Rögtönzés a zenei előadásban és pedagógiában

Konferencia Óbudán

Szerző: Nemes László Norbert
Lapszám: 2010 július
 

A magyar zenepedagógiai gyakorlat  megújításának elősegítését is célul    tűzte ki az a konferencia, amelyet május 8-án és 9-én a Kodolányi János Főiskola és a Zenetanárok Társasága (ZETA) összefogásával rendeztek meg Rögtönzés a zenei előadásban és pedagógiában címmel az Óbudai Társaskörben. A rendezvény előadói több ízben felhívták a nagy létszámú érdeklődő figyelmét arra, hogy zenetanítási gyakorlatunk további fejlesztése nem nélkülözheti az improvizációs készségek, s általa a kreativitás és zenei képzelőerő fejlesztését, hiszen az termékenyítőleg tudna hatni mind az amatőr, mind a professzionális zenészképzés jelenlegi gyakorlatára. Állították mindezt abból az erőteljes meggyőződésből, hogy a zenepedagógia az egyik legfontosabb eszköz a felnövekvő generációk személyiségének formálására. A zenei nevelés nem csupán zenei készségek fejlesztésére kell hogy irányuljon, hanem a teljes ember nevelésére is. A kétnapos rendezvényen szó esett a rögtönzés pszichológiai aspektusairól isLaczó Zoltán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárának előadásában.

Garamvölgyi Attila, a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola igazgatója

A konferencia első napján a zenetudomány, a magyar zeneszerzés, a népzene és népzenetudomány, valamint a jazz jeles képviselői tartottak előadásokat. Köztük volt Binder Károly zeneszerző, zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője, Faragó Béla zeneszerző, főiskolai docens, Gonda János zenetörténész, zeneszerző, nyugalmazott egyetemi tanár, Kobzos Kiss Tamás, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, Komlós Katalin egyetemi tanár, Kozma András egyetemi tanár, Sebő Ferenc zenetudós, Tihanyi László zeneszerző, egyetemi tanár. A konferencia címéhez kapcsolódóan a következő témák körvonalazódtak: az improvizáció és komponálás közötti kölcsönhatás, rögtönzés a népzenében, improvizációs készségfejlesztés a jazzben, improvizáció és fantázia a komponált zenében és a kortárs zeneszerzésben.

Az előadások egy része zenetörténeti szempontból közelített a témához, vizsgálva a rögtönzés évszázados gyakorlatát és annak hatását a komponált zenei műfajokra.
A zenetörténet különböző korszakaiból kiválasztott zeneirodalmi példák vizsgálata jelentette a kapcsolódást a komponált klaszszikus repertoár, illetve az improvizáció meg- határozta népzene és jazz között. Ezek az előadások ugyanakkor tudományos hátteréül is szolgáltak a konferencia egyébként gyakorlatközpontú vonulatának. Komlós Katalin kiváló előadása a Bakfark Bálint és Liszt Ferenc közötti mintegy 350 év zeneirodalmi példáin keresztül mutatta be az improvizációs és kompozíciós zenei gyakorlat örökös egymásra hatását a billentyűs hangszerekhez, illetve Bakfark esetében a lanthoz kapcsolódóan. Előadásában középponti szerepet kaptak a 17. és 18. század rögtönzőművészetéről szóló elméleti írások, valamint az egyik legnagyobb improvizáló előadóművésznek tartott Carl Philipp Emanuel Bach zongoraiskolája, művei, köztük az Esz-dúr fortepiano-fantázia. Tihanyi László előadása hasonlóan zeneirodalmi példák köré épült, ő az előadóművész-karmester és zeneszerző nézőpontjából közelített a 20. század második felének avantgárd és experimentális zenéihez, és rajtuk keresztül a komponált zenében felfedezhető rögzített és improvizált zenei elemek szintéziséhez. Kozma András előadása az indiai klasszikus zene világát mutatta be.

Borbély Mihály előadásának címe -Kölcsönhatások és szintézisjelenségek a mai népzenében, kortárs zenében és jazzben -fejezte ki leginkább a konferenciának azon központi gondolatát, miszerint a korunk zenei világát nagymértékben meghatározó zenei pluralizmus, a különféle zenei stílusok, műfajok együttélése, ezek zenei párbeszéde, az egymástól szerzett inspiráció magas művészi értékek létrehozója lehet, ha a stílusok fúziója nagy formátumú és hiteles művészek alkotómunkájának eredményeként jön létre. Borbély Mihály rámutatott, hogy az a világzenei jelenség, amely mára meghatározó zenei stílussá növekedett, a jazzműfajokban a '70-es évektől kezdve folyamatosan jelen van. Előadásában a fúziós stílusokat olyan világhírű muzsikusok példáján és felvételein keresztül illusztrálta, mint Ornette Coleman, Donald (Don) Cherry, John McLaughlin, Dave Holland, Jan Garbarek, Szabados György és Dresch Mihály.

Sok izgalmas felfedezni valót kínáltak Binder Károlynak a jazz jellegzetes, a súlyok aszimmetriájára épülő ritmikai lüktetését bemutató rögtönzései, vagy a bartóki tengelyrendszer elvét idéző, a tonális síkok egymásba csúsztatása köré szervezett progreszszív improvizációja Borbély Mihállyal. Csodálatos világ! Binder Károly szombati bemu- tatója rávilágított az improvizációt irányító rögtönzési és tudatos szerkesztési készségek kölcsönhatására, bizonyította, hogy ezek a készségek kialakíthatók és fejleszthetők.

A konferencia másnapja a pedagógiai  gyakorlatot állította a középpontba. Az első bemutatón egy zseniális ifjú muzsikust ismertünk meg Oláh Krisztián személyében, aki a Kodolányi Főiskola jazz növendékeivel improvizált Szabó Dániel, a KJF Művészeti Tanszék vezetőjének irányítása alatt. Szabó Dániel a konferencia első napján előadó Binder Károly bemutatójához kapcsolódóan az improvizációs készségfejlesztés lehetőségeit mutatta be a hallgatóknak. Ehhez a tematikához kapcsolódtak Gonda János improvizációs gyakorlatai és játékai. Gonda olyan technikákat mutatott be, amelyek elsajátításához nincsen szükség semmiféle metodikai kurzusra, mindenki számára elérhetők, akik felismerik a rögtönzés tanításának fontosságát, és elegendő kreativitást éreznek magukban. Gonda Sáry László Kreatív zenei gyakorlatok című korszakos jelentőségű kötetéből válogatott néhányat, amelyeket egy önkéntes jelentkezőkből álló kamaraegyüttes mutatott be. Milyen kár, hogy a mai napig oly kevesen használják ezt a kiváló gyűjteményt az iskolai zenei munkában, pedig nagy szükség lenne korunk legprogresszívebb zeneszerzési technikáit megismertetni a fiatalokkal, különösen úgy, hogy a hangsúlyt a gyakorlatra helyezzük az elméleti okfejtések, a lelkes bele- és félremagyarázások helyett. Sokszor az az érzésem, hogy az iskolai zenei gyakorlat alig képes kapcsolódni korunk profesz-szionális zenei gyakorlatához, egyre inkább elszigetelődik, régimódi, korszerűtlen, egyre porosabb. Sáry László kötete nemcsak „kéziszótára" korunk zenéjének, hanem „szolfézskönyv" is a hallás és ritmikai készségek, a formaérzék, a memória, a figyelem, a kreatív gondolkodás kialakítására.

Gonda János - Felvégi Andrea felvétele

Apagyi Mária és Lantos Ferenc az integratív és audiovizuális művészeti nevelés magyarországi fellegvárának számító Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola pedagógiai programját mutatta be zenei improvizációs bemutatóval kiegészítve. Az iskola tanárainak bemutatója, valamint az egri Farkas Ferenc Zeneiskola improvizációs műhelye (tanár: Révász Ágnes) reprezentálta az improvizáció mint zenetanítási gyakorlat létezését Magyarországon.

Apagyi Mária és Lantos Ferenc - Felvégi Andrea felvétele

A konferencia céljainak tekintetében néhány szót kívánok szólni arról, hogy milyen tanulságokkal szolgált számomra e kétnapos rendezvény.

Azok a zenepedagógusok, akik azzal az elvárással jöttek el erre a konferenciára, hogy olyan kézzelfogható módszertant sajátítanak majd el, amelyet másnap az iskolában már alkalmazni is tudnak, természetesen csalódottan távoztak. Azzal kezdeném, hogy elsősorban azzal szembesülhettek a résztvevők, milyen keveset is tudnak, tudunk a népzene és a jazz csodálatos világáról, különösen, ha gyakorlati aspektusait vizsgáljuk. Miben határozhatjuk meg ennek okait? Véleményem szerint tanárképzésünk öröklött hiányosságaiban. Néhány szempontot szeretnék kiemelni.

1.A hagyományos klasszikus zenetanár-képzés anyaga teljes egészében a rögzített klasszikus zene köré épül (ezen belül is elsősorban az 1945 előtt komponált zenére).

2.A tanítási módszerek nagy része kizárólag az ismeretek átadására irányul. A tanítás folyamatában a tudás, a képesség, kreativitás és attitűdök fejlesztésének egysége (kompetencia alapú oktatás) minden jó szándék ellenére sem tud utat törni magának a hazai gyakorlatban.

3.A jazzmuzsikusok, népzenei előadóművészek és a klasszikus zenészek képzése egymástól hermetikusan elzárva folyik.

4.A népzenét még mindig több szempontból is eltorzított formában, csupán iskolai tandalokként kapják kézhez a jövő klasszikus zenetanárai.

5.A nem klasszikus műfajok felé - beleértve a jazzt és a világzenét is - csak titokban és félve fordulnak a zenetanárok, mert azok, mint oly sok minden más is, továbbra is tabutémának számítanak a zeneoktatás pedagógiai repertoárját tekintve.

Senki ne értsen félre! Nem arról szólok, hogy „rockzenét az iskolába"! Csak szeretném, ha zeneoktatási gyakorlatunkra időnként kritikus szemmel néznénk, és nem a felnövekvő generáció érdektelenségét, vagy kizárólag az igénytelen kulturális környezetet vagy a művészeti nevelésre fordított idő radikális csökkenését tennénk meg minden bajok okának. Nézzünk szembe a sajnálatos módon megmerevedett zenepedagógiai gyakorlattal is. Kár, hogy a felsőfokú zenetanárképzés képviselőit alig láttam a nézők között. Azokat sem, akik e terület meghatározó alakjainak gondolják magukat. Ez a tény igencsak árulkodik a zenetanárképzés jelenlegi állapotáról. Sajnálom.

Pedig jó érzés volt ilyen sok kiválóságot látni és hallani egy helyen és egy időben. Nagyszerű előadói gárdát toboroztak a szervezők. A kétnapos rendezvény mindnyájunkat megerősített abban a meggyőződésben, hogy a zenepedagógiai gyakorlat hitelességét a mesterségbeli tudás magas foka, valamint az előadóművészi kvalitás adja, legyen az népzene, jazz vagy klasszikus zene. A zenepedagógiai gyakorlat minőségét mindenekfelett a zenepedagógus zenei-szakmai felkészültsége, kreativitása, művészi érzékenysége határozza meg.

Hágen Zsuzsa koreográfus bemutatót tart  - Felvégi Andrea felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.