Pertis Jenõ (1939-2007)

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2007 június

Hatvanhét éves korában megjelent elsõ szerzõi lemeze címlapján a kép - pipás ember sapkában - bármilyen foglalkozást inkább sejtet, mint a komponistáét. Pedig - mint a pálya delelõjére kikristályosodott - az volt a javából. Egy nagy zenészcsalád reflektortól idegenkedõ, de saját fénnyel világító tagja. Híd apja, a neves prímás, Pertis Pali hegedûjétõl a maga billentyûin át fia, Pertis Attila zongorájáig és egy másik hegedûig, az unokaöcs Kelemen Barnabáséig. De ne siessünk! Õ sem sietne, nem olyan alkat volt, inkább csöndes, megfontolt. Nem is szerzett sem irigyeket, sem ellenségeket, ám szerzett gondosan megmunkált, erõs önbírálattal is kiérlelt kompozíciókat, amelyeknek sorát 68 évesen vágta el a sors.

Pertis Jenõ pályáját meghatározta a családi környezet. A kérdés csak az volt: az apai hangszert örökli-e, vagy az anyait, a zongorát. Az elõbbinél állni kell, az utóbbinál ülni lehet. Leült hát mellé, hogy sokáig föl se álljon onnan. Már konzis korában szombati tánczenével keresett pénzt korán megözvegyült édesanyja támogatására, majd a Vasas Mûvészegyüttestõl az Operaházig vezetett korrepetitori pályája (az utóbbi helyen a magnetofon térnyeréséig a balettet szolgálta, utána a magánénekeseket). De nem zongoramûvész akart lenni. Benne önálló zene bontakozott, elvégezte a konzervatóriumot Major Ervin, majd a Zeneakadémiát Szabó Ferenc keze alatt, zeneszerzés szakon. Diplomát karvezetésbõl szerzett. Nem sorolhatjuk itt az általa dirigált kórusokat (talán mert ahhoz is állni kellett volna?), de sorolhatjuk a karmûveket, amelyek fõ ihletõje a zeneakadémiai diáktárs, a kiváló karnagy, Zakariás Anikó. Kezdetben az õ növendékeinek, majd az általa vezetett, legendás pesterzsébeti Csili Kamarakórus dalosainak írt, akik nem pusztán karvezetõjük férje kedvéért kirándultak a kortárs zene területére. Azután telítõdött e feladattal, eltávolodott az énekkari komponálástól. A Magyar Rádió 2006-ban sugárzott Önarckép hangokkal címû mûsorában még úgy vallotta: nem tudja elképzelni, hogy vokális zenét írjon, annyira instrumentálisan gondolkodik. Aztán mégis megtört a jég. Idei márványtermi szerzõi estjén szíven ütött a zongorakíséretes vegyes karra szánt Két háromszéki ballada. A Csili-korszak legjelentõsebb darabja alighanem a sumér-akkád varázsmondókákat zenésítõ Tört agyagtáblák volt. Pertis Jenõ megküzdött kórusmûvei hangjáért. Ott, ahol évtizedeken át - érthetõen - a kodályi, bárdosi hagyomány élt, s nemcsak e mesterek nagysága, hanem az általuk felmutatott igazán magyar lejtésû éneklés ereje folytán is, õ tudott eltérõt alkotni. Viaskodott ugyan a prozódiával, de stilárisan magára talált e mûveiben is. Legnehezebb kórusa A fal. Eugène Guillevic verse (Somlyó György magyarításában) Pertis egyik visszatérõ lélektani problematikáját boncolja: fal elõttünk és fal a hátunk mögött, nem tudunk közülük kitörni.

Ilyesmirõl elmélkedik a négykezes Három misztikus etûd középtételében, a Kagylóban is: nem szabadulhatunk a számunkra rendeltetett "kagylóból". S ezzel a mûvel áttérünk az õszbe forduló évei alkotói tavaszában keletkezett nagyszerû kompozíciókra, köztük a Családi zene sorozatára. Aki e címet Pertist nem ismerve olvassa, azt hihetné, könnyû kamarazene, amit - régi mintára - a vasárnapi ebéd után a család is eljátszhat. Ám e ciklus magas mûvészi és technikai felkészültséget igénylõ hangverseny-repertoár egy kivételes család magasrendû zenésztagjai keze alá. Az elsõ: négykezes az Egri&Pertis Duó - a meny, Egri Mónika és Pertis Attila - számára, a harmadik a Kelemen Barnabásnak és feleségének, Kokas Katalinnak ajánlott hat darab hegedûre és brácsára, a negyedik a Három misztikus etûd (amelynek már említett tételét A kastély és a Lavina fogja közre). A második? A papírkosárban. Mert Pertis Jenõ szigorú kritikusa volt önmagának. Nem ez az egyetlen, saját kezûleg "kiiktatott" partitúrája. De abban is ritka, hogy pályája közepén egy róla megjelent kritika hatására alapjaiban átgondolta munkásságát, s némi szünetet tartva a komponálásban, új útra tért.

A "családnak" más darabokat is írt: a négykezes Hat aforizmát, a jól furulyázó mérnök-tanár Pertis-fiúnak, Szabolcsnak a brácsával kombinált Két rapszódiát, a hegedû- brácsa Duót, a tavaszi szerzõi esten bemutatott mélyhegedûs Notturnót. Meg a két hegedû-zongora-szonátát - a másodikat nagybeteg húgának, a csembalómûvész Pertis Zsuzsának ajánlva, kettejük fiai elõadásában. Ki hitte az áprilisi est megindultságában, hogy saját búcsúját halljuk?

Pertis Jenõ sosem harsány, de akár szóban, akár zenében igényes humorát már tételcímek is fölidézik: Találkozás a nagy Johannesz-szel, Találkozás az öreg székellyel - s még inkább, ami mögöttük hangokban sziporkázott. Élveztem éjszakai e-mailjeinket. S nem- csak a külvilág szarkasztikus szemléletét, hanem a saját alkotás tûzhelyében parázsló önirónia szavait is.

Pipás arc, sapkával - egy kisemberé. Zene és személyiség - egy nagy mûvészé.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.