„Komikus-utópisztikus opera tizenkét képben”

Az ördög tragédiája sajtóvisszhangjából

Szerző: Rácz Judit
Lapszám: 2010 április
 

Február 22-én zajlott le a müncheni Bajor Állami Operaházban Eötvös Péter Az ördög tragédiája című operájának ősbemutatója. Válogatásunk a premiert követő napokban megjelent kritikákból kínál szemelvényeket. A nyilvánvalóan nem teljes, a szakfolyóiratok írásait még nem tartalmazó sajtóanyag nem kevesebb, mint 65 oldalnyi terjedelmű.

Az emberiség olyan gonosz lett, hogy az ördög fölöslegessé vált -ez az ő tragédiája. Úgy tűnik, ez Eötvös Péter kilencedik színpadi művének a fő mondanivalója.

Az ördög tragédiája Eötvös eddigi leginkább metafizikus darabja. [...] A bonyolult szövésű narratívára 12 képben, 13 énekesre álomszerű partitúrát írt, melyet fekete humor, keserű irónia és melankolikus ecsetvonások oldanak.

A Bajor Állami Opera költséget nem kímélve varázsolt fényűző látványosságot a darabból. [...] A sikerre minden esély adva volt, s valóban, a 110 perces darab hibátlan előadását a telt ház melegen fogadta.

[...] A rendező, Kovalik Balázs vibráló karaktereket rajzol, meglepő képeket formál, s biztosítja a zenei mozgás folyamatosságát. És mégis, nehéz megmondani, hogy bármelyik adott pillanatban éppen mi történik. Miről szól ez a darab? Mit mond nekünk?

Egyidejűleg a szomszédos Prinzregententheaterban kiváló produkcióban volt látható Eötvös első egész estés operája, a Három nővér. Annak bizonyságaként, hogy az idő múlásával, egyszerű eszközökkel, jó dramaturgiával érthetővé lehet tenni egy darabot, amely 14 évvel ezelőtt csaknem ugyanilyen homályosnak tűnt. Az ördög tragédiája is valószínűleg érthetőbb lesz, ha a repertoár részévé válik, ami majd bizonyára megtörténik.

Financial Times
2010. február 23.

[...] Ostermaier és Eötvös sokat akarnak és -sokat feltételeznek: a hivatkozások és utalások gazdag kánonja csak nagyon keveseknek tárul föl intenzív programfüzet-olvasgatás nélkül, és Ostermaier feltűnő hajlama arra, hogy operaszövegeiben is költői tömörítéssel éljen, szintén nem éppen az érthetőséget szolgálja. Ám úgy tűnik, éppen ez a nyelv ihlette Eötvöst a komponálásban, ugyanis ő is egyfajta mitikus-titokzatos hangszőnyeggé sűrítette a zenéjét, amelyből azután újra és újra hangfestményeket ereget. [...]

Bajor Rádió, Kulturwelt
2010. február 23.

Georg Nigl, Topi Lehtipuu, Christian Rieger és Wolfgang Bankl 

[...] A nagy filozófiai kérdésekre választ kereső szöveg a nemrég Brecht-díjjal kitüntetett Albert Ostermaiertől származik, aki Madách Imre 1861-es Az ember tragédiája című eposzát [sic. -a szerk.] vette alapul. Ostermaier a jelentésekkel időnként túlterhelt aforizmáival nem könnyíti meg a nézők dolgát. [...] Ám az énekesek és főképp Eötvös zenéje élettel, olykor komikus-mulatságos élettel töltik meg a szöveget. A Lucifert éneklő Georg Nigl mellett Topi Lehtipuu Ádám, Cora Burggraaf pedig Éva szerepében tűnik ki. [...]

Berliner Zeitung
2010. február 23.

[... Az opera] csaknem észrevehetetlenül kezdődik, mert még égnek a teremfények, a publikum pedig talán éppen arról beszélget, hogy Ilja és Emilia Kabakov színpadi installációja még be van csomagolva, mint valami Christo-projekt. S csak amikor észreveszszük, hogy a fehér kolosszus mozog, akkor leszünk figyelmesek a zenére is, amely lassacskán épül föl és szélesedik ki, mintha nem is kortárs opera volna, hanem Wagner Nibelung gyűrűje-tetralógiájának kezdete.

Egyáltalán, Wagner többször is eszembe jutott ezen az ősbemutatón -nem csak azért, mert Ostermaier erős nyelvezetű librettója eredetileg 140 oldal, vagyis wagneri hosszúságú volt. Eötvös is olyan zenei nagyságrendet ad figuráinak (mint például a három titokzatos Rumátának) és szcenikai konstellációinak (éppen Ádám és Éva esetében), amely úgy hat, mintha könnyed kézzel, de zseniálisan írná tovább és szőné egybe a rajnai sellőket és a nornákat, valamint Siegmundot, Sieglindét, Siegfriedet és Brünnhildét.

 Elena Tsallagova, Heike Grötzinger és Kovács Annamária

Ettől az intelligens, igényes, de könnyen érthető zenétől senkinek nem kell tartania. Ellenkezőleg: igazi élvezet ezt a szerző által tudatosan lépcsőzetesre szerkesztett, nagyon énekesbarát hangzásteret a magunk számára fölfedezni, amelyben még egy mobiltelefon is megszólal. [...]

[...] A cselekmény nem történeti visszatekintésekre szorítkozik, hanem bátran beleharap a jövőbe, ami a librettistának, Kovalik Balázs rendezőnek és Amélie Haas jelmeztervezőnek is láthatóan szárnyakat adott.

[...] Aki a Led Zeppelin „Stairway to heaven"-jére gondol, jó helyen tapogatózik, mert ebben az operában a rock-, pop- és rapkultúra is visszatükröződik. Ami kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy új látogatói rétegeket vonzzon.[...]

Fränkischer Tag
2010. február 24.

[...] Lucy azt énekli, hogy az ember a legtökéletesebb ördög. Tehát akkor mégis megint az ember tragédiájáról van szó? Hát ennyire azért nem egyszerű az egész, ahogyan egyébként semmi sem egyszerű ebben az operában. [... A figurák] messzemenően rejtélyesek maradnak, mint sok egyéb is az operában és a librettóban -hacsak az ember nem veszi elő a programfüzetet. Eszerint pedig a „Jeriko" nevű figurában Jeriko One rapsztárt kellene keresnünk, „Skelton"-ba a szatirikus-antiklerikális reneszánsz költőt, John Skeltont kellene belegondolnunk. „Az L." pedig nem egyéb lenne, mint Elohim, vagyis a Genezis Istene. Boris és a „Strugatzi" állítólag a „Nem könnyű istennek lenni" című, 1964-es orosz science-fiction-klasszikusból származik. [... ]

Mindenesetre: a partitúra zenei faktúrájával Eötvösnek, a hatásos, egységes színpadképpel Ilja Kabakovnak, a szigorú színészvezetéssel pedig Kovalik Balázsnak sikerült az olykor kusza cselekménybe három erős cölöpöt verni. [...] Kovalik a szereplőknek minden tipizálás mellett is elegendő szabadságot ad, hogy meggyőzően uralhassák a szabad melos és az énekbeszéd között lebegő, nehéz szólamaikat. [...]

Más színpadi művével ellentétben Eötvös itt nem alkalmazott zenei idézeteket, történelmi hangzásformákat, vagy idegen, mondjuk úgy: populáris stíluselveket.[...]

Frankfurter Allgemeine
2010. február 24.

[...] Kovalik nagy stilisztikai biztonsággal veszi át a librettó idézetekkel operáló jellegét, és olyan látványt hoz létre, amely több szempontból is a posztromantikus science-fiction világaira emlékeztet. [...]

Frankfurter Rundschau
2010. február 23.

[... A darabban] tehát több a kuszaság, mint az érthető rész, mert Ostermaier a nagy akarásban elfelejtette a tudást. [...] Csodálatra méltó, hogy Eötvös micsoda odaadással, részlethűséggel és alkotó energiával tette magáévá ezt a szöveget. Zenéje beváltja azt, amit a szöveg csak ígér: „komikus-utópisztikus opera tizenkét képben". Eötvös zenéjében, melyet intenzív pontossággal ő maga vezényel, hirtelen felfénylik a vicc és az irónia, melyet a szöveg olvasásakor hiába keresünk. De az ember miatt kétségbeesett Lucifer, vagy a gonosszá lett Ádám pátosza is új dimenziót nyer.

Klassikinfo.de
2010. február 23.

[

Jelenet az előadásból  -Wilfried Hösl felvételei.

..] A mi benyomásunk: a közönség nagy része még gondos felkészülés mellett is (a programfüzet a teljes szöveget tartalmazza) csak „úszkált" a 12 képben. [...] Csakhogy ott van még a komponista is -és Eötvös ismét valódi hangünnepet teremtett. [...] Eötvös képes puha hangzásfelületekkel atmoszférát létrehozni, Richard Strauss-os női tercettet írni, szirénszerű hangot megütni, állathangokkal távolba vágyódást előidézni, szomjúság okozta víziókat teremteni, tud csörömpölni, ütőhangszert, zongorát, surrogó színeket úgy bevetni, hogy azok zenévé válnak, teret alkotnak. [...]

TZ
2010. február 24.

[...] Az ember felfrissülve és némiképp felzaklatva hagyja el a Staatsopert a premier után. Mégis: mi történt itt valójában? Mit játszottak el? És mit is akartak mondani pontosan?

[...] Éppen ez a kérdés -de itt az is megtalálja a számítását, aki nem látja át igazán az egészet. Mert Eötvös itt megint olyan zenét talált ki, amely sokrétű izgalommal bűvöli el hallgatóját. Na jó, lehet éppen illusztratívnak nevezni, vagy egyenesen a bűvszóhoz folyamodni: filmzene. Valóban, Az ördög tragédiája hihetetlenül jól hangzik, anélkül, hogy a partitúra egyetlen pillanatra is nosztalgiázna. [...A két zenekar] felelgetős elhelyezése roppantul finom effektusokat eredményez, az ütősök újra és újra elképesztő hangzásokat produkálnak. Csak a Nokia-telefonhang bevetése hat laposnak -az efféle Salvatore Sciarrinónak való.

Neue Zürcher Zeitung
2010. február 24.

Összeállította és fordította Rácz Judit

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.