„A jók egyszerre lépnek”

Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny, 2011

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2011 március

A döntőt beharangozó sajtótájékoztató (január 20.) alapgondolatát fogalmazta meg Farkas Zoltán, a Bartók Rádió intendánsa, amikor Kurtág György Kafka-töredékeit idézve ezt mondta: „A jók egyszerre lépnek". Valóban, nem kevés magánszemélynek, szervezetnek és intézménynek kellett és kell együttműködnie ahhoz, hogy minden nehézség ellenére az idén is megvalósulhasson az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny. Az eredeti terveknek megfelelően, immár másodszor.

Az első lépést jó három évvel ezelőtt Gőz László, a Budapest Music Center vezetője és Kiss Imre, a Művészetek Palotája vezérigazgatója, illetve Csonka András vezérigazgató-helyettes tette meg, amikor a verseny kiírásáról megállapodtak. Céljuk az volt, hogy fiatalokat új magyar zenedarabok megalkotására ösztönözzenek, és a művek megszólaltatásával egyben megteremtsék azt a kapcsolatot a szerzők és előadók között, ami nélkül az új zene népszerűsítése lehetetlen.

Az elképzelést igazolta a két évvel ezelőtt meghirdetett verseny. Az akkori díjazottak mindegyikének, ha kinek-kinek másképpen is, sokat jelentett a siker, de ami talán a legfontosabb: a rendezvény összességében több mint tíz felkéréshez vezetett. Óriási dolog az is, hogy a világ egyik leghíresebb kamarazenekara, a Művészetek Palotájában nem sokkal az idei döntő előtt koncertező London Sinfonietta műsorán szerepelt a két évvel ezelőtti győztesek közül Bella Máté darabja.

Nem véletlenül, mondja Csonka András. „A London Sinfoniettát eleve úgy hívtuk meg, hogy megkértük, játssza el a zeneszerzőverseny egyik győztesének darabját. Elküldtük a partitúrákat, és ők Bella Mátét választották." Az ifjú győztes promotálásában ugyanaz a felelősségvállalás fejeződik ki, mint abban, hogy Magyar szimfonikus körkép című sorozatának résztvevőit a Müpa kezdettől arra kérte, minden zenekar műsorán legalább egy kortárs magyar mű szerepeljen. Hogy az elképzelést most még hangsúlyosabbá szeretnék tenni, azt mutatja a sorozat új címe is. És újdonság az is, hogy az idei évtől Szimfonikus felfedezések címmel meghirdetett sorozatban a szervezők szeretnék az idei verseny minél több győztes művét is bemutatni.

Az Új Magyar Zenei Fórum előkészítésében ugyancsak komoly segítséget nyújtott a Hungarofest Klassz Zenei Iroda. Erdődy Orsolya irodavezető szerint ugyanazért, amiért a Klassz 2010 óta a Bartók Rádióval közösen részt vesz a Music Masters on Air néven ismertté vált nemzetközi projektben. A MUSMA a részt vevő tíz európai országból kér fel egy-egy fiatal zeneszerzőt megadott témában, adott paraméterek alapján művek írására. Ezek a szerzemények aztán elhangzanak a tíz ország koncerttermeiben, és sok helyen rádióműsorokban is. Az idén, amikor a Liszt-évhez kapcsolódva kell ötperces zongoraművet komponálni, Magyarországon a feladatra az idei verseny döntőjébe bekerült Dargay Marcellt kérték fel.

Egy ilyen verseny győzteseinek az a legnagyobb jutalma, hogy az új mű megszólal, a kottasorok közül kilépve hallhatóvá válik. Ehhez képest szinte másodlagos, hogy a döntőbe bejutva netán még nyer is. Maguk a díjak szinte harmadlagosak. De szükség van rájuk, komolytalanná válna a verseny nélkülük. Márpedig a nehezedő gazdasági viszonyok komoly fejtörést okoztak a BMC-nek. Vajon futja-e díjakra? És miből? Mint Gőz László elmondta, egyetlen telefonhívással megszületett a megoldás: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (leánykori nevén Magyar Szabadalmi Hivatal) felajánlotta mind a hat fődíjat.

A Hivatal elnöke, dr. Bendzsel Miklós a sajtótájékoztatón nagy tetszést aratott, amikor azt állította, hogy egy ilyen rendezvény támogatása nem egyszerűen mecenatúrának tekintendő, hanem konkrét anyagi hasznot hajtó tevékenység. „Egy vizsgálat tanúsága szerint Magyarország »kulturális ipara« a GDP 7,4 százalékát termeli meg. A magyar kulturális tevékenységnek és a művészi élmény közvetítésének olyan gazdasági súlya van, amivel a magyar reálpolitika nem számol, holott ez a hányad minden hagyományos nemzetgazdasági ágazatot felülmúl. Piaci érvényesülésüket segíteni tehát kifejezetten hasznos nemzetpolitikai érdek."

Ha ez így van, nemzetpolitikai  érdeket szolgál a Fidelio is, amely egymillió forintos médiafelületet ad az általa kiválasztott döntős szerzőnek. „Amikor Horváth Balázzsal, Gyöngyösi Leventével és másokkal azon filozofáltunk, hogy kiből mi lesz, ha egyszer nagy lesz, akkor bizony a zeneszerző kollégák nem voltak túl optimisták a tekintetben, hogy valaha is tömegekhez jut el a zenéjük -mondja Zsoldos Dávid főszerkesztő. - Rengeteg jó zene van a régi időktől napjainkig. És ha arra gondolok, hogy a maga korában is sikeres Mozart és Beethoven mellett ma a legnagyobbak között tartjuk számon azt a Franz Schubertet, akinek egész életében egyetlen szerzői est jutott osztályrészéül, pedig megírt közel ezer művet, akkor azt kell mondanom, hogy a jelenlegi verseny résztvevői és a díjazottak valamennyien nagyon szerencsések. Mi ehhez a szerencséhez szeretnénk a magunk eszközeivel hozzájárulni, többek között a www.fidelio.hu/klasszikus/umzf honlappal, ahol a zeneszerzőverseny minden közölhető anyaga elérhető lesz."

Az Editio Musica Budapest különdíja a nyolc döntőbe jutott zenemű megjelentetése. Szitha Tünde, a kiadó promóciós vezetője hangsúlyozta, nagy dolog az, ha egy szerzemény megszületik, még nagyobb, ha egyszer eljátsszák, de hogy a továbbiakban élő műalkotás marad-e, az attól függ, előadják-e másodszor, harmadszor vagy negyedszer is. „Mi más lehetne egy zeneműkiadó feladata, mint az, hogy gondoskodjék ezeknek a műveknek az utóéletéről. Nyilvánvaló, hogy a magyar zeneszerzők közül nagy nemzetközi ismertsége csak Kurtág Györgynek, Ligeti Györgynek és Eötvös Péternek van. Szeretnénk, ha ez a lista az elkövetkező években jelentősen bővülne, és három vagy négy zeneszerző nemzedék minden, a nemzetközi porondon is életképes művének minél több megszólalási lehetőséget tudnánk teremteni."

A fentieken túl a Filharmónia Budapest igazgatója, Igric György az egyik győztest új darab írására kéri fel, amelyet a 2012-es szombathelyi Bartók Szemináriumon mutatnak majd be. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, Bokor György az egyik döntős darab bemutatását ajánlotta fel a Konzervatórium zenekarának részvételével. Ugyancsak díjat -egy 25 darabos magyar kortárs zenei Hungaroton CD-gyűjteményt -ajánlott fel Hollós Máté a Magyar Zeneszerzők Egyesülete nevében.

„Mit mondhat ilyenkor egy iskolaigazgató?"-tette fel a költői kérdést Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora. Saját kérdésére idézettel válaszolt, mégpedig a Mozart által megzenésített mondattal: „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés!" A Zeneakadémián, folytatta, igen magas szintű zeneszerzőképzés folyik. A legrégibb szak az intézményben éppen ez. „De nem csak az a fontos számunkra, hogy nagyon magas szintű legyen a képzés, hanem hogy utána mi történik ezekkel a fiatalokkal. És ha itt sikerül új utakat vágni, akkor azt hiszem, mi, zeneakadémiai tanárok nem éltünk hiába." Maga az egyetem saját lehetőségein belül egy döntős szerzőnek termet biztosít önálló est megrendezésére.

A verseny fő médiapartnere az MR3-Bartók Rádió, melynek mindig is alapvető célkitűzése volt, hogy a kortárs magyar zeneszerzést, különösen annak fiatal generációját segítse. Ezért Farkas Zoltán intendáns szerint „Nem csak arról van szó, hogy ezt az egész eseményt annyira jelentősnek tartjuk, hogy élőben sugározzuk műsorunkban. Nem csak arról van szó, hogy a rádiófelvétel szerepel a BMC és a Művészetek Palotája által a döntőről készített korongon, amelyből mi is számos példányt őrzünk és használunk. És nem csak arról van szó, hogy riportjainkban, ismertetéseinkben ezeket újra meg újra elővesszük, hanem arról, hogy most már egy pillanatra sem tévesztjük szem elől azokat a fiatalokat, akik ezen a versenyen felbukkannak, és határozottan ígérem, hogy el fogjuk vinni a hírüket a határokon belül és Magyarországon kívülre is."

És most arról, hogy mindez miért, kikért.  A Liszt-évhez kapcsolódva a szervezők az idén olyan műveket vártak, amelyek témáját Liszt Ferenc személyisége vagy művészete ihlette. Akárcsak két évvel ezelőtt, nagyzenekari, illetve kamarazenekari kategóriában pályázhatott minden olyan, magát magyarnak valló zeneszerző, aki még nem töltötte be a negyvenedik életévét. A felhívásra négy országból 34 érvényes pályamű érkezett. Az elődöntő két zsűrije négy-négy munkát juttatott tovább a döntőbe. Csak ezek alkotóinak neve került nyilvánosságra, a többieké nem. Ennek csak részben oka az, hogy a jövőben -akár ugyanezzel a darabbal -bárhol, bármikor a kudarc legcsekélyebb árnyéka nélkül jelentkezhessenek. A másik ok, hogy szó sincs kudarcról.
A két előzsűri elnöke, Gémesi Géza és Vidovszky László zeneszerző biztos benne, hogy a következő években hallani fogunk még azokról a pályázókról is, akik most nem jutottak a döntőbe. Közülük különösen szívet melengetőnek nevezte Gémesi Géza azt a két munkát, amelyeket a mezőny két legfiatalabb tagja, egy tizennégy (!) és egy tizenöt éves „kolléga" adott be. Nagy öröm, tette hozzá, hogy ilyen sok pályamű érkezett, és hogy a jelentkezések magas száma mellett a két évvel ezelőtti minőség is változatlan. A két előzsűri mégis viszonylag könnyen ki tudta választani a négy-négy megszólaló darabot. Figyelembe vették azt is, hogy a mű megfelelő feladattal látja-e el az előadókat, hiszen átütő erőt jelenthet az, ha azonosulni tud a darabbal az előadó- együttes. Vidovszky László a válogatók felelősségét hangsúlyozta, miután a döntőben a főzsűri és a közönség már csak azokat műveket hallhatja, amelyeket a két előzsűri kiválasztott. A laikus, aki elképedve hallja, hogy egyáltalán létezik a zenei felfogóképességnek és szaktudásnak olyan magas foka, ami csupán a kotta alapján lehetővé teszi egy zenemű megbízható megítélését, ehhez legfeljebb annyit tehet hozzá, hogy a tiszteleten túl köszönet illeti ezért a nagy munkáért azt a hat muzsikust, akik erre vállalkoztak.

A főzsűri elé kerülő hét zeneszerző, akiknek nyolc pályamunkája megszólalt: Dargay Marcell, Horváth Balázs, Sándor László és Tornyai Péter a kamarazenei, valamint Horváth Balázs, Solti Árpád, Varga Judit és Zarándy Ákos a nagyzenekari kategóriában. Február 8-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az ő darabjaikat játszotta a Rácz Zoltán vezette UMZE Kamaraegyüttes és a Concerto Budapest Keller András vezényletével. Az ő közreműködésük is hagyomány -az Új Magyar Zenei Fórum és az érdekében egyszerre lépők közös hagyománya. (A döntőbe jutott művekről következő számunkban közlünk kritikát. -a szerk.)

Rácz Zoltán, Soproni József, Jeney Zoltán és Batta András a zsűriben

Felvégi Andrea felvétele

 

 

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.