Évfordulók Berlinben

Kurtág Györgyöt ünnepelte Kent Nagano és a Deutsches Symphonie-Orchester

Szerző: Bozó Péter
Lapszám: 2006 április

Az évfordulók, a nagy zeneszerzõ elõdökrõl és a nagy kortárs alkotó- ról való megemlékezés jegyében zajlott le Kent Nagano és a Deutsches Symphonie-Orchester február 1-jei hangversenye a Berlini Filharmónia nagytermében. A koncert mûsorán a 250 éve született Mozart c-moll zongoraversenye és a 150 esztendeje elhunyt Robert Schumann "Rajnai" melléknevet viselõ Esz-dúr szimfóniája mellett a nyolcvanadik születésnapját ünneplõ Kurtág György két mûve, a Sztélé és az Hommage à R. Sch. szerepelt.

Mint a cím sejteti, utóbbi mû maga is zeneszerzõi hódolat, Schumann személye elõtt tiszteleg. Bizonyára ez a magyarázata, hogy a szimfonikus koncert mûsorán helyet kaphatott, hiszen nem zenekari kompozíció, hanem egy különleges apparátusra, klarinét-brácsa-zongora-trióra írott kamaradarab, melynek hangszerösszeállítása egyszerre emlékeztet az est másik két komponistájának egy-egy mûvére, Mozart "Kegelstatt"-triójára és Schumann Märchenerzählungen címû alkotására.

A kamaramûhöz hasonlóan hommage Kurtág Sztélé címû szimfonikus kompozíciója is. Nemcsak a mû címadása sugallja ezt a fajta értelmezést; a három attacca kapcsolódó tételbõl álló kompozíció nyitó szakaszában egy Veress Sándor 85. születésnapjára készült Kurtág-darab emlékei köszönnek vissza; a záró rész pedig egy olyan zongoramû meghangszerelése, amely a zeneszerzõ mesterének, Mihály Andrásnak állít emléket. Szép, sõt hõsies tett volt a Deutsches Symphonie-Orchester részérõl programra tûzni ezt a nem túl gyakran hallható kompozíciót; bár talán kissé súlyos mû ahhoz, hogy - mint esetünkben is - egy hangverseny nyitószámaként hangozzék el.

A koncerten elõadott darabok közül Mozart c-moll zongoraversenyének tolmácsolása tetszett leginkább. Az együttes ritmikai precizitásának köszönhetõen remekül érvényesült a mû elsõ tételében a pontozott ritmusok teátrális pátosza. Rendkívül tisztán, áttetszõen és hajlékonyan szólaltatták meg a darabot, egyszersmind a textúra finomságainak, a különbözõ hangszercsoportok egymást ellenpontozó szólamainak is nagy figyelmet szenteltek az elõadás során.

A Mozart-zongoraversenyhez hasonlóan pontos és hajlékony ritmika jellemezte a Rajnai szimfónia interpretációját is. Meglehet, Kent Nagano és a Deutsches Symhonie-Orchester tolmácsolásában a Schumann-mû nyitó tételének két jelentékeny eseménye - az expozíció imitációs fõtéma-ismétlése, illetve a kürtök szólisztikus szerepeltetése - a reprízhez visszavezetõ orgonapont alkalmával kevésbé hatott érdekesnek, mint akár Sergiu Celibidache, akár Christoph von Dohnányi általam ismert felvételein. Ez az értelmezés inkább a darab monumentalitására, második Eroica-jellegére helyezte a hangsúlyt. A negyedik tétel szakrális harsonaszólóit hallgatva, valamint a mû életrajzi és ideológiai hátterének ismeretében azonban azt hiszem, nem alaptalanul döntöttek ilyen interpretáció mellett. A szimfónia második tétele inkább hatott lassúnak, mint scherzónak, a szokottnál talán kissé komótosabb tempót választott Nagano. Nagy örömömre szolgált viszont, hogy a zárótétel, amely rendszerint kevesebb figyelmet kap a többinél, nem sikkadt el a kiváló dirigens és együttese elõadásában: a szimfóniát megkoronázó gyõzelmi induló jólesõ frissességgel és intenzitással csendült fel.

Kurtág kamaramûvét Matthias Schorn, Igor Budinstein és Wolfgang Kühnl játékának köszönhetõen szép hangszínekkel teljes, kontrasztokban gazdag elõadásban élvezhette az est közönsége. Ami a Mozart-zongoraverseny szólójának interpretációját illeti, Lang Lang hallatlanul könnyed, gyöngyözõ billentése méltán vívta ki a közönség lelkesedését. Némi kételyt csupán az elsõ tétel cadenzája ébresztett bennem, tekintve, hogy ez a rész stílusát és elõadásmódját tekintve idegen testként hatott a Mozart-mûben. Kissé mesterkéltnek éreztem a második tétel éneklõ zongoraszólóinak artikulációját és színpadias deklamációját is. Az alsó szólam minden bizonnyal szándékos, sforzatós hangsúlyozása a rondótéma zárlataiban talán túlságosan is blikkfangosra sikeredett. A zárótételben a mûvel kapcsolatos eddigi élményeimhez képest egy árnyalattal gyorsabb tempót vett Lang Lang; az elõadás lendülete azonban igazolta a tempóválasztás helyességét és a sebesen pergõ tizenhatod-figurációk sem kenõdtek el tolmácsolásában. (Február 1. - Berlin, Filharmónia. Rendezõ: Deutsches Symphonie-Orchester)

Kurtág György, unokájával, JudittalKurtág György, unokájával, JudittalA Lux Nox Mix együttes produkciójából: balra Ladányi Andrea, jobbra ifj. Kurtág GyörgyA Lux Nox Mix együttes produkciójából: balra Ladányi Andrea, jobbra ifj. Kurtág GyörgyHiromi KikuchiHiromi KikuchiKocsis Zoltán és a zeneszerzõ Felvégi Andrea felvételeiKocsis Zoltán és a zeneszerzõ Felvégi Andrea felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.