Huszadik századi magyar zeneszerzők kutatója

Berlász Melinda 70 éves

Szerző: Ittzés Mihály
Lapszám: 2012 november
 

Szinte hihetetlen, hogy már ez a csendes, kedves beszédű, mégis határozott, céltudatos tudós asszony is átlépi ezt a kaput. De csak bele kell gondolnom, mióta is ismerem Berlász Melindát, már nem is lesz a kegyetlen tény olyan meglepő...

Talán megbocsátható, hogy egy kis szubjektív visszatekintéssel kezdem a méltatást és köszöntést. Épp ötven éve, hogy ismerem Berlász Melindát. A középiskolai énektanár- és karvezetőképző végzős növendékeként vendéghallgatója lehettem az akkor másodéves zenetudományi tanszakos csoport némely óráinak. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes és Gárdonyi Zoltán óráit látogathattam Berlász Melinda osztályával. Ebben természetesen nem az a legfontosabb, hogy hol s mikor találkoztunk, hanem az, hogy kik voltak a pályára vezérlő mesterek. Az említetteken kívül Berlász Melinda még Bárdos Lajost szokta említeni meghatározó egyéniségként.

Berlász Melinda az MTA Zenetudományi Intézetében már diplomája megszerzése után lehorgonyzott ösztöndíjasként, és végigjárva a tudományos munkatárs, főmunkatárs, majd tudományos osztály-, illetve csoportvezető pozícióit, mind a mai napig ugyanazon a helyen szolgálja hűségesen a magyar zenetudományt.

Hogy a humán tudományok területén kutatóként és szükségszerűen tudományos közlemények szerkesztőjeként találta meg a helyét, abban tulajdonképpen nincsen semmi meglepő, hiszen ott állt előtte a családi példa. Édesapja, Berlász Jenő a könyvtári, levéltári és történeti kutatás kiváló művelője, többek között a Tudományos Akadémia Kézirattárának, majd a Széchényi Könyvtárnak volt nagy tekintélyű vezető munkatársa. Melindának csak a személyes érdeklődése szerinti szűkebb szakterületet kellett megtalálnia. A zenetörténészi hivatásban rá is lelt erre. Aztán e hallatlanul „nagy választékú" területen belül is kialakult az életre szóló feladat. Talán a személyes választás és az intézeti vezetőktől kapott megbízások együtt irányították arra, hogy a Bartók és Kodály melletti-utáni nemzedékek munkásságának kutatásában lelje meg igazi szakterületét. Olyan témakört választott-kapott, amely, bár közel van még hozzánk, mégis sok-sok feltárnivalót kínál a szorgos kutatónak. Olykor csak az a célja a kutatásnak és a belőle fakadó publikációknak, hogy a zenetörténész áldozatos, kevéssé látványos munkája eredményeként másoknak kínálja tálcán a további kutatáshoz szükséges „nyersanyagot". Ilyenféle munkák pedig szép számmal akadnak Berlász Melinda műveinek jegyzékében. Például már a címével is bevallottan dokumentumfeltáró sorozatban (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez) társszerzőségével megjelent kötetek. De éppoly fontos, hogy közreadta Járdányi Pál írásainak gyűjteményét: egy zenetörténeti korszak kiemelkedő szereplője szólhat ma is hozzánk a szerkesztő jóvoltából.

Miért, miért se, a művészeti élet fejlődési-változási folyamatában az új meg új törekvések igézetében és az új alkotások elismertetése érdekében a közvetlenül megelőző korszakot felejti leginkább a mindenkori új generáció. Érdektelennek, meghaladottnak tartjuk, s értékei ellenére könnyen sutba dobjuk. Éppen ennek a valóban létező, de vitatható szemléletnek ellensúlyozásaként értékelhetjük nagyra Berlász Melinda munkáját, amellyel a feledni látszott, részben huszadik század eleji, részben század közepi zeneszerző-generációknak a nyomába szegődött. A Weiner-, Dohnányi- és Lajtha-kutatás területén elért eredményei mellett legtöbbet a Veress Sándorra vonatkozó ismeretek gyarapodásában köszönhetünk céltudatos munkájának. Dokumentumok, interjúk közreadása, művek elemzése és kottakiadványok egyaránt jelzik a Veress-életmű iránti elkötelezettségét.

Nagy szerkesztői és társszerzői vállalkozása volt Berlász Melindának a Kodály Zoltán és tanítványai című kötet. S nem kevésbé szívügye a fontos (ma sajnos legalábbis tetszhalottnak látszó) Magyar Zeneszerzők kismonográfia-sorozat.

Születésnapján mit is kívánhatnánk szebbet, jobbat, mint hogy adjanak az Égi hatalmak még számos jó egészségben megélt, termékeny esztendőt Berlász Melindának; a ninivei hatalmak pedig adják meg a lehetőséget, hogy ötven kötetre tervezett szerkesztői sorozatát magyar és angol nyelven befejezhesse - számos más tervének megvalósítása mellett. Ez legyen jutalma a Szabolcsi Bence-, Veress Sándor-, Lajtha- és Artisjus-díjak, és a zenetudományos közéletben kiérdemelt pozíciói mellett.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.