A ritkaságokra koncentrálunk

Hollós Máté a Hungaroton Classic jelenérõl

Szerző: Albert Mária
Lapszám: 1997 szeptember

1993 õszén, amikor a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatból a Hungaroton Classic kivált, felszálló ágba került a komolyzenei és irodalmi kiadó - állítja Hollós Máté igazgató. 1995 óta pedig - ekkor lett tulajdonos a magyar mûvészek konzorciuma - megerõsödött a vállalat, jelenti ki. Ezt egyebek között azzal illusztrálja, hogy a "gazdák" a befolyó pénzt a vállalkozásban hagyják, hadd izmosodjék tovább a cég.

- E jó kondíció mellett sem lehet könnyû helyzetben a komolyzenei kiadói terepet itthon uraló, de a multinacionális óriásokhoz képest mégis szerény méretû Hungaroton Classic.

- Köztudomású, hogy a lemezpiac mostanra világszerte telítõdött, CD-n is hozzáférhetõ például ugyanaz a Beethoven-szimfónia számtalan változatban, Toscaninitõl napjaink ünnepelt sztárkarmestereinek felvételeiig, világhírû zenekarok elõadásában. Ha - tételezzük fel - a 6. szimfóniából száz ilyen változat létezik, nincs értelme elõállnunk a százegyedikkel, hiszen mi nem versenyezhetünk a nagyok reklám- és terjesztési lehetõségeivel. Nagy szerencsénk, hogy a Hungaroton még idejében, már a nyolcvanas évek elején megkezdte a CD-k kiadását, tehát lefoglalt egy viszonylag biztos kis piaci szeletet. Egyébként az úgynevezett "major"-ök fokozottan, szinte drámaian szembesülnek a telítettséggel, mert hatalmas alaprepertoárjuk folyamatos frissítése során önmagukkal is mint versenytárssal találkoznak...

- Zavarba ejtõ érzés lehet. Örüljünk azonban a Hungaroton Classic biztos pozíciójának. Ez bizonyára annak a korábban megalapozott módszernek is köszönhetõ, melynek lényege abban áll, hogy szívesen tettek zenei felfedezéseket: ismert szerzõk kevésbé ismert vagy elfeledett mûveit adták ki.

- Igen, valóban élhettünk és élünk is azzal az elõnnyel, hogy a ritkaságokra koncentrálunk. Olykor elõfordul, hogy egy nagyrabecsült muzsikus barátunk lelkesen beállít valamiféle pompás tervvel, én meg "elõveszek egy-két telefonkönyvméretû katalógust, és sajnálkozva közlöm, hogy a világpiacon már vagy huszonnégy felvételen kapható a mû... Persze a helyzet korántsem reménytelen: a régi zenében még mindig felbukkannak bemutatásra méltó raritások; az Albero csembalószonátáiból tavaly készült CD komoly sikert hozott számunkra, Galuppi Falusi kávéház címû operájának felvétele lemezen õsbemutató, reméljük, ezzel is elismerést aratunk. És nyitva áll elõttünk a magyar repertoár. Ezen belül Liszt és Bartók esetében igen erõs konkurenciával kell szembesülnünk, de kortársaik vagy az õket követõ generáció munkássága még mindig kínál számunkra lehetõségeket. Most Dohnányi, Weiner, Lajtha tájékán tartunk a zenetörténetben. S bár mindenki tapasztalja, hogy az igazi kultúrafogyasztók anyagi ereje csökken, itthon és a nagyvilágban egyaránt fellelhetõ az a fonofil vásárlóréteg, amely nem egy Mozart-szimfónia sokadik felvételét akarja megvenni, hanem ugyanabból a korból valaki másnak a kompozícióját. Ezek a kiadványok természetesen nem eredményeznek nagy eladási számokat. Ám a népszerû mûvek túlkínálatából fakadóan mégis olyan arány keletkezhet, melynek értelmében a ritkaságok néha piacképesebbek.

- Végképp elmúlt az az idõ, amikor Gardelli-, vagy Patané-jelentõségû karmesterek külföldi és hazai sztárokkal készítettek Hungaroton felvételeket?

- El is múlt, meg nem is. A pályája zenitjén járó Gardellihoz hasonló dirigenst talán már nem tudnánk idevonzani. Ám tervezzük, hogy kapcsolatot teremtünk Rico Saccanival, aki most szerzõdött a Budapesti Filharmóniai Társasághoz, és az Operaházban is vezényelni fog. És nem mondhatjuk, hogy teljesen elenyésztek a "régi szép idõk", hiszen idén Polgár Lászlóval Mozart-árialemezt rögzítettünk. A magyar muzsikusok közül sokan kezdenek igazi sztárrá nõni, Szabadi Vilmostól például nemrég jelent meg három izgalmas CD: Weiner összes hegedûmûve, Bartók korai szonátája, illetve Jascha Heifetz átiratai, s õ készíti a két Dohnányi-hegedûverseny felvételét is.

- Úgy tudom, vele exkluzív szerzõdést kötött a Hungaroton Classic. Hallottam olyan világjáró magyar énekesnõrõl, akit a Sony Classical öt évre lefoglalt, az elsõ lemezét ki is adta, de a további munkálatok alig haladnak.

- Mi is ritkán kötünk exkluzív szerzõdést, személy szerint nem vagyok híve ezeknek (ha az énekesnõ úgy határoz, hogy szakít cégével és bennünket választ, mi örömmel látjuk...). Szívesen foglalkozunk viszont fiatalok bemutatásával, kezdjük "kivetni a hálónkat" például a pályakezdõ magyar hegedûsökre. A zongoramûvész Bogányi Gergely lemezét eddig csak azért nem készítettük el, mert idén annyi a koncertfelkérése, hogy egyszerûen nem tudtunk idõpontot egyeztetni. Az Auer Vonósnégyes három Weiner-kvartettet tartalmazó CD-je e hetekben jelenik meg. Óvatosan, mondhatni fontolva haladunk: nem túl korán, csupán elég korán szeretnénk hanglemez-bemutatkozásra alkalmat adni az ifjú muzsikusoknak.

- A felfedezés, menedzselés nem egyedül a kiadó dolga.

- Ahhoz bizony a lemezkiadáson kívül esõ mecenatúrának is társulnia kellene. Az általunk publikált nevek mindenesetre rendszeresen megjelennek a nemzetközi lemezsajtóban, a visszhang általában nagyon jó. A terjesztés is javul, tökéletesen elégedett persze sohasem lehet az ember. Helyreállt a fénykorként emlegetett nyolcvanas évek szituációja: a jelentõs vásárlók élén Franciaország és az Egyesült Államok áll. Erõsödik az érdeklõdés a japán és a spanyol vásárlók részérõl. A fel nem sorolt európai és távol-keleti országokban is jelen vagyunk. Ami a hazai piacot illeti, kevésbé súlyosak a panaszaim, mint a kívülálló gondolná. A Hungaroton márkajelû felvételek keresettsége egyáltalán nem hanyatlott a vásárlóerõ csökkenésével arányosan. A CD-játszók terjednek, és akik az LP-inket szerették, elõnyben részesítik a fekete lemezekrõl vagy az archív szalagokról lézerkorongra áttett anyagainkat. Az archívumból való újrakiadásra privatizációs ajánlatunkban kötelezettséget vállaltunk, s elmondhatom, hogy a meghatározottnál több ilyen felvételt jelentettünk meg két év alatt. Köztük olyan valódi szenzációt, mint Beethoven összes zongoraszonátáját Fischer Annie elõadásában. A kilenc CD-nyi sorozat ötödik darabjánál tartunk. Ellenben tény, hogy új CD-ink túlnyomó része nem a standard repertoárból való. Ritka kivételrõl is beszámolhatok: Vásáry Tamás Beethoven-sorozatáról, amelynek megjelenését a mûvész páratlan népszerûsége indokolja, valamint az, hogy a Magyar Rádióval sikerült a produkcióra nagyon elõnyös együttmûködési megállapodást kötnünk.

- Eszerint a Rádióval jó a viszonyuk. A Magyar Televízióval is?

- A Rádióban készek voltak fogadni tervemet: remélem, eljutunk a megállapodásig. A tévében homályos utalások hangzottak el arról, hogy szívesen társulnának velünk, ha a zenés tévészínház újra indulna. Ez az óhaj csak akkor realizálódhat, ha olyan nyelvû, szereposztású, és a lemezpiacon kuriozitást képviselõ mûvet veszünk föl, amely a világban gondtalanul értékesíthetõ.

- A magyar kortárs zene kiadásában most hol tartanak?

- Ismét annyi jelenik meg, mint a már említett fénykorban: évi hétnyolc felvétel. Az én szájamból talán furcsán hangzik, de a piac évente legfeljebb tíz effajta lemez kiadását viseli el. Jelentõségük az, hogy a nemzetközi terjesztésben eljutnak a világ modern zenei központjaiba, és ilyen mennyiségre a tengernyi újdonság közt is oda lehet figyelni.

- A CD-k Székesfehérvárott, illetve Salzburgban készülnek. Elégedett a rendelkezésükre álló technikával?

- Ugyanazt mondhatom, amit a terjesztésrõl: sohasem lehetünk elégedettek. A technika jó, de ha anyagilag könnyebb helyzetbe kerülünk, természetesen szándékunkban áll fejleszteni. A Rottenbiller utcai stúdió használható, ám a nagyon nagy együttesekkel az Olasz Intézetbe kényszerülünk, amelynek bérleti díja sajnos igen magas. A jövõ nagy ugrást ígér, újfajta CD-ket szeretnénk nem is túl sokára forgalomba hozni. A szabadalom már ismert: a lemezre a zene mellé egy sávnyi multimédiás információ is felvihetõ, az ismeretterjesztés határai tehát fantasztikusan kitágulnak.

- A Saar-vidéki Zenei Fesztiválon mintha nem vettek volna részt...

- Az év - számomra - legfájdalmasabb mozzanatát említette. Akkor hallottam elõször az eseményrõl, amikor már megkezdõdött. Ez aligha kizárólag az én hibám. Furcsa, hogy bennünket senki sem keresett meg, hiszen a szalámi és a borospalackok mellett egy csinos zenemû-lemezkirakatot is be lehetett volna rendezni. Az országról alkotott képnek biztosan nem ártott volna, ha az élõ elõadásban megszólaló magyar zene mellett a megvehetõ, konzervként hazavihetõ muzsika is ott van.

 Felvégi Andrea felvétele Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.