Az átmenet fesztiválja

Bartók Szeminárium és Fesztivál - Szombathely, 1998

Szerző: Aradi Péter
Lapszám: 1998 szeptember
Tavaly óta új vezetõje van az Interart Fesztiválközpontnak és az általa szervezett Bartók Fesztiválnak: Klenjánszky Tamástól Schanda Beáta vette át a stafétabotot, aki fesztiváligazgatóként - a program szerkesztõbizottságának tagjaival együttmûködve - több területen számos újításra és lényeges változtatásra szánta el magát, amelyeket fokozatosan, lépésrõl lépésre szeretne végrehajtani. Jóllehet egyik legfõbb törekvése a fesztivál és a szeminárium programjának minél szorosabb összekapcsolása, mégis úgy gondolom, érdemes külön-külön (is) beszélni róluk.
Az idei fesztivál nagyjából olyanra sikerült, amilyennek szánták: kamaraprodukciók, szólóestek, zenekari estek hazai és külföldi mûvészekkel - a két hét alatt csaknem minden napra jutott egy hangverseny. A koncertek a magyar közönség által megszokottnál mindig egy órával késõbb, este fél kilenckor kezdõdtek, mert a délutáni kurzusok általában hét óráig tartottak. Huszadik századi klasszikus mûvek (Bartók, Debussy) éppúgy szerepeltek a koncertek mûsorán, mint tradicionális távolkeleti és ausztráliai zenék. A Képtárban tartották a szólóesteket - ezekre ingyenes volt a belépés -, a kamarazenei és a zenekari hangversenyeket pedig a Bartók Teremben, amely az elõbbiekhez túl nagy, mert a kortárs zenére épülõ programkínálatra többnyire nem telik meg a nézõtér, az utóbbiakhoz viszont túl kicsi. Az Amadinda rengeteg hangszere miatt még egy helyszínt kellett találni: a Sportház küzdõtere ideális kirakodóhelynek bizonyult az együttes számára, a lelátó mint nézõtér viszont már kevésbé eszményi megoldás.
A fesztivál szervezõi szeretnék elérni, hogy a szeminárium hallgatóin és tanárain kívül a külsõ közönség is minél nagyobb számban látogassa a koncerteket. Létezik már egy helyi közönségréteg, amelynek tagjai a fesztivál ideje alatt viszonylag rendszeresen eljárnak a hangversenyekre, de az lenne a cél, hogy a környék településeirõl, üdülõhelyeirõl, sõt Burgenlandból is többen jöjjenek, mint eddig. Egyebek között ebben kíván segíteni a Bartók Fesztivál Baráti Köre, amely Eötvös Péter ösztönzésére jött létre 1996-ban. A mintegy 80 tagból két-három tucat lelkes ember vesz részt a gyakorlati munkában, de Kurtág Györgytõl Kocsis Zoltánig jó néhány tiszteletbeli tag erkölcsi támogatását is maguk mögött tudhatják. A Baráti Kör elnöke, Gonda György szerint legfontosabb feladatuk annak elõsegítése, hogy a fesztivál igazán otthonra leljen Szombathelyen. Noha már 1977 óta itt mûködik, a város és a szélesebb közönség még nem ismerte fel kellõképpen az értékeit, ezért még nem fogadta be és nem támogatja teljes mértékben. Gonda György azonban biztató eredménynek tartja, hogy sikerült felkelteniük a város és a megye vezetõinek érdeklõdését: idõrõl idõre meghívják a megye kulturális ügyekben illetékes irányítóit vagy a város alpolgármesterét, és közösen gondolkoznak azon, mit lehetne tenni. Elindítottak egy programot "Töltsön egy estét Szombathelyen" mottóval, de ez még nem hozta meg a várt eredményt, mert ahhoz nagyon sok mindent össze kell hangolni. Hogy sikerüljön rábírni a bevásárló turizmus keretében Szombathelyre látogatókat arra: maradjanak itt estére is, vacsora és szálláslehetõségrõl is kell gondoskodni, ami csak a helyi idegenforgalommal együttmûködve képzelhetõ el. Ehhez pedig anyagi biztonság és hosszabb távú programtervezés szükséges. Örök gond, hogy az idegenforgalomnak sokkal hamarabb kellene ismernie a programkínálatot, mint ahogy az a kulturális szférában általában kialakul. A fesztivál szervezõi dátumokat, koncerteket egyelõre legfeljebb egy évre elõre tudnak tervezni, bár Peskó Zoltánnal például már a 2000. év programját egyeztetik. A városnak és a megyének pedig benyújtottak egy négy évre szóló, háromoldalú megállapodás-tervezetet, amelynek megvalósulása megteremthetné a fesztivál számára az oly szükséges anyagi biztonságot. A Baráti Kör szorgalmazza, hogy Szombathely kiterjedt testvérvárosi kapcsolatait is vesse latba a fesztivál és a szeminárium szélesebb körû megismertetésére. Eközben maguk is igyekeznek elvinni a rendezvény hírét a környezõ, ún. pannon térségbe, és partnereket keresni az együttmûködéshez. Úgy vélik, érdemes volna helyet adni a programokban a szomszédos országok kortárs zenéjének is, persze minõségi engedmények nélkül és nem csupán a szomszédság okán.
Idén szinte teljesen sikerült megvalósítani a fesztivál szervezõinek azt a már említett törekvését, hogy lehetõleg valamennyi koncert szervesen kapcsolódjon a szemináriumhoz. Akár úgy, hogy a mûvészek vállalnak egyegy elõadást, konzultációt - Florian Hölscher német zongoramûvész például, aki a zeneszerzõkurzus két tanára, Marco Stroppa és Denis Smalley egy-egy mûvét is mûsorára tûzte, a koncert utáni napon, mintegy húsz hallgató elõtt, a szerzõk jelenlétében beszélt a darabokról -; akár úgy, hogy a kurzusokat vezetõ tanárok lépnek fel - mint például Csalog Gábor, Rohmann Imre vagy Szervánszky Valéria, valamennyien a zongora- és zongorás kamarazene kurzusok professzorai.
A tervezett változások egyik fõ iránya, hogy a fesztivál és a szeminárium integrált formája mellett a kurzusok között is szervesebb kapcsolat jöjjön létre. Ezt a tanárok és a növendékek egyaránt igénylik. Évrõl évre szerveznek egy-egy speciális "minikurzust", idén ennek keretében hívták meg a vietnami születésû, Franciaországban élõ Tran Quang Hait és az ausztrál Phillip Perist, hogy a felhangokról tartsanak foglalkozásokat a zeneszerzés-, illetve az énekkurzus résztvevõinek. Elõbbi a különleges énektechnikákat és a dorombot, utóbbi az ausztrál õslakosok fúvós hangszerét, a didjeridoo-t mutatta be. Kurzusuk osztatlan sikert aratott a hallgatók körében: egybehangzó véleményük szerint az idei év legérdekesebb és legkülönlegesebb programja volt, ami ráadásul egy koncerttel is kiegészült. Tavaly is volt már közös program a zeneszerzés és az énekkurzus résztvevõinek - akkor a számítógépes hang és az emberi hang viszonyáról esett szó. Ezek a specialitások nem fedik le az egész kurzusidõszakot, inkább kiegészítik. Jövõre a zeneszerzõket az ütõhangszerek világához szeretnék közelebb hozni, és ennek kapcsán valószínûleg tartanak majd egy egyhetes ütõkurzust is.
Bár a Bartók Szeminárium alapvetõen mesterkurzus szintû, továbbképzés jellegû oktatási forma, a szervezõk keresik annak lehetõségét, hogy valamit mindig tudjanak ajánlani a zenemûvészeti szakközépiskolásoknak vagy a zeneiskolákban, szakközépiskolákban oktató tanároknak. Tavaly például kétnapos programot szerveztek Ábrahám Marianne vezetésével arról, hogy a zongora milyen szerepet játszhat a kortárs zene komponálásában és oktatásában - ehhez szinte kínálja magát Kurtág játékok címû ciklusa. Idén hasonló témakörben, de a fuvolát középpontba állítva rendeztek ilyen programot Matuz István közremûködésével, aki koncertet adott, demonstrációt tartott a zenetanároknak, illetve a szakközépiskolai hallgatóknak, és két konzultációt a zeneszerzõknek, hogy feltehessék a hangszerrel kapcsolatos kérdéseiket. Jövõre az ütõhangszerek köré szervezik ezt a programot, Rácz Zoltán vezetésével.
Ideje most már azt is megvizsgálni, milyen (pozitív vagy negatív) változások álltak be az alapkurzusokban. A legfeltûnõbb és a szemináriumot legérzékenyebben érintõ változás idén Kurtág György "igazolt" távolmaradása a zongora- és zongorás kamarazene kurzusokról. Már évekkel ezelõtt említette, hogy kér majd egy pihenõévet - ez most következett el. "Jövõre viszont, reméljük, ismét számíthatunk rá" - teszi hozzá bizakodva a fesztivál igazgatónõje. Kurtág hiánya a résztvevõk létszámára is hatással lehetett: sokan ezzel magyarázzák, hogy most kevesebben jelentkeztek, mint az elõzõ években. (A tavalyi kilencvennel szemben idén csak mintegy hatvanan.) Ez persze érthetõ, hiszen Kurtág György neve fogalom. Bármely mesterkurzuson jelenjen is meg, önmagában a vele való konzultáció vagy a meghallgatása lehetõségéért több tucat ember kel útra. Most azonban nélkülözni kellett õt, s helyette Csalog Gábor és a Londonban élõ Szervánszky Valéria foglalkozott a növendékekkel. Kettejüknek összesen talán hat hallgatójuk volt, ami a korábbi évekhez képest igen csekély szám. Csalogot, aki növendékként és koncertek közremûködõjeként többször járt a Bartók Fesztiválon, most elõször hívták meg tanítani - a nemzedékváltás jegyében. "Pedagógusként ugyan még nem szerzett hírnevet, mert aránylag keveset tanít mesterkurzusokon, így az õ nevére még nem csõdülnek ide a hallgatók sem Magyarországról, sem külföldrõl, de - hangsúlyozza Schanda Beáta - intenzív mondanivalója van a zenérõl, a Kurtág-darabokról és a 20. századi klasszikusokról is." Szervánszky a korábbi években Kurtág asszisztenseként, vele együtt tanított Szombathelyen. Most elõször tartott itt nélküle kurzust, viszont már többször is elõfordult - legutóbb tavaly -, hogy Kurtág csak az elsõ hetet töltötte ott, s a közösen elkezdett munkát Szervánszky fejezte be a második héten. "Azáltal, hogy a növendéke voltam, mindenben, amit mondok, benne van az õ lelke és szellemisége - fejtegeti Szervánszky. - Amikor asszisztensként dolgozom mellette, akkor az a szerepem, hogy amire neki nincs ideje, azt elvégezzem, vagy ha látom, egy növendéknek milyen segítségre volna szüksége ahhoz, hogy meg tudja csinálni, amit õ kér, akkor a segítséget meg szoktam adni. Most természetesen kicsit nagyobb a mozgásterem. Sajnos a színvonal érezhetõen süllyed: olyan emberek is jönnek, akiknek alapvetõ hiányosságaik vannak. Kurtág tanár úr ilyenekkel nem tudna dolgozni, mert nem alkalmasak rá. Most, amikor én vagyok itt helytartóként, továbbra is igyekszünk a modern zenét tanulmányozni, de ha nincs ilyen anyaguk a növendékeknek, akkor foglalkozunk azzal, ami van. Az a célom, hogy aki két hét után innen hazamegy, másként, új szemmel nézze a zongoráját, a kezét és elsõsorban a zenét. De ez mélyen a Tanár úr színvonala alatt van. Nem azért, mert õ nincs itt, hanem azért, mert ilyenek a növendékek. Remélem, jövõre változik a helyzet - folytatja Szervánszky -, mert ha nem, akkor én hazaküldöm a Tanár urat. Ha valaki egyetemi szinten tanítja a matematikát, akkor nem lehet beküldeni az általános iskola elsõ osztályába. De ha lesz itt egy kvartett, akkor a Tanár úr már nem fog unatkozni."
Ebben az évben nem volt kvartett Szombathelyen, Keller András meghirdetett vonósnégyeskurzusa a kellõ érdeklõdés hiányában elmaradt. A szervezõk ennek ellenére remélik, hogy ez nem kedvetleníti el Kellert, és sikerül õt meghívni a jövõ évi kurzusra. Bár sokat koncertezett a fesztiválon - idén kétszer is fellépett: a nyitó hangversenyen Bartók Hegedûversenyét játszotta, és egy kamaraesten is közremûködött -, pedagógusként még nem ismerik annyira. Csaloghoz hasonlóan õt is szeretnék tartósan a szemináriumhoz kötni. A fiatalabb nemzedékek bevonása a tanításba ugyanis a szervezõk egyik legfontosabb célja. "Azt szeretnénk - magyarázza Schanda Beáta -, hogy a mostani harmincas-negyvenes generáció idõvel váljon minél aktívabbá. Hiszen a náluk idõsebb korosztálynak érthetõ módon már sokkal több egyéb kötelezettsége van. Többen, mint mondjuk Kocsis Zoltán vagy Perényi Miklós, éveken keresztül vállaltak itt tanítást, jóllehet nem ez a fõ tevékenységük, nem ezt csinálják a legnagyobb örömmel, és sok esetben azt érzik, hogy a növendékgárda nem tud felnõni az elvárásaikhoz, ezért kurzust már nem vállalnak, viszont szívesen jönnek koncertezni és egy-egy konzultációt tartani."
A vonósok nem tolongtak az idén, hogy részt vehessenek a szemináriumon, ezért a vonósnégyeskurzus mellett a hegedûkurzus is elmaradt. A San Diegó-i University of California zenei tanszékének professzorát, a budapesti születésû Négyesy Jánost kérték fel a kurzus megtartására, és - elbeszelése szerint - csupán két héttel a szeminárium kezdete elõtt értesítették arról, hogy nincs (elég) jelentkezõ. Mivel addigra már mindent lefoglalt és megszervezett, és egy szólóestje is meg volt hirdetve a fesztivál programjában, nem mondta le az utazást. Négyesy itthon Gábriel Ferenc növendéke volt, aki Varga Tibort is tanította a háború elõtt. Gábriel beajánlotta Négyesyt Varga Tiborhoz, így 1965-ben, 27 éves korában nála folytatta tanulmányait a németországi Detmoldban. 1970-tõl 1974-ig az akkor Lorin Maazel vezetése alatt álló berlini Rádiózenekar koncertmestereként dolgozott, de ezzel párhuzamosan szólistaként is fellépett. Szombathelyi koncertjén magyar és amerikai zeneszerzõk neki dedikált, szólóhegedûre írott mûveit szólaltatta meg - a szerzõk közül Bozay Attila és Maros Miklós jelen is volt a hangversenyen. Bozay 1963-ban született darabja volt Négyesy elsõ õsbemutatója, az azóta eltelt 35 évben azután rengeteg mûvet mutatott be. "A legnagyobb élményem - meséli - Cage Freeman-etûdjeinek õsbemutatója volt, a darabot aztán lemezre is vettem. Cage azt mondta, olyan darabot akar írni, amit nem lehet lejátszani. Én pedig szeretem az ilyen kihívásokat." Noha a kortárs zene elkötelezett híve, Cage-dzsel együtt mindig Bachot és Mozartot játszik. "Minden kortárs zene a régi technikára épül - fejtegeti. - Ha valaki nem tud Mozartot játszani, akkor Cage-et sem tud. Az a ház alapja. De nem értem, miért nem akarják felépíteni azt a házat. Nekünk, elõadóknak nagy felelõsségünk, hogy játsszuk saját korunk zenéjét. Hiszen ki játssza, ha nem mi?" Hogy a fiatal hegedûsök nem érdeklõdnek kellõképpen a kortárs zene iránt, Négyesy szerint világjelenség.
A zeneszerzés mesterkurzus szinte önálló, zárt program, amely több éves tervvel dolgozik. Marco Stroppa hosszú ideje vezeti a komputerzenei mûhellyel kiegészített kurzust, mellé minden alkalommal vendégprofesszorokat hívnak. Az elmúlt két évben Brian Ferneyhough töltötte be ezt a szerepet, idén Denis Smalley, jövõre Michel Jarrel. Az új-zélandi születésû, de 25 éve Angliában élõ Smalley a hetvenes évek elején egy évig Messiaen tanítványa volt, de ezzel párhuzamosan a párizsi Groupe de Recherches Musicales-ban is folytatott tanulmányokat. Jelenleg a londoni City University zenei tanszékének vezetõje. Szombathelyi kurzusán az általa kifejlesztett spektromorfológiával ismertette meg a hallgatókat. Ez a fogalom a hangtípusok leírásának és magyarázatának új módját jelöli, amely az elektroakusztikus és az instrumentális zene vizsgálatára éppúgy alkalmas, mint a hangzó környezet tanulmányozására. Smalley megítélése szerint a növendékek igen eltérõ képzettséggel és tudással érkeztek, de a magyar hallgatók általában felkészültebbek voltak.
A karmesterkurzust Dominique Rouits francia dirigens és a Magyar Televízió 1983-ban megrendezett IV. Nemzetközi Karmesterversenyének közönségdíjasa, az ír Robert Houliban vezette, aki 1992 óta a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar vezetõ karmestere. Rouits hét-nyolc éve visszatérõ vendége a Bartók Szemináriumnak, az elsõ években Eötvös Péterrel dolgozott ott. Úgy véli, a külföldi hallgatók számára feltétlenül érdekes, hogy itt Bartókkal is foglalkozhatnak, ezért minden évben szerepel a programban egy vagy több Bartók-mû (idén a Táncszvit és az op. 15-ös Öt dal), és esetleg más magyar kompozíció is. A magyar zenét szerinte csak itt, helyben lehet igazán megtanulni, olyan muzsikusok segítségével, akik rendszeresen játsszák a mûveket. A kurzuson résztvevõk mintegy felének állandó zenekara van, mégis úgy gondolják, szükségük van szakmai továbbképzésre: érdemes új technikákkal megismerkedniük, új repertoárt, új stílusokat megtanulniuk. Mivel Magyarország és Franciaország zenei hagyománya lényegileg különbözõ, Rouits úgy gondolja, tanulságos összevetni õket a karmesterkurzus keretében. "Mi, franciák úgy érzékeljük, hogy Liszt, Bartók, Kodály, Kurtág, Ligeti és más magyar komponisták zenéje erõsen vertikális jellegû, ami bizonyára megfeleltethetõ a magyar táncok vertikális jellegével is. Ezzel szemben a francia zene, Debussy vagy Ravel muzsikája kimondottan horizontális jellegû, a kontinuitás dominál benne. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar zenében nincs kontinuitás, de két különféle útról van szó." Mint mondja, azt a szemléletet igyekszik a növendékekbe átplántálni, hogy a karmesternek kell a zenészek szolgálatában állnia és nem fordítva. "Nagyon fontos, hogy egy ilyen kurzus végén minden karmester úgy menjen haza, hogy ismét felteszi magának a kérdést, miért csinálja ezt a munkát - és tudjon is rá válaszolni. De tisztában kell lennie azzal, hogy a mai válasza nem feltétlenül egyezik meg a tegnapival vagy a holnapival, ha komolyan veszi, hogy folyamatosan gondolkodik a szakmáról. Az a jó, ha nincs örök érvényû válasz, különben nem kellene többé feltenni a kérdést, ami nagy kár volna."
A különbözõ kurzusok közelítésének szándéka a Csengery Adrienne vezette énekkurzus programjára is kihatott. Korábban kizárólag hagyományos módon, zongorakísérettel dolgoztak, most azonban koncerteken igen ritkán hallható huszadik századi zenekari dalokkal is foglalkoztak, amelyek a karmesterkurzus programjában is szerepeltek (Bartók: Öt dal op. 15, Berg: Hét korai dal). Ehhez kapcsolódva Wilheim András tartott elõadást - nemcsak a két kurzus résztvevõinek, hanem minden érdeklõdõnek - a Bartók-mûrõl.
Az idei szemináriumnak a korábbi évekhez képest gyérebb látogatottsága többek szerint elsõsorban annak tulajdonítható, hogy sok helyre nem, vagy késõn jutottak el a szükséges információk. Plakátok alig voltak, a programfüzetek nem készültek el idõben, így például Szervánszky Valéria nem tudott magával vinni belõlük Japánba, sem Keller András a kvartett turnéira. Márpedig a növendékek többnyire már januárban elkezdik tervezni, hogy hová mennek nyáron kurzusra. A szervezõk is tisztában vannak vele, hogy e téren mindenképpen változtatni kell, ezért megpróbálják megújítani, korszerûsíteni a fesztivál marketingjét: jövõre szeretnék az egész programot az interneten keresztül is meghirdetni. "Ez nélkülözhetetlen ahhoz - ismeri el Schanda Beáta -, hogy hozzáférhetõk, megszólíthatók legyünk, és több információt tudjunk közölni, mint amennyi egy szaklapban megjelentetett hirdetésbe belefér. Aztán föl lehet majd tenni az internetre részletesebb információkat a fiatalabb tanárainkról, akár hangzó részletekkel illusztrálva. Kiderülne, hogyan játszik Bartókot Keller András vagy Csalog Gábor. Ez bizonyára nem valósítható meg egyik évrõl a másikra, de fokozatosan eljuthatunk ide."
Phillip Peris és a didjeridooPhillip Peris és a didjeridooSzervánszky ValériaSzervánszky ValériaMarco StroppaMarco StroppaCsalog GáborCsalog GáborCsengery AdrienneCsengery AdrienneDominique Rouits Garas Kálmán felvételeiDominique Rouits Garas Kálmán felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.