Mindenütt elôttünk járt

Sárosi Bálint születésnapjára

Szerző: Sebõ Ferenc
Lapszám: 2005 január

Az értelmiségi embert tudásvágya tartja fiatalon. Az pedig van benne, bõven. Fiatal kora óta fürkészõ szemmel nézi a világot. Benne mindent: a szokásokat, véleményeket, a merõ érdekességet, a szellemes mondásokat, a tudományos elméleteket, a zenei jelenségeket, s talán még inkább a zenét produkáló embereket. Mindenki megérzi benne ezt a nyílt érdeklõdést, s hajlandó kapcsolatba lépni vele. Talán senkit sem láttam, aki ilyen könnyed lett volna az ismerkedésben. És ebben nem válogatós: tudós kollégával, falusi asszonnyal, diákkal, mesteremberrel, cigánnyal, magyarral, zsidóval, némettel; városival és falusival, hazaival és külföldivel - semmi feszesség, rátartiság, büszkeség az érintkezésben.

Csak látszólag beszéltem az emberrõl: ezzel a tudósról is sokat elmondtam. Ugyanígy közlekedik a tudomány tényei és irányzatai között. Nagy természetességgel ízleli a valóságot, de ez nem vezet, mint sokaknál, az "elmélet" megvetéséhez. Ritka nagy olvasottsággal tájékozódott itthon is, külföldön is, de ettõl nem lett szakmûveltsége könyvszagú. Kevesen ismerik ennyire dallamról dallamra az egész magyar népzenét, a népdalkultusz mégis távol áll tõle. Nyitott lefelé is, fölfelé is: elsõ emlékeim közé tartozik, hogy a valóság elemeként kérdezi, figyeli, sõt élvezi azt is, ami a "hiteles népzene" szintje alatt van. Másrészt számon tartja, hogy a magyar hagyomány nem zárható be a népzenei hagyományba, a magas kultúra (és a magyar-európai kultúra) semmivel sem kevésbé magyar, mint amaz. Csak iróniával hallottam beszélni a népieskedésrõl és magyarkodásról. A szó legjobb értelmében szabadelvû elme.

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék... Ez volt az a hangszerkíséretes ének, amely a hetvenes évek elején felkeltette a széki zene iránti érdeklõdésünket. A Magyar Rádió mûsorában, Sárosi Bálint magyar népzenérõl tartott ismeretterjesztõ elõadásában hallottuk. Zenei anyanyelvünk volt a híres sorozat címe. A higgadt hangvételû beszámoló zenei illusztrációi egy teljesen ismeretlen, ám vérbõ zenei világot villantottak elénk. Halmos Bélával azonnal nekiláttunk, hogy leutánozzuk. Volt egy hegedûnk meg egy gitárunk...

Valahogy így indult el az a hangszeres népzenei mozgalom, amely azután a hetvenes évek közepére táncházmozgalommá nõtte ki magát. Sárosi Bálint talán nem is tud róla, milyen fontos erjesztõ szerepet játszott a mi életünkben az a száraznak és tudományosnak tûnõ ismeretterjesztés, amely akkoriban még természetes része volt a közszolgálati rádió mûsorának. Nem tud róla, mert nem õt kerestük fel segítségért, az akkori tudósok közül ugyanis Martin Györgynek volt olyan híre, hogy utcáról betoppanó érdeklõdõkkel is szóba áll.

A nagynevû médiasztár Sárosi megközelíthetetlen volt számunkra akkor. De tudományát mindig fontosnak tartottuk. A hangszeres népzenével a tánckutató Martinon kívül csak õ foglalkozott. A hangszerekrõl, zenekarokról, cigányegyüttesekrõl írt alapvetõ munkái útjelzõk voltak számunkra. Lehet, hogy csak késõbb került kezünkbe egy-egy szakkönyv, hiszen bennünket a terepmunka élményei eleinte sokkal inkább foglalkoztattak, mint a tudós búvárkodás. De a Martin György lakásán töltött hosszú, éjszakai beszélgetések folyamán Tinka gyakran lépett a könyvespolchoz, arra figyelmeztetve, hogy Sárosi ezt már megírta valahol.

Aztán mi is útra keltünk. Saját felvételeinket beadtuk a Népzenekutató Csoport gyûjteményébe. Ez volt az alku. Cserébe tanulmányozhattuk a kívülállók számára ma is megközelíthetetlen anyagot. Kíváncsian nézegettük, vajon ezeket a dallamokat más is megtalálta-e már? Hát bizony, meg. Gyûjtötte: Sárosi Bálint. Mindenütt elõttünk járt. A hangszerekkel való ismerkedés során is csak az õ könyveibõl tudtunk tájékozódni. A gyimesi ütõgardon-hegedû-zenekarról, a vonósbandákról, a citeráról, a tekerõlantról, parasztzenészekrõl, cigányzenészekrõl, európai összefüggésekrõl...

Egyszer fölhívtuk telefonon: tudna-e segíteni, hogy tekerõlanthoz jussunk? "Az már kiment a divatból!" - mondta. De nem hittem el neki, és addig jártam utána, míg megtaláltam Bársony Mihály bácsit a kis tiszaújfalui tanyáján. Aztán valamennyien felnõttünk a feladatokhoz. Halmos Béla Sárosi munkatársa lett, nála is kandidált. Én pedig nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor a magyarországi románok népzenéjérõl készített hanglemezemhez szakszerû ismertetést írt.

Kodály és Lajtha László tanítványaként kezdte a népzenegyûjtést. Egy Lajtháról szóló beszélgetésben mesélte: "Egyszer jártam csak vele gyûjteni. Cigányzenészekkel foglalkozott, és akkor hát általában azzal foglalkozott, amikor hangszeres zenét gyûjtött, de ezek Pápán levõ cigányzenészek voltak. Közöttük [...] egy Buházi nevû. Megérkeztünk Pápára, és elindultunk. Odaérünk az elsõ cigányzenész házához: »Na, menj be, nézd meg, itthon van-e?« Bemegyek, nincs itthon. Bosszankodott. A következõnél: »nézd meg, itthon van-eBemegyek, nincs otthon. »A fene egye meg, amikor veled vagyok, nincs szerencsém« - mondta õ. Rácsapott a fejemre a kalapjával. De aztán, hogy levezekeltesse velem ezt a... ezt a szerencsétlenséget, a következõ cigányzenész viszont otthon voltNa, én tiszta levegõn maradok, te menj csak be, és nézd meg, mit tud«. Én bementem egy füzettel a kezemben, és bõszen elkezdtem lejegyezni. Vázlatosan nem nehéz ezeket a hangszeres dallamokat lejegyezni, úgyhogy másfél óra alatt teleírtam egy ilyen vékony füzetet, valami 25 dallamot. Bekopog Lajtha, jön. »Na, mit tud?« »Itt van, tessék.« »Ez hibásEgyszerûen nem tudta elképzelni, hogy ennyi idõ alatt leírtam. Aztán megnézte, és akkor megölelt, hogy rendben van, jól van. Akkor aztán elkezdõdött annak is a hangfelvétele. Felvettük, és õ itthon jegyezte le. A vázlataimmal már nem is törõdött. Az volt a fontos neki, hogy van anyag, amit fel lehet gyûjteni a cigányzenésztõl."

Kodály a régi zene összegyûjtése, felkutatása mellett rendkívül fontosnak tartotta, hogy az akkor még kissé túl közelinek tûnõ romantikus korszak sok dokumentuma, ezen belül a városi cigányzenészek tevékenysége se menjen feledésbe. Sárosi hû tanítványként vállalta magára életre szóló feladatként a cigány muzsikusokkal való (cseppet sem népszerû) foglalkozást. A cigányzenét kutató jelentõs munkássága, az errõl szóló ismeretterjesztõ mûsorai (rádióban, televízióban), s végül megvilágító hatású könyvei alapvetõ fontosságúak, hiszen e témakörben Liszt Ferenc kora óta kavarognak a félinformációk mind a hazai, mind a külföldi fejekben.

A televízió archívuma õrzi még a lobogó tekintetû, fekete hajú, veszedelmesen jóképû fiatal Sárosi figuráját, ahogyan idõs adatközlõit igazítja szereplésre a kecskeméti hagyományõrzõ fesztiválon. A Zenetudományi Intézet Népzenei Gyûjteményében ezrével sorakoznak a nagy szorgalomról tanúskodó, lendületes tollvonású Sárosi-lejegyzések. A hangszeres zenérõl, zenészekrõl írt tanulmányai pontosak, izgalmasak, igazak. Nemrégiben (1996) fejezte be azt az összefoglaló munkát (A magyar hangszeres népzene), amelyrõl azt írja: "ez a könyv azóta készül, mióta népzenekutatással foglalkozom." Példamutatóan okos, szabatos kötet a népzene legizgalmasabb, ám legkésõbb kutatott területérõl, hangszeres hagyományainkról. Túl sokat hallgattuk már, hogy a magyar hagyomány inkább vokális gyökerû. Valóban úgy tûnhetett, amíg csak az énekelt anyaggal foglalkoztak. Lajtha László, Sárosi Bálint, majd késõbb Kallós Zoltán, Martin György kutatásai bebizonyították, hogy a hangszeres zene, a tánc éppolyan markáns vonulata népzenei múltunknak, mint a vokális tradíció.

Sárosi még egy hamisítatlan székelyföldi falucskába születve ismerkedett ezzel az évszázados hagyománnyal. Bennszülöttként. Talán azért zavarják õt a kelleténél inkább a hamis hangok. Két világ mezsgyéjén él. A háború után Budapestre kerülve magyar-román szakos bölcsészhallgató volt, zeneszerzést és zenetudományt tanult. A Népzenekutató Csoport, majd az MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatársaként a magyar és román népzene mellett Etiópiában és Örményországban is gyûjtött. Nagy mennyiségû publikációja mellett adatai a Magyar Népzene Tára köteteit gazdagítják. Közreadta Lajtha László nyugat-dunántúli hangszeres gyûjtésének egy részét is. Jelenleg a Hagyományok Háza gondozásában kiadásra váró Dunántúli táncok és dallamok II. címû Lajtha-kötet lektorálását végzi. Nyolcvan évesen. Tartsa köztünk az Isten sokáig!

És ha valaki a mindig arrogáns legfiatalabb generációból netán azt merészelné állítani, hogy Sárosi Bálint már kiment a divatból, neki se hinnék!

Kodály Zoltán, Tóth Margit és Sárosi Bálint Zinner Erzsébet felvételeKodály Zoltán, Tóth Margit és Sárosi Bálint Zinner Erzsébet felvételeTóth Margittal az ötvenes évek elejénTóth Margittal az ötvenes évek elejénSt. Pölten, 1972St. Pölten, 1972

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.