Egy szelet a mennyországból

Király Csaba zongora- és orgonaművész

Szerző: Mikes Éva
Lapszám: 2010 április
 

 

Király Csaba - Felvégi Andrea felvétele  

Király Csabával stílszerűen a Bartók-házban találkozom a Bartók Béla összes zongoraműve című hangversenysorozata egyik koncertje előtt, és még ennél is stílszerűbben azzal nyit be, hogy az autóban menet közben Kocsis Bartók-felvételét hallgatta az új Bartók Összkiadásból -s ez annyira magával ragadta, hogy el is feledkezett a próba előtti interjúról.

-Kézenfekvő a kérdés: mennyire tudja kivonni magát tanárai, kollégái, példaképei hatása alól? Nem hittem volna, hogy három órával egy Bartók-koncert előtt valaki más Bartók-felvételét hallgatja, aki még tanára is volt. Nem zavaró? miként viszonyul hozzá?

-Kocsis egy géniusz, mindenben nagyon precíz, Bartók-kutatónak is tekinthető. Szinte mindennek utánanéz a hiteles interpretációra vonatkozóan. Autentikus tempókat, dinamikát, artikulációt választ, híven követve a bartóki instrukciókat. Játéka számomra referencia. Sok tekintetben követem Kocsist, viszont nem másolom, előadásomat nem befolyásolja. Nekem is megvan mindenről az elképzelésem, és nem is mindenben értek vele egyet. De ez így természetes.

-Sőt, különben minden zongorista egyforma lenne.

-Persze a billentéskultúra is nagyon fontos, és mindenkié más.

-Ön hihetetlenül sok mindennel foglalkozik, és újabbakkal is szeretne. Olyan szerteágazó területeket fog át és ráadásul földrajzilag is olyan sokirányúan, hogy felmerül a kérdés: hogyan tudja utolérni magát?

-Az eddig vállalt tevékenységeimet van erőm, kedvem folytatni, úgy érzem, mindezekhez elegendő elhivatottságot és energiát kaptam, hogy véghezvigyem.

-Nagy vállalkozásai több markáns pillérre épülnek: évek óta teljes zongoramű-sorozatokat játszik, tanít, mesterkurzusokat tart, improvizál, orgonaátiratokat készít. Vegyük a sorozatokat. Bartók-összes, Bach, Chopin, Schumann számos zongoraműve, Haydn, Mozart, Beethoven összes zongoraszonátája. 2001-től Liszt valamennyi zongoradarabját műsorára tűzte a Zeneakadémián, egy közel száz koncertből álló sorozatban.

-Bevallom, az utóbbi egy kicsit leállt a közelmúltban vállalt más sorozatok miatt. Mindez önmagában is sokemberes feladat. Amúgy megfelelő helyszín nélkül e nagy vállalkozások nem jöhetnének létre. A sorozatok egy részének helyszínét a pécsi Művészetek és Irodalom Háza biztosítja. A liszti zongoraéletmű bemutatásához (eddig 25 koncert) régebben a Zeneakadémiától kaptam méltó helyszínt. Újabban a Liszt Társaság és a Liszt Múzeum jóvoltából jutok évente két hangverseny-lehetőséghez, hogy folytathassam.

-A tervezett százat évi két koncerttel számolva... eltart egy darabig.

-Azzal tudom megrövidíteni a sorozat idejét, hogy összevonom a műsorokat, így a hátralévő mintegy 75 koncert száma is csökkenhet. Tehát egyenként hosszabb műsorokat adok. Szegény közönség!

-Hogy jutott eszébe ennyi szerző összes zongoradarabját néhány év alatt szimultán eljátszani? Miért összes műveket tűz műsorra? És melyik volt az első?

-Egyik hozza a másikat. Fiatalabb koromban kezdtem Haydn, Mozart és Beethoven valamennyi szonátájával. Szerettem blattolni őket, így egyfajta kottaolvasási gyakorlatra tettem szert. Természetes volt, hogy egy idő után pódiumra vigyem a darabokat. Sok előnye is van ennek. Nagyszerű érzés elmélyülni a zeneszerzők stílusában. Az sem árt, ha tanárként a szerző minden darabját ismeri az ember, így a diáknak mindent meg tud mutatni az órán. A stílusismeret segíti a különféle stílusokban történő improvizálást is.

-Ez Önnek ugyancsak jellemzője, például a Bartók-házban tartott hangversenysorozatán a zárószám mindig az Ön Bartók-improvizációja.

-Igen. Minden nagy szerzőnek vannak felismerhető, egyéni stílusjegyei, ezek felismeréséhez jó eszköz a koncertsorozat, ahol az „öszszes" révén átfogóbb képet lehet kapni a szerzőről, a korszakról, műfajról, harmóniavilágról stb. Izgalmas dolog tanulmányozni Bartók zenei gondolkodását, műveinek szerkezeti elveit (tengelyrendszer, hangsorok, modellek, harmóniák, skálák), a Gyermekeknek ciklustól egészen a 3. zongoraversenyig, majd ezeket a megoldásokat egyéni improvizációkban alkalmazni. Nagyon fontos a mindenkori pillanat, attól lesz a rögtönzés egyszeri és megismételhetetlen. Gyakran előfordul, hogy az első hang leütésekor nem tudom még, hogyan folytatom. A felelősség a megszólalással kezdődik. A második hang meghatározza a tempót, az irányt, hogy merre induljak, majd elkezdődik az úgynevezett rendépítés. És innen sok kérdés merül fel: stílus, karakter, szerkezet. Megjegyzem, a tiszta stílusra való törekvés nem feltétlenül szükséges velejárója a jó improvizációnak. Vannak előadók, akiknek megvan a saját stílusuk.

-Nincs hiányérzete utána, hogy mindez a pillanaté volt és elenyészett, nem marad nyoma?

-Föl lehet venni és esetleg lekottázni, tanulságos.

-Megteszi?

-Fel szoktam venni, és szívesen hallgatom vissza az improvizációimat. A közeljövőben számos improvizációs CD-t szeretnék készíteni.

-Innen egyenes az út a zeneszerzéshez.

-Logikus és elválaszthatatlan fogalmak, bár improvizálni nehezebb. Egy-egy produkciónál a zenei nyelv ismerete jól kivehető mindkettőnél, csupán a rendelkezésre álló időkeret más a komponálásnál és más a rögtönzésnél. Mindegyik izgalmas zenei feladat. Sajnos saját művek írására csak gyermekkoromban jutott időm. Egy tucatnyi füzetet teleírtam a saját kompozícióimmal, Földes Imre tanár úr zeneszerzésóráira még zenekari partitúrával készült zongoraversenyt is komponáltam.

-Azóta viszont rengeteg orgonaátiratot is készít, hiszen orgonaművész diplomája is van, és ezt a tevékenységét is fontosnak tartja.

-Ehhez akadémista éveimben a kezdeti inspirációt Gergely Feri bácsi adta, akihez közel állt az improvizáció és az orgonaátiratok gyakorlata, mindkét terület nagy művelője és mestere volt. A hetvenes években ő maga adta elő saját Haláltánc-átiratát (Liszt művéből). Magam is ezt játszottam a diplomakoncertemen, de az én átiratomban. Így fokról fokra növekedett bennem az elszántság, hogy a gigantikus, lehetetlennek tűnő műveket orgonán is megszólaltathassam. A nagylélegzetű átdolgozások, mint a szimfonikus vagy oratorikus művekből készült orgonaátiratok irgalmatlanul nagy munkát igényelnek. Az adott műnek nem a leegyszerűsített zongorakivonatát tekintem alapnak, hanem az eredeti partitúrából dolgozom, ahogy a karmesterek is teszik. Olyan területre ér így az ember, amely tényleg csak azoknak adatik meg, akik vállalják az effajta hihetetlen kalandokat.

-Én azért kevesebb orgonakoncertjéről tudok, mint amennyi zongorahangversenyt ad.

-Ez csak átmenetileg van így. A közelmúltban több orgonasorozatom is volt. Jelenleg hasonló tervem nincs, de lesz koncertem a Művészetek Palotájában, rendkívüli programmal.

-Az nem is akármilyen hangszer.

-Rajta tudom megvalósítani a legnagyobb álmaimat.

-Újra csak visszafelé haladva az időben: miért költözött Pécsre?

-Komlói születésű lévén otthon vagyok Baranyában. Évekig Lantos István tanársegédjeként tanítottam a Zeneakadémián, aztán egyszer csak jött egy ajánlat: meghívtak zongoratanárnak a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára, ahol tanszékvezető adjunktusként kezdtem, a nyelvvizsga és a Liszt-díj után docens, majd igazgató lettem, mindez rendkívül rövid idő alatt. 2009 novemberében habilitáltam, és épp most fogadták el a zenei doktori iskolánk alapítását Pécsett (a képzőművészeti doktoriskolával karöltve). Habilitációs előadásom témája az improvizáció volt. Erről, valamint az improvizáció oktatásáról híres Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola munkájáról Brüsszelben is tartok előadást.

-Tudtommal mást is csinált Pécsett: újjászervezte a Liszt Társaságot, s a vezetője lett (egyben az országos Liszt Társaság főtitkára is);. létrehozta a Liszt Ferenc emlékére megrendezett Nemzetközi Zongoraversenyt, melynek zsűritagja is volt 1995-ben és '97-ben. Ezek szerint jól érzi ott magát, ráadásul Pécs idén Európa kulturális fővárosa, akadhat dolga bőven.

-Nemzetközi improvizációs szimpóziumot szervezek. A rendezvény mesterkurzusokat, előadásokat, koncerteket és versenyeket foglal magában három kategóriában: klasszikus zongora, orgona és jazz. Zsűritagként, tanárként, előadóként és szervezőként veszek részt mindebben. Izgalmas lesz. Közben még weblapot is szerkesztek.

-???

-Igen, azzal is foglalkozom, amatőr alapon. A Bartók-házét is én csináltam, erre vagyok a legbüszkébb, ez sikerült a legszebben, rengeteg munkát fektettem bele. A Zeneakadémia honlapjának első változatát is magam készítettem. Nagy lelkesedéssel készültek Apagyi Mária, Lantos Ferenc Művészeti Szabadiskolája, a Liszt Társaság, a Liszt Múzeum, a Bach Társaság, a Hubay Alapítvány weblapjai is.

-Miért fog bele ilyesmibe temérdek elfoglaltsága mellett?

-Hobbiból. Vonz a számítógép és annak minden értelmesen felhasználható területe...

-Úgy tudom, jótékonysági koncerteken is szívesen fellép.

-Igen, ennek akkor látom értelmét, ha el is éri a célját, magyarul: ha a koncert eredményeképpen a segítségre szoruló szervezet megfelelő anyagi támogatásban részesül.

-Még egy kicsit araszoljunk visszafelé. Ön arról is híres, hogy ahány versenyen elindult, annyit meg is nyert.

-Az is egy szép „rakétavonal" volt, valóban. Csak kellemes emlékeim vannak ebből az időből.

-15 évesen nyert a Zeneiskolák Országos Zongoraversenyén Nyíregyházán, 1982-ben a Szakközépiskolák Országos Zongoraversenyén Békéstarhoson, 1990-ben pedig a Zeneakadémia Dohnányi Ernő Zongoraversenyén. Közben 1985-ben az egyik legfiatalabb résztvevőként nyerte meg a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyét, ami országszerte ismertté tette a nevét. Én is azóta emlékszem Önre. Gondolom, utána hívták mindenfelé.

-Akkoriban interjúról interjúra jártam Pesten. jöttek a fellépési lehetőségek itthon és külföldön egyaránt. Több évi koncertezés és tanítás után vállalkoztam ismét versenyzésre. A Rádió Márványtermében adtam egy nagyon jól sikerült zongoraestet - az első részben a közönség által megadott témákra improvizáltam, a második részben Liszt h-moll szonátáját játszottam. Ezen felbuzdulva azt mondtam, újra próbálkozom. Találtam egy korhatár nélküli versenyt, így 1996-ban Cagliariban, 31 évesen első lettem az Ennio Porrino
Nemzetközi Zongoraversenyen, majd a következő évben a New Orleans-i nemzetközi versenyt is megnyertem. Ez után annyi munkám lett, hogy nem versenyezhettem tovább.

-Amikor valaki mindent megnyer, amin indul, benne van a magabiztosság, hogy győzni fog?

-Csak úgy lehet. Az egészséges önbizalom elengedhetetlen. Ez megvolt bennem is. Ha hiányzik, azt hallani. Például a cagliari verseny döntőjéről csak arra emlékszem, hogy valami erős kábulatban jöttem le a színpadról. Ott is a h-moll szonátát játszottam, és olyasmit produkáltam, ami teljesen elragadott. Teljesen transzba estem. (Ez néhányszor már előfordult velem.) Így olyan lelki élményben részesülök a zene révén, ami semmihez sem hasonlítható boldogságot szerez.

-Szerencsés emberek a muzsikusok, mert boldogságadagjuk jó részét megkapják a hivatásuktól.

-Úgy fogalmaznék, hogy meg lehet érezni egy szeletet a mennyországból. Ezek olyan lelki élmények, amelyek semmivel nem mérhetők össze, egy életre erőt tudnak adni, erős kapaszkodók.

-Hogyan indult el e kapaszkodók felé? Tudom, hogy kisgyerekként kezdte. Ki inspirálta? A szülei zenészek voltak?

-Anyu énekelt és énekesnek is készült, de nagyapám végül dolgozni küldte, úgyhogy az a remény éltette, hogy én folytatom majd félbetört pályáját.

-Az ő álmát már mindenképpen valóra váltotta; jó érzés lehet.

-Neki elégtétel, hogy a fiának sikerült. Komlón kezdtem Tóth Feri bácsinál a Kodály Zoltán zenei tagozatú Általános Iskolában, majd hatévesen az Erkel Ferenc Zeneiskolában zongorázni tanultam Szabó Gyulánénál, Árvai Ágnesnél, később Apagyi Mária tanárnőnél. Mária néni megadta számomra a nélkülözhetetlen szakmai alapokat (aktív tagja voltam az általa vezetett komlói Improvizációs Műhelynek), majd 12 évesen orgonálni kezdtem. Szüleim fáradságot nem kímélve öt éven át vittek fel Komlóról Pestre a kis, piros tetejű Trabanttal Lantos István tanár úrhoz, aki szeretettel, ingyen foglalkozott velem. Amelyik orgona éppen szabad volt, ott volt orgonaórám (Zeneakadémia, Mátyás-templom, Budapest más templomai). Ő emberi és szakmai példaképem is, akárcsak a többi tanárom és Kurtág György. Zongoratanulmányaimat 1981-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Halmágyi Katalinnál folytattam. 1983-ban zongora, 1984-ben orgona szakon nyertem felvételt a Zeneakadémiára, ahol tanáraim Kocsis Zoltán, Falvai Sándor, Gergely Ferenc voltak. 1989-ben orgonaművészi, 1990-ben zongoraművészi diplomát szereztem.

Mondják: nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Szerintem lehet. Az igazi kihívás az, ha egy hangversenyen zongorán és orgonán is játszom, mert a billentyűzeten kívül más nemigen azonos a két hangszerben. Ha mindkettő technikája az ember vérévé vált, akkor lehet könnyen átváltani egyikről a másikra.

-Meddig lehet bírni ezt a tempót?

-Őszintén szólva nem tudom. Ennyi mindent vállalni bátor dolog, de őrültségnek tűnik.

-Szívesen teszi?

-Másként nem győzném. Csak lelkesen, energiával feltöltődve lehet mindezt véghez vinni.

-Azért nem csak idő és energia kérdése ez, a fejébe is sok mindennek kell beleférnie, meg a lelkébe is.

-Nem szeretnék a Rekordok könyvébe kerülni, ezért nem is játszom mindent kotta nélkül. Nem lényegi kérdés, hogy valaki olvassa-e a kottát, vagy kívülről játszik. A végeredmény számít. Vannak persze darabok, melyeknél a kotta zavaró lehet, de mint vizuális élmény, akár inspirálhat is. Az orgonistáknál ez megszokott. De valljuk be, azért az az igazi, amikor nincs semmi az ember előtt, csak a zene.

-Tudna választani a tevékenységei közül? Hangszerek, improvizáció, átiratok, tanítás...

-Ez mind közös tőről fakad, különböző megnyilvánulásai a muzsikuslétnek.

-És a szerzők közül?

-Hozzám Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Brahms, Chopin, Liszt, Bartók és Kurtág áll közel.

-A jazz-zel nem kokettál?

-Amatőr szinten igen. Binder Károlytól el is lestem valamit, és Apagyi Mária is kitér rá a Zongorálom című, minden szempontból korszakalkotó, komplex, többkötetes zongoraiskolájában, amely nemrégen jelent meg. Időnként szoktam jazzt és ragtime-ot is játszani.

-Többek között az Ön nevéhez fűződik Lutos∑awski Zongoraversenyének magyarországi, Kurtág Kettősversenyének londoni bemutatója, és számos országban vett részt híres együttesekkel Kurtág-Beckett Mi is a szó? című művének első előadásában. Vagyis a kortárs zene is része az életének.

-A Mi is a szó? különleges darab, Monyók Ildikó számára íródott, 1992-ben Kurtág György Claudio Abbadóval mutatta be Bécsben. Ezután Gyuri bácsi engem bízott meg a pianista szerepével. Ildikóval együtt léptünk fel itthon és Európa nagy koncerttermeiben, egészen addig, amíg az orvosok engedték neki. A mű sorsa tavaly méltó folytatásra talált: a szintén remek Molnár Piroska színművésznővel debütáltunk a Zeneakadémia nagytermében. A darab előadása óriási lelki energiát kíván. Kurtág tanár úrnak több kompozícióját is játszottam, Kurtág Mártával is négykezeseztem. A legemlékezetesebb talán az egynapos zongoraórám volt Kurtággal. Egykori bécsi lakásán reggeltől estig tartott nekem órát, hatvan perc ebédszünettel. Saját műveit tanította. Sosem felejtem el, hogy azon a napon egy egész órát töltöttünk el egyetlen d hanggal és annak helyes megszólaltatásával.

-Na, ez az igazi mesterkurzus.

-Az. Strapabíró vagyok, mégis én fáradtam el hamarabb. Az effajta energiától az ember elámul. Ő végkimerülésig dolgozik, olyannyira, hogy állítólag állva is el tud aludni. Hihetetlen hajtóerő van benne.

-Önből sem hiányzik. Nem vádolják azzal, hogy túl sokat markol?

-Bizonyára. Pedig nem hajt más, csak a szenvedély.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.