérleteket hirdethessünk. Már tárgyalunk a Magyar Zeneszerzõk Egyesületével, hogy újra legyen õsszel olyan hangverseny, amelyen csupa magyar õsbemutató hangzik el. Másrészt a közhasznú társaság ezentúl rendszeresen fel szeretne kérni zeneszerzõket, hogy írjanak mûveket egy-egy alkalomra. (Sok ajánlatunk van, még úgy is, hogy a szerzõk nem kérnek honoráriumot.) Egy gyerekeknek szóló új mû megírására elsõként Victor Mátét kértük fel. Évek óta érezzük, nincs a gyerekek számára megfelelõ repertoár, olyan zenemû, amely megfelel a mai kor ízlésének, követelményeinek. Victor Máté pedig az elmúlt évtizedekben rockzenében is járatos, és számos mûve van, amely kimondottan tizenéveseknek szól. A korszerû elektronikus hangzást is be tudja építeni a munkáiba.
- Rácz Zoltán ott volt a budapesti közhasznú társaság bemutatkozó tájékoztatóján. Igaz, hogy rendszeresen foglalkoztatni szeretnék az általa alapított, kortárs zenei mûvek elõadására szakosodó társulást?

- Az Amadindát hagyományosan nagy sikerrel foglalkoztatjuk, és érdeklõdünk az új együttes iránt is.
- Mi lesz a sorsa a Régi Zene Fórumnak?

- Szeretnénk egyre színvonalasabbá varázsolni. Azt már most mondhatom, hogy 1998-ban minden eddiginél nagyobb meglepetésekkel szolgálunk. De ami lényeges, és nem csak a Régi Zene Fórumra vonatkozik: úgy akarunk gazdálkodni, hogy világhírû mûvészeket is rendszeresn meghívhassunk Magyarországra. Felléptetjük például a genti Collegium Vocalét Philippe Herreweghe vezetésével, és a francia Doulce Memoire együttest.
- Tudna még említeni egy-két fontosabbat a budapesti Filharmónia konkrét tervei közül?

- Tavasszal vendégünk lesz a Kassai Filharmónia és a Párizsi Conservatoire Szimfonikus Zenekara, az utóbbi együttes egy monumentális Messiaen-mûvet mutat be. Itt lesz a King's Singers, a neves kontratenor, Derek Lee Ragin, valamint a világhírû historikus hegedûmûvész, Simon Standage. Sorozatot tervezünk Mozart összes hegedûversenyébõl és Beethoven összes hegedû-zongora szonátájából Pauk György és Frankl Péter elõadásában. 1998 õszétõl indítjuk útjára Világhírû katedrálisok címû sorozatunkat, melyben elsõként a lipcsei Tamás-templom kórusát hallhatja a közönség.

 Felvégi Andrea felvétele Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.