Bartók - haladóknak

Bartók útján - az MTA Zenetudományi Intézetének kiállítása

Szerző: Fazekas Gergely
Lapszám: 2006 június

Megindító dokumentumokban gazdag, érzékenyen és nagy mû- gonddal rendezett kiállításnak ad otthont a Zenetudományi Intézet, október 31-ig látható a Várban a "Bartók útján" címet viselõ összeállítás. A frissen felújított kiállítóterem falát Bartók hatalmasra nagyított, ismert fotói díszítik frízszerûen, s e fotók elõterében látható a tulajdonképpeni kiállítás: kilenc tárlóban a legkülönfélébb dokumentumok - levelek, fogalmazványok, kéziratos és nyomtatott kották, fényképek, jegyzetfüzetek -, a terem közepén, Bartók könyvszekrényében könyvtárának néhány saját kezû bejegyzéssel tarkított példánya, a fal mellett ifj. Bartók Béla munkaasztalán egy fonográf, felette pedig egy fali tárló eredeti családi festményekkel és Voit Ervin (Bartók unokatestvére) néhány mulatságos rajzával a rovargyûjtõ zeneszerzõrõl, illetve "a francia becsületrend lovagjáról": Bartókról, a muskétásról.

A kiállítás gerincét adó vitrinek anyaga nem az életrajzra koncentrál elsõsorban, a tárlat címében szereplõ "út" sokkal inkább egy kivételes zeneszerzõ, tudós és ember hatvannégy évig tartó szellemi útjára utal, ám a háttérben természetesen felsejlenek az életrajz eseményei is a gyerekkori családi fotóktól néhány diákkori emléken át olyan dokumentumokig, mint a Bartók házaspár belépõi Stravinsky 1926. március 18-i budapesti koncertjére (a két "el nem adható szabadjegy" a Zeneakadémia földszintjén a jobb oldal 6. sorának 13-14. székére szól).

És idetartoznak azok az amerikai tartózkodás nehézségeirõl szóló, visszafogott tárgyilagosságukban is megrázó kései levelek, melyekkel mindjárt az elsõ, "Életrajzai" címet viselõ vitrin áttekintésekor találkozhatunk, s itt látható az 1940-ben megfogalmazott végrendelet hiteles másolatának egyoldala, az utókornak szóló nevezetes üzenettel: "Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevérõl van elnevezve, akikérõl jelenleg van, […] rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen."

A második vitrin - "Családban" - egyik különlegessége Bartók elsõ ismert autográfja, az 1894-es Elza polka kézirata, melynek írásképe még meglehetõs kottaírásbeli járatlanságról tanúskodik. Itt található a gyermekkori kompozíciók közül talán a leghíresebb, A Duna folyása Bartók édesanyjától származó tisztázata is, de a "családi" vitrin nemcsak a gyermekkorra fókuszál: a Péter fia számára írott Mikrokosmos elõszavának fogalmazványán túl ebben a tárlóban kapott helyet egy 1905-ös alkalmi mû cím-lapja, amelyet újszülött unokaöccsének írt, "A kicsi »tót«-nak a vadonatúj ujdonsült nagybácsi". Szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz az elsõ és a második vitrin: egy aprócska füzetben az édesanyja által lejegyzett Irma polka (1891) mellett láthatjuk az ifjú zeneszerzõ évekkel késõbbi listáját elsõ zeneakadémista évének zongoratananyagáról, s ugyanezt a következõ, "Iskolában" címû tárlóban újra, ezúttal a zongoraprofesszor Thomán István kézírásával, az 1899- 1900-as tanév "jelenléti és érdemsorozati könyvében".

A második vitrin további különlegességeket is tartalmaz, például az Odüsszeia egy görög nyelvû példányát, melybe a feltehetõen unatkozó gimnazista Bartók valamikor az 1896-1897-es tanév során egy szépen formált Fisz-dúr dallamot firkantott. S megtekinthetjük a zeneakadémista egyik zeneszerzés-tanulmányát is, egy 1901-es variációsorozatot, melyet növendéktársnõje, Fábián Felicie Erster Schnee (Elsõ hó) címû kórusmûvére komponált, mely utóbbinak az elsõ oldala szintén látható a vitrinben. Hallatlanul érdekes az 1900-as évek végérõl származó kétoldalas jegyzék, melyet Bartók önmaga számára készített a megismerendõ mûvekrõl, s jól mutatja a korabeli zenetörténeti kánon jellegét, hogy amíg például Haydn, Mozart vagy Brahms neve mellett egyes konkrét mûvek megnevezésén túl csupán mûfajmegjelöléseket találunk (vonósnégyesek, szimfóniák stb.), addig Beethoven a lista egyetlen olyan szereplõje, akinél szinte minden mûfaj esetében ott szerepel a "sämtliche" szó.

A negyedik vitrin - "Zongoránál" - az elõadómûvész Bartók pályáján kalauzol végig jelentõs zongoramûvek és a hozzájuk kapcsolódó koncertprogramok segítségével: a Tizennégy zongoradarab egyikének Kodály-féle másolatát éppúgy megtaláljuk itt, mint a Szvitbõl végül kimaradt tételt, Bartók egyik tanítványától, Egri Iréntõl származó lejegyzéssel. Az ötödik vitrin - "Falun" - népzenei tárgyú cikkek tisztázatait tartalmazza, s a népi hangszerekrõl szóló írásban - néhány gyönyörû dorombábrázolásnak köszönhetõen - megcsodálhatjuk Bartók rajztudását. Itt látható az a zenetörténeti jelentõségû népzenei lejegyzõfüzet is, melyet Bartók 1907-ben Csík-megyében használt, s amelynek egyik oldalára az újonnan felfedezett pentaton skálát jegyezte le.

A kiállítás utolsó részében négy azonos címû tárló - "Mûhelyében" - a zeneszerzõre fókuszál. A tematikusan csoportosított emlékek elõször a népzenetudós és a komponista érdeklõdésének találkozási pontjait járják körül, majd idõrendben a 20. század elsõ két évtizedének, az 1920-as éveknek, illetve az életút utolsó másfél évtizedének dokumentumaiból találunk válogatást. Itt is számos ponton kapcsolódnak egymáshoz a tárlók, az egyikben láthatjuk a Cantata profana szövegének alapjául szolgáló kolinda támlapját, a másikban a mû házi javítópéldányát az 1934-es, londoni õsbemutató elõtti próbán készült bejegyzésekkel. És megtekinthetõ a Kossuth-szimfónia partitúramásolata éppúgy, mint néhány vázlatlap a zongorára írt Szonátához és a Táncszvithez, de fontos levelek autográfja is, például Pásztory Ditta beszámolója Stravinsky 1926-os budapesti szerzõi estjérõl (mellette az említett koncertjegyekkel), vagy Serge Koussevitzky felkérõ levele a zenekari Concerto megírására. A kiállítás egyik utolsó - s talán legmegrázóbb - dokumentuma Bartók 1945-ös levélfogalmazványa, melyben William Primrose-nak, a megkezdett (de be nem fejezett) Brácsaverseny címzettjének szavakkal írja körül a készülõ mû véglegesnek szánt formáját.

És ha a látogató a vitrineket tüzetesen végignézte, még egy szellemi kaland vár rá, a terem közepén lévõ könyvszekrény megtekintése. A szekrény egyik oldalán láthatjuk Bartók szakkönyveinek néhány darabját, így francia és román nyelvû népzenei kiadványokat Bartók megjegyzésével, illetve a Musical Times 1931-es Béla Bartók and his work címû írását, melyben jó néhány sokatmondó bejegyzés található, például az állítólagos Schönberg-hatás taglalása mellé jókora kérdõjelet írt a cikk hõse. De éppily érzékletes Bartók egyik bejegyzése Molnár Géza A magyar zene elmélete címû 1904-es munkájába, ahol a magyaros jellegû ritmusok tárgyalásához a feltehetõen igencsak felháborodott Bartók a következõ mondatot írta: "Magyaros hatásokat nem fogunk elõször elméletben kitalálni!" A szekrény másik oldalán találjuk a szépirodalmi könyveket, Balázs Béla, illetve Ady Endre egy-egy kötetét, Goethe Faustjának német, Gogol Revizorának szlovák, valamint az Új Szövetség egy spanyol kiadását, mely utóbbiban Máté evangéliumának egy részletéhez (6,4: Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván) Bartók a következõ megjegyzést fûzte: "Hát mégis jutalom fejében tegyünk jót?! Ez nem tökéletesség."

Számos különlegességet, valódi kuriózumokat rejt tehát a Tallián Tibor irányításával, Vikárius László, Szöllõsi Mihály és Baranyi Anna közremûködésével megrendezett kiállítás. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy e különlegességek egy részét a kiállítás elrejti, mert a tárlók felett ugyan megtaláljuk az adott vitrinekben található dokumentumok leírását, s olykor nyúlfarknyi utalásokból következtethetünk arra, hogy ez vagy az a dokumentum miért is fontos, ám ha valaki nem mozog otthonosan a Bartók-életmûben és a 20. század elsõ felének zenetörténetében, és nem ért legalább négy idegen nyelven (németül, angolul, franciául, románul), továbbá nem rendelkezik megfelelõ kottaolvasási képességekkel és belsõ hallással, akkor a kiállított emlékek egy része nem lesz számára több, mint a nagy zeneszerzõhöz kötõdõ puszta tárgyak halmaza. A legfájóbb hiányossága a tárlatnak, hogy a Bartók iránt érdeklõdõ látogatónak auditív élmény nélkül kell távoznia, hacsak fel nem fedezi, hogy a terem egy pontján árválkodó számítógépben megtalálhatja a Kroó György szerkesztette 1995-ös CD-ROM-ot, amelynek segítségével, némi türelmes böngészést követõen meghallgathat néhány Bartók-felvételt. Nem ismervén a kiállítók rendelkezésére álló anyagi feltételeket, talán nem illõ nyugat-európai zenei kiállításokra hivatkozni, ahol minden látogató aprócska hanghordozót kap a terembe lépésekor, s az egyes tárlók elõtt állva fülhallgatóján keresztül hallgathatja a dokumentumok részletes bemutatását, s nemcsak láthatja az ismert vagy kevésbé ismert mûvek kéziratait, de meg is hallgathatja az adott mû egy-egy részletét is. Mindenesetre bõvebb magyarázó szövegek még a magamfajta, muzikológus diplomával rendelkezõ, de Bartókkal nem hivatásszerûen foglalkozó halandó számára is jelentõsen gazdagították volna az igen jelentõs kiállítás élményét.

Elza polka, 1894: Bartók elsõ ismert autográfjának egy oldalaElza polka, 1894: Bartók elsõ ismert autográfjának egy oldala

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.