Mini Fesztivál – maximális művészet

A Magyar Zeneművészeti Társaság 23. hangversenysorozata

Szerző: Eisenbacher Zoltán
Lapszám: 2011 március
 

A Mini Fesztivált -mely a jelen és a  félmúlt zenéjének háromnapos    ünnepe -immár 23. alkalommal rendezte meg a Magyar Zeneművészeti Társaság. A 2007-ben bevezetett újítás szellemében a rendezvénynek ismét a Müpa adott otthont. Minden elismerés megilleti a szervezőket, rendezőket - Körmendi Klárát, az MZT elnökét, a Müpa elkötelezett vezetőségét, valamint segítőtársaikat -, hiszen ezen a fagyos januári hétvégén igazi meghitt, meleg hangulatot tudtak varázsolni a Fesztivál Színház termébe.

Január 28-án, pénteken, a koncepciónak megfelelően kamaraestre került sor. Elsőként DERECSKEI ANDRÁS Rivincita (bosszú, megtorlás, visszavágás) című 1. vonósnégyese hangzott el. A 2004-ben elkészült mű 2006-ban első díjat nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Versenyén. A darab változatos, invenciógazdag. Visszatérő dallamai, kiegyensúlyozott harmóniavilága szerethetővé, hallgatóbaráttá teszik. Attacca sorjázó tételei a hagyományos tempókülönbségekre épülnek, így alkotva összefüggő egészt. A művet a Bozsodi-vonósnégyes összecsiszoltan, érzékenyen szólaltatta meg. Külön kiemelném Bozsodi Lóránt játékát, aki az első hegedű szólóit szép, csengő hangon adta elő. DURKÓ PÉTER másodikként felcsendülő művét egyetlen hangszerre komponálta. A 2003-as Monológ harsonára a korábban kürtre íródott mű átdolgozása. A kéttételes kompozíció -lassú-gyors -jól aknázza ki a hangszer sajátosságait, ezt jelzi, hogy kötelező darabja volt a Zeneakadémia rézfúvós versenyének. Káip Róbert - aki szívesen játszik kortárs és 20. századi darabokat, s akivel ezt a művet már a Bartók Rádió is felvette -, szép hangon, igényesen adta elő a darabot. MADARÁSZ IVÁN 2009-ben komponálta Tetrafónia című művét, mely a szegedi, 2010. évi IV. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny középdöntőjének kötelező anyagául készült. A szerző vallomása szerint véletlenszerűen meghatározott, négyhangos motívumokból áll - erre a cím is utal -, amelyeket hasonló módszerrel kiválasztott hangok vesznek körbe. Szerencsére ez az önként vállalt zeneszerzői megkötöttség egyáltalán nem hat zavaróan, annyira elragadja a hallgatót a kompozíció sodró lendülete. Változatos, kiérlelt alkotás, szervesen illeszkedik a magyar zongorairodalomba. Az említett versenyen harmadik helyezést elért Szabó Marcell szólaltatta meg, hallhatóan kidolgozott, átgondolt formában.

A Bozsodi Vonósnégyes

 

Szabó Marcell - Felvégi Andrea felvételei

VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR Quintett című alkotása ősbemutatóként hangzott el. Ezért a művéért a szerző 2010-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzőversenyének első díját, a Magyar Zeneművészeti Társaság és a Bartók Béla Emlékház különdíját kapta. A hangszerösszeállítás egyéni elképzelést tükröz, fúvósok, vonós és billentyűs alkotja az együttest. A szerző különleges hangzásokra törekszik, emiatt a kompozíció néha kusza benyomást kelt, bár tagadhatatlanul vannak erényei. A harmadik tétel bensőséges hangulata például megindító és magávalragadó. Az előadók -Matuz Gergely (fuvola), Seleljo Erzsébet (altszaxofon), Bizják Gábor (kürt), Pintér Balázs (gordonka), Birtalan Zsolt (zongora) -mindannyian kiváló teljesítményt nyújtottak, talán Matuz Gergely és Seleljo Erzsébet zenélését emelném ki. DUBROVAY LÁSZLÓ darabja, a - szintén bemutatóként elhangzott - Középkori örmény szerzetes énekei Weöres Sándor versére íródott. Dubrovay a ciklusnak négy kiragadott versét zenésítette meg. Kegyetlen, hátborzongató sorokkal kezd, majd elfojtott vágyról, tiltott szerelemről énekel. A zongora szélső regisztereit szívesen használó, időnként durva disszonanciáktól kísért, hatalmas hangközugrásokban haladó énekszólam lassan nyugszik meg egy melankolikus, merengő végkicsengésben. Komor, de rendkívül szuggesztív alkotás. Krum Enikő (szoprán) teljesítményéről csak elismeréssel lehet szólni. A kifejezetten nehéz énekszólamot hibátlanul interpretálta. A zongoraművész Holics László egyenrangú partnere volt az énekesnek. DURKÓ ZSOLT 1991-ben keletkezett, szólófuvolára írt Flautocapriccio című műve valóban szeszélyes kipróbálása a hangszer lehetőségeinek, beleértve azokat az új technikákat is - glissando, flatterzunge, perkussziós technika -, melyeket a 20. század és a mai kortárs zene kezdett alkalmazni. Szabadon csapong lehetőségről lehetőségre, a hallgatót is magával ragadva ebbe az élvezetes játékba. Gyöngyössy Zoltán a tőle megszokott felkészültséggel és magabiztossággal, magas művészi színvonalon, a könnyedség illúzióját keltve oldotta meg feladatát. VAJDA JÁNOS Trio című háromtételes alkotásának szélső tételeit - a harmadik variált ismétlése az elsőnek - romantikus bőséggel áradó dallamosság, táncos lüktetés jellemzi. A második tétel nagyívű passacaglia. Kifejezetten igényes, szerethető kompozíció. Szólamai hangszerszerűek, az előadóművészek számára igazi sikerdarab. A Trio Duecento Corde tagjai: Tallián András (hegedű), Nagy Ibolya (gordonka), Szabó Ferenc János (zongora) éltek is a lehetőséggel, s hallható élvezettel szólaltatták meg a melódiákat. Játékuk meggyőző volt, érezhetően törekedtek a szép hangzásra.

A fesztivál második napján, 29-én a   szombat délutánt a tematikának megfelelően az énekkari műveknek szentelték a szervezők. A műsor KOCSÁR MIKLÓS három vegyeskari kompozíciójával kezdődött, melyek közül az első kettőt az erdélyi költő, Kányádi Sándor 1957-ben írt -a levert magyar forradalmat sirató -művei ihlették. A Könyörgés tavasszal 1999-ben készült el. Kocsár, aki eddig több mint hatvan verset zenésített meg, hallhatóan nagy hozzáértéssel komponál kórusra. Dallamvezetését humánum jellemzi, deklamációja mindig ügyel a szövegre. Gondot fordít az érthetőségre, a vers gondolati, érzelmi gazdagságának zenei megformálására. Valóban felemelő, himnikus nyitány volt ez a klasszikus értékeket felmutató alkotás. Másodikként a 2006-ban komponált Májusi kétségbeesés hangzott el. A szintén 1957-ben íródott vers szókimondóbb, keserűbb sorait megtört hangulatú, lassú requiemmé formálta a szerző. A néha megjelenő disszonancia a hiábavaló harcok szomorú áldozatai fölött síró ég és föld jajszava. Harmadikként a Tűz, te gyönyörű című alkotás hangzott fel, melyet Nagy László Tűz című versére komponált a szerző. Mágikus, ősi elemekből építkező modern líra ez, mely sok áthallást tesz lehetővé. Az 1971-ben írt kórusmű hangzásvilágában, megformálásában, mondanivalójában egyaránt elüt az előzőektől. Melizmatikus szólamvezetése, disszonáns hangzásai egyrészt jól korrespondeálnak a vers ifjonti hevületével, másrészt a zeneszerző fiatalos kísérletező kedvét is megmutatják.

A „harmincasok" nagy generációjához tartozó mester után a legfiatalabb, 1976-os születésű DRAGONY TÍMEA következett. Ősbemutatóként hangzott el a 2009-ben a Magyar Zeneművészeti Társaság felkérésére komponált Dsida Jenő-versek. A kéttételes mű több verset is felhasznál szövegként. A Tündérmenet varázsos hangulatú mesevilágát szerzője nagy szakmai biztonsággal építi föl. Gyönyörű, gomolygó harmóniák teljesednek ki az énekkarból kiváló két szólista szépen vezetett dallamáig, majd süllyednek vissza a kórus képviselte éjbe. A gyors tétel szerepét betöltő Tavaszi ujjongás kevésbé sikerültnek látszik. Számomra zavaróan hatottak az olykor indokolatlannak tűnő modulációk. MOHAY MIKLÓS 1996-ban komponálta A csillagos éj című művét Petőfi Sándor hasonló című versére. A költő halálának 150. évfordulójára készült mű 2001-ben elnyerte a Magyar Zeneszerzők Egyesülete által alapított Istvánffy Benedek-díjat.
A lírai hangulatú verset igazi beleérzőképességgel zenésítette meg a szerző, bár a mű kissé hosszúnak tűnt.

SZŐNYI ERZSÉBET 2008-ban írta Táncszó című kompozícióját Szilágyi Domokos azonos című versére. A kórusmű a mostani koncerten ősbemutatóként hangzott el. A játékos, mondókaszerű, már-már halandzsavers, mely a gyerekek nagy kedvence, kitűnő apropót szolgáltat a szerzőnek, hogy egy frappáns, jó kedvű, zenei humorban bővelkedő művet alkosson. Ritmusa, dinamikai váltásai maximálisan kihasználják a szöveg kínálta lehetőségeket. Tanulságos, hogy a legvidámabb, legfelszabadultabb művet a zeneszerzők doyenje alkotta meg. Hangzásvilága méltó folytatása a Bárdos Lajos -volt tanára -által járt útnak, tovább éltetve ezáltal a magyar kórusművészet legszebb hagyományait.

PERTIS JENŐ 1981-ben komponálta Ember voltam című alkotását Szabó Lőrinc versére. A darabot a hangzás különös atmoszférája jellemzi, mely az atonális szerkesztés miatt teljesen elüt az eddig hallott művekétől. Gazdag polifon szövetéből csak az „ember" és „feledés" szavak szólnak ki határozott unisonóban, míg a vég ismét disszonanciába csúszik. A 2007-ben elhunyt szerzőre méltóképpen emlékezett ezzel a tömörségében tökéletes művével a Fesztivál. TALLÉR ZSÓFIA a Debreceni Kodály Kórus felkérésére komponálta Odi et amo (Gyűlölök és szeretek) című művét, melyet 2004-ben a Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválon mutattak be. Gaius Valerius Catullus költeményei a Krisztus előtti első században keletkeztek, s az élet örömei mellett megéneklik a szerelem számtalan viszontagságát. A Lesbia-ciklus versei -mint a címadó epigramma is utal rá -a szélsőséges érzelmeket fejezik ki, a reményt, a boldogságot, a féltékenységet, az összeveszést és a kibékülést. Tallér Zsófia biztos kézzel nyúl a kórushoz, s változatos, élvezetes kompozíciókat alkot.

Somos Csaba vezetésével az MR Énekkar összességében kiegyensúlyozott, színvonalas teljesítményt nyújtott. Néhány mű esetében tapasztaltam csak elbizonytalanodást, intonációs pontatlanságot. Ennek oka valószínűleg a sok új mű megtanulása okozta nehézség volt. Egészében véve azonban feltétlen elismerés illeti az együttest, és külön dicséret, amiért évtizedek óta élen jár a 20. századi és kortárs kórusművek igényes bemutatásában.

A koncert után az Üvegteremben kerekasztal-beszélgetést rendeztek Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökének vezetésével. A résztvevők arra a régi kérdésre próbáltak választ keresni, mennyire talál utat a kortárs zene a nagyközönséghez. Az elsőként felszólaló Durkó Péter találóan jegyezte meg, hogy egy alkotás akkor tekinthető sikeresnek, ha egyaránt megfelel a szerző belső, s a hallgatóság külső igényeinek. Majd egy felvidéki orvos hiányolta az elkötelezettebb zeneoktatást, illetve kifogásolta, miért csak éjfélhez közeli időpontban lehet korunk zenéjét hallgatni a rádióban. Egy fiatal egyetemista az internet fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve a hangverseny-ismertetők, s a meghallgatható, letölthető műrészletek bántó hiányát. Végül Madarász Iván azt hangsúlyozta: bármilyen alkotás értéséhez-élvezéséhez nélkülözhetetlen a befogadó erőfeszítése.

A nap további részében ensemble-kompozíciókat hallhattunk a külföldi díszvendégként meghívott London Sinfonietta előadásában, melyet világszerte a kortárs zenét játszó együttesek egyik legkiválóbbjaként tartanak számon. A zenekar 1968-ban alakult, s azóta több mint 200 zeneművet mutatott be. 2009-ben pedig elnyerte a Royal Philharmonic Society évente kiosztott tekintélyes kitüntetését az ensemble kategóriában. Zenélésük következetesen magas színvonalú, változatos, sokszínű és fantáziadús. A szuggesztív egyéniségű Baldur Brönnimann vezényletével maradandó élményt nyújtottak.

Baldur Brönnimann

A svájci születésű karmester repertoárja rendkívül széles spektrumot ölel föl. Gyakran vezényel klasszikus műveket is, mégis inkább a kortárs zene tolmácsolásával szerzett hírnevet. Magabiztos, határozott stílusa meghatározó volt a koncert egésze alatt.

Bevezetőül GEORGE BENJAMIN 1982-ben tizennégy előadóra írt At First Light (Első fénynél, Hajnalban) című alkotása hangzott fel. Inspirációt a nagy angol 19. századi romantikus festő, William Turner Norhami kastély, napfelkelte című képe jelentett számára. Turner munkásságának legfontosabb területe a fényjelenségek ábrázolási lehetőségeinek kikísérletezése volt, így érthető, hogy a zeneszerző is a zenekar színgazdagságát kívánta megmutatni ebben a művében. Bőven él is a szokatlan hangzásokkal, hangszerpárosításokkal, különleges előadói technikákkal. Az álomszerűtől a borzongatóig, az alig hallhatótól a harsogóig igyekszik kihasználni az együttes nyújtotta lehetőségeket. TANSY DAVIES 2004-ben bemutatott műve, a hét zenészre komponált Neon néhány monoton ritmusú, ostinatószerűen ismétlődő akkordból építkezik. Jelentős szerephez jutnak benne az ütők, illetve a perkusszív módon használt egyéb hangszerek -például a szintetizátor -, a vonósok col legno játékmódja. Hangzásvilága közelít a könnyűzenéhez, időnként talán Joplin és Stravinsky neve juthat eszünkbe. Populáris motívumokat használó, töredékes zene, mely -kissé a minimalizmusra emlékeztető módon - néha talán túl is hajszolja néhány motívumát. LIGETI GYÖRGY immár klasszikus, tizenhárom zenészre írt Kamarakoncertje (1970) négy tételében különböző mozgásformákat fogalmaz meg a zene nyelvén. A szerző saját instrukciója szerint az első lágy, folyékony; a második szinte áll; a harmadik mechanikus; a negyedik pedig több mozgástípust egyesít. A művet elmélyülten és méltón szólaltatta meg a londoni együttes. Külön kiemelést érdemel a fúvósok nagyszerű teljesítménye.

BELLA MÁTÉ talán a fesztivál legfiatalabb zeneszerzője volt. 2008-ban komponált műve, a Chuang Tzu's Dream (Csuang-cu álma) 2010-ben Istvánffy Benedek-díjat nyert, ugyanebben az évben a szerző Junior Príma-díjban részesült. Csuang-cu (Kr.e. 399-295) taoista filozófus, a viszonylagos boldogság elméletének kidolgozója egyszer azt álmodta, hogy ő egy lepke. Felébredve nem tudta eldönteni, hogy ő álmodta-e önmagát pillangónak, vagy a pillangó álmodta önmagát Csuang-cunak. (A történet Szabó Lőrincet is megihlette) A tizenhárom muzsikust foglalkoztató ensemble-concerto igyekszik megmutatni a szólócselló összes megszólaltatási lehetőségét. A London Sinfonietta nagyszerűen muzsikáló gordonkaművész tagja élt is a lehetőséggel, s az est legemlékezetesebb szólóteljesítményét nyújtotta. A helyenként valóban álomszerű kompozíció alapján minden okunk megvan nagy reményeket fűzni a szerző későbbi alkotásaihoz. THOMAS ADÈS műve, a Living Toys (Élő játékok, 1994) tizennégy muzsikusra íródott. Valóban játékosságra törekvő darab, van benne impozáns mély rézfúvós részlet, taps, hot jazz szóló szordinált trombitára, szopránfurulya. Az ismertető szerint az ismert Daisy Bell című slágert is feldolgozza, ám ez számomra első hallásra nem volt felfedezhető. Vidám, gunyoros alkotás, mely azonban nem nélkülözi a kellő mélységet sem.

A harmadik napon -a negyedik koncerten -zenekarra írott darabok szólaltak meg. A nap legfiatalabb szerzőjének alkotása, FEKETE GYULA 2004-ben elkészült Ómagyar Mária-siralom című műve hangzott el először. A 13. században keletkezett első írott versemlékünk megzenésítése bátor tett volt. Nem csupán a középkori szöveg érthetőségi problémái miatt, hanem elsősorban az érzelmi töltés miatt, ami ezt a szakrális és nemzeti identitást jelentő szöveget körülveszi. A szerző romantikus bőséggel áradó dallammal indítja művét, majd egyre zaklatottabb, ércesebb lesz a hangja, ahogy a dráma végkifejlete felé halad. Mindenképpen ki kell emelni Frankó Tünde teljesítményét: az éneksnő mély átéléssel, gyönyörű hangon formálta meg Mária szólamát. BOZAY ATTILA nagyszabású Pilin- szky-kantátája 1966-ban keletkezett vegyes karra, szimfonikus zenekarra és két szólistára. A Trapéz és korlát - kantáta Pilinszky János verseire (op. 12) című alkotás a költő Trapéz és korlát, Tilos csillagon, valamint A tengerpartra című költeményeit zenésíti meg. Sötét, szorongó, kilátástalan hangulatú versek, melyeket a zeneszerző gyakori szekundsúrlódásokkal, egészhangú skála alkalmazásával ültet át a zene nyelvére. A szólisták közül - Csereklyei Andrea (szoprán), Honinger László (tenor) - utóbbi szép, érthető szövegmondását, muzikalitását emelném ki.

SUGÁR REZSŐ műve, a Sinfonia a variazione (Variációs szimfónia) 1970-ben íródott. Mint címe is mutatja, a variációt és a szimfóniát egyesíti. A három részre tagozódó kompozíció hagyománytiszteletről és a klasszikus formák szeretetéről árulkodik. Az 1988-ban elhunyt szerző alkotásának hangzására a lebegő tonalitás, a biztos kezű hangszerelés és az elmélyült zeneszerzői munka jellemző. BALASSA SÁNDOR Cívisek városa (op. 91) című alkotása egy debreceni polgár -Debreceni Tamás -felkérése nyomán született 2005-ben. Az 1935-ben született szerző méltóságteljesen emelkedett művet írt. Hangja a népzenében, népénekben gyökerező, kezdete a Boldogasszony Anyánk dallamára emlékeztet. Jól érzékelhetően arra törekszik, hogy egy jól ismert, közös hangzásélmény hangján szólaljon meg. Zenekari fantáziája klasszikus értékeket felmutató, nagyigényű kompozíció. Hangzásában, nagyszerűségében, méltó befejezése volt a háromnapos Mini Fesztiválnak.

A nap előadóművészei, az MR Szimfonikusok zenészei Stephen D'Agostino karmester irányításával végig professzionális színvonalon muzsikáltak. Zeneiségük, intonációs és együttjátszási pontosságuk minden elismerést megérdemel. (Január 28-30. - Müpa Fesztivál Színház. Rendező: Magyar Zeneművészeti Társaság, Müpa)

 

Stephen d'Agostino és Csereklyei Andrea -  Csibi Szilvia felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.