Lajtha, Liszt és Bartók Kõszegen

Kurzusból nõtt fesztivál

Szerző: Albert Mária
Lapszám: 2001 augusztus
Véletlen, de talán mégsem egészen: idén, amikor a magyar kultúra a szokottnál több lehetõséghez jutott, hogy bemutatkozzék Franciaországban, tizedik alkalommal nyílik meg augusztus 5-én a Lajtha Fesztivál Kõszegen. Márpedig Lajtha Lászlót azon kevesek között tartják számon, akiknek munkássága a huszadik században a francia stílustörekvések egyéni, magyar elágazását mutatja, és akit gall földön könnyen befogadtak, megértettek. Mûveit ott - és Európa-szerte - jó ideig gyakrabban játszották, mint itt, a szülõföldjén.
Lajtha kapcsolódását a francia zenekultúrához korábban is szabad volt fölismerni és elemezni, ám deklarálni, szélesebb körben népszerûsíteni csak mintegy két évtizede lehet. Igaz, korábban is akadtak mûvészetének jelentõs pártfogói: Ferencsik János és Ujfalussy József az ötvenes évek hírhedett kulturális politikai légkörében is szavakkal és tettekkel igyekezett bizonyítani Lajtha mûvészi jelentõségét, de erõfeszítésük nem járhatott áttöréssel. 1992-ben aztán, a zeneszerzõ születésének centenáriumán a kõszegi születésû muzsikus, Horváth László, a komponista hagyatékát gondozó dr. Lajtha Ildikó inspirációjára a határmenti kisvárosban zenei tábort alapított. Horváth akkor az Állami Hangversenyzenekar szólamvezetõ klarinétmûvészeként dolgozott. Új ambíciója eredményeképpen már az elsõ évben tíz francia hallgató és harmincöt magyar növendék jelent meg Kõszegen, s a fiatal zenészek hét hangversenyt adtak. A következõ esztendõben a koncertek száma megnõtt, és a nemzetközi zenei kurzus valóságos fesztivállá terebélyesedett, amely egy másik, szülõhazájában méltatlanul otthontalan komponista, Veress Sándor, valamint Francis Poulenc mûveit állította középpontba. 1994-ben Maros Rudolf, Darius Milhaud, Sugár Rezsõ és Erik Satie kompozícióival foglalkoztak, 1995-ben a Weiner- és az Honegger-œvre került fókuszba, de Bartók- és Mosonyi-darabokból is adtak hangversenyeket (ezekbõl ötöt a Magyar Rádió is rögzített és sugárzott). A 1996-os kurzus és fesztivál szinte összefoglalta az elõzõket, egyben fordulópont volt, mert késõbb Lajtha, Veress, Kodály mellett sorra került Bohuslav Martinù, Alexandre Tansman (1897-1986), továbbá az École de Paris, majd Olivier Messiaen, Takács Jenõ és Farkas Ferenc, 2000-ben pedig, csaknem magától értetõdõen, J. S. Bach. Az új századfordulón veszélybe került a rendezvény: az alapító már a Szombathelyi Szimfonikusok igazgatói tisztét töltötte be, kevesebb energiája maradt a támogatók fölkutatására, ám tavaly Tóth Armand karmester és zeneszerzõ személyében segítõtársra talált.
Idén is érdemes volt az augusztus 5-én induló kurzusra jelentkezõknek Lajtha-mûvekkel nevezni, de a zongoristák Liszt és Bartók munkáival is behatóan foglalkoznak. Kõszegre várják Münchenbõl Sebestyén Ernõt és Gerd Starkét, Bresciából Maurizio Zanát. Mérei Tamás, aki nemrég még hallgató volt Kõszegen, most a tanári karban dolgozik. Persze pódiumra is lép, akárcsak a többi mester. Saját költségén érkezik a Scholcz Péter vezette amszterdami Liszt Ferenc Chorus, õk a fertõd-eszterházi kastélyban, sõt a határ túloldalán, Mosonyi szülõhelyén, Frauenkirchenben is fellépnek. A zongorakurzus növendékei ugyancsak átrándulnak Burgenlandba, hogy Liszt doborjáni (Raiding) szülõházában adjanak mûsort. A zenekari záróhangverseny Verdire emlékezik, operáinak részletei hangzanak el augusztus 19-én este a kõszegi Jurisich-vár belsõ udvarán.
Ha az elmúlt kilenc kurzuson megfordult csaknem félezer hallgató az említett szerzõk munkái közül csak egyet-egyet is folyamatosan mûsorán tart, vagy saját tanítványaival megismertet, s így gyakorol hatást a hétköznapi zenei életre, a rendezvény elérte célját. Kõszegre egyébként nemcsak válogatott versenygyõztesek, hanem "átlagos" muzsikusok jelentkezését is várják. Horváth László egyik vágya eddig nem valósult meg, de talán idén akadnak vállalkozó szellemû növendékek, akik megtanulják Veress Sándor vonónégyeseit vagy trióit. Nehéz mûvek ezek - ismeri el a fesztiválalapító, aki idén tavasszal az elsõk között kapta meg a frissen létrehozott Veress-díjat.
Veress Sándorral ugyan nem találkozott, a kapcsolatot mégis személyesnek érzi. A nyolcvanas évek közepén Heinz Holliger oboamûvész Bécsben azt kérdezte tõle: miért nem játszod Veress Klarinétversenyét? - Mert nem ismerem - felelte Horváth -, pedig, érdeklõdõ ember lévén, a fellehetõ irodalom javarészét megszólaltattam. De Magyarországon nem játsszák Veresst. - Holliger elküldte a kottát, Horváth László pedig megszerezte egy svájci kolléga lemezfelvételét, és hozzáfogott a tanuláshoz. 1990-ben egy zenei verseny zsûrijében ült Genfben, onnan kereste meg telefonon a zeneszerzõt, aki örült a hírnek, hogy itthon is megszólal majd a mûve, ám betegsége miatt nem vállalta a találkozást. 1991-ben a klarinétmûvész eljátszotta a darabot a Mini-fesztiválon, majd a Hungaroton kiadásában a CD is elkészült. Veress koncertje elé Weiner Leó, Szervánszky Endre, Hajdu Mihály Klarinétversenyét játszotta föl, így formálódott a felvétel tiszteletadássá. Az Hommage à Veress-korongot postázta a zeneszerzõnek 85. születésnapjára, s a fiától tudja, hogy a küldemény megérkezett, de hogy tetszett-e, arról már nem beszélhettek, mert Veress alig egy hónappal késõbb meghalt. Veress 2002. február 1-én lenne 95 éves - Horváth László terve az, hogy ezen a napon a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar bemutatja a szerzõ Szimfóniáját.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.