Kottakiadás, promóció, digitális környezet

Boronkay Antal, Sigrai László és Szitha Tünde az EMB munkájáról

Szerző: Rácz Judit
Lapszám: 2013 január
 

- Egy zeneműkiadó alapvető funkciója, hogy leírt zenét tegyen elérhetővé, többféle módon. A Zeneműkiadó, mai nevén Editio Musica Budapest (EMB) honlapján olvasható történeti visszatekintés, érthetően, sikertörténetként írja le az intézmény hatvan évét, de most nézzük a nehézségeket, amelyekkel meg kell(ett) küzdeni.

Boronkay Antal ügyvezető igazgató: A kilencvenes évek közepén megtörtént privatizációval át kellett állnunk a popzene képviseletére is, ami máig is az egyik láb, amin állunk. Több váltás után 2007-től a Universal Music Group lett a tulajdonosunk, amely forgalmát tekintve a világ vezető lemez- és zeneműkiadója (nem tévesztendő össze a bécsi székhelyű, Bartók műveinek egy részét is kiadó Universal Editionnal).

- Miben segítség és miben akadály egy multinacionális tulajdonos?

B. A.: Az anyacéget alapvetően az érdekli, hogy mennyi profitot termelünk - eleinte nem is értettek a komolyzenéhez. Ez annyiban rossz, hogy a profittermelés miatt el kellett tekintenünk bizonyos szükséges technológiai befektetésektől. Annyiban viszont jó, hogy nem szólnak bele a komolyzenei tevékenységünkbe: milyen kottát adunk ki, mely komponistákkal szerződünk. Az én feladatom tehát végső soron az, hogy egyensúlyban tartsam a gazdasági és művészi elvárásokat. Ami nehézség még, az a rendkívül részletes és pontos, a legmagasabb informatikai szinten működő havi eredménykimutatási kötelezettség, negyedéves előrejelzések stb.

- Talán mégsem olyan rossz a cégnek, hogy ezt meg kellett tanulni.

B. A.: Ez igaz. Azóta mindenféle szempontból tökéletesen transzparensek vagyunk, a magunk számára is.

- Hogyan alakult át a kottaterjesztés a szocialista időkhöz képest? Mi történt az egykori keleti blokk piacaival?

Sigrai László kottakiadói igazgató: Az államilag támogatott árak világának megszűnte után gyökeresen átalakult a kottaterjesztés. A piaci árak és a fénymásoló gépek megjelenése jelentős eladáscsökkenést hozott itthon. Ugyanakkor megalakulhatott a kiadó saját külkereskedelmi osztálya, és így számos új piacot tudtunk szerezni a világban. A volt keleti blokkba irányuló hajdani hatalmas eladások azonban hirtelen megszűntek. Ezeket a piaci kapcsolatokat szívós munkával kellett visszaépíteni, de a korábbi forgalmat nem lehetett már sem ott, sem itthon elérni.

B. A.: Fontos tevékenységbővülés, hogy a privatizáció után, kizárólagos joggal terjesztjük a Universalhoz tartozó híres klasszikus kottakiadók, a Ricordi, Salabert, Durand stb. kottáit, a könnyűzenében pedig gyakorlatilag a világ összes ismert zeneműkiadójának albumait. A hazai boltok többsége nálunk szerzi be ezeket a kottákat.

- A kölcsönanyag-szolgáltatás is a kiadó tevékenységéhez tartozik.

Szitha Tünde promóciós vezető: A zenekari anyagok bérbe adása forgalmunknak körülbelül egynyolcadát jelenti, de jót tesz az arculatnak is, amikor a világ vezető szimfonikus zenekarai és kortárszenei együttesei a mi kottáinkat kölcsönzik olyan művek esetében, amelyek kizárólagos joggal nálunk vannak. A kortárs magyar zenekari művek jelentős része még ma is a mi katalógusunkból érhető el. Emellett az Universal cégcsoportba tartozó kiadók és több más nagy kiadó kölcsönanyagait is mi képviseljük a régióban.

- Gondolom, nagy változást jelent a digitalizálódás. Egy közös barátunk elmondta, hogy fia kitette a laptopot a zongorájára, és azon „lapozott" neki.

S. L.: Az új technológiák nagyszerű lehetőségeket kínálnak a kottakiadás megújulására, de veszélyeket is rejtenek magukban. A laptopra számos forrásból kerülhet legálisan is a kotta: a jogtulajdonos online kottaboltjából letöltve, vagy nem jogvédett mű régi kiadása esetén a felhasználó által digitalizálva. De sajnos rengeteg jogtalanul másolt, szkennelt kotta érhető el az interneten, amelyek letöltése, birtoklása és használata a törvény szerint nem lenne megengedett.

- Mihelyt egy technológia elérhetővé válik, onnantól kezdve használják is. Kérdés, hogy mit lehet tenni a jogosulatlan másolás, használat és terjesztés ellen. Az EMB-honlap egyrészt idézi a - nyilván nehezen érvényesíthető - törvényt, másrészt megértésre, belátásra, szolidaritásra, tisztességre buzdítja az érdekelteket. Elég hatékony ez?

S. L.: A tájékoztatás nagyon fontos: ha az emberek megértik és elfogadják, hogy a kottakiadás csak úgy tud létezni, ha a használók fizetnek érte, akkor már sokat elértünk. A kottában benne van sokak munkája, s ezért fizetni kell - a józan ész, az erkölcs és a törvény is ezt mondja. Jogi eszközök is vannak a kezünkben, de ezek használatával csak végső esetben szeretnénk élni. Partnereknek, nem pedig ellenségnek tekintjük azokat, akiknek a kiadványainkat készítjük.

B. A.: Maga a probléma kultúrafüggő. Egy skandináv országban jogtalan kottamásolás gyakorlatilag nem fordul elő. Az Egyesült Államokban pedig a kottahasználók számára nem jelent nagy gondot a pénz.

S. L.: Egyébként itthon sem feltétlenül a pénz a probléma. Egy kóruskotta ára csak 100-200 Ft, de a statisztikák azt mutatják, hogy évente még egy darab eladott kotta sem jut egy kórustagra. A zeneiskolai létszám közel azonos az eladott pedagó­giai kiadványok számával, azaz egy tanulóra évente egyetlen megvásárolt kotta jut, úgy 2000 Ft értékben. Azt hiszem, mindkét példa érzékelteti a másolt kották arányát is.

- Ezek szerint a használatban lévő kották jelentős részét másolták - ez óriási anyagi veszteség.

B. A.: Igen - tehát, amikor szemünkre vetik, hogy miért nem adunk ki több kortárs szerzőt, vagy miért nem olcsóbbak a kották, ez is az oka.

S. L.: Nemrég voltam egy országos kórusversenyen. Miközben több százezres díjakat osztottak ki, és az egész rendezvény milliós költségvetésből valósult meg - a zsűrinek számos műből fénymásolt kottákat osztott ki a versenytitkár...

- Mennyiben attitűd- és mennyiben pénzprobléma ez? Magyarországon nemzeti sport a törvények kijátszása.

S. L.: Nehéz megmondani, mindkettő benne van. Bár a kották ára a zeneoktatás összes költségéhez képest nem magas, minden bizonnyal vannak olyan családok és iskolák, amelyek ezt a keveset is nehezen teremtik elő. A „csak egy oldal" lemásolásának attitűdje valóban hasonlít például a blicceléshez: az egyedi eset nem mutatja, milyen hatalmas kárt okoz, ha mindenki így cselekszik.

- A másik nagy terület a zeneszerzők képviselete. Ez hogyan történik?

Sz. T.: A privatizáció ezen a területen is jelentős változásokat hozott. A korábbi szo­cia­lista nagyvállalat kulturális küldetéséhez tartozott a magyar kortárs zene szinte teljes körű kiadása. Ebből következően óriási katalógust örököltünk, mely az 1980-as évek közepéig a magyar zene legjavát is magában foglalja.

- Ez minden nappal öregebb lesz.

Sz. T.: Igen, de nagy kincs, amit ma is hozzáértéssel kell gondozni és népszerűsíteni. Az EMB privatizációja óta a kiadói döntéseket jelentősen befolyásolják az üzleti szempontok is, márpedig a kortárs zenébe (talán minden kortárs művészetbe) kockázatos befektetni. Azokat a műveket keressük tehát, amelyekről úgy gondoljuk, itthoni és külföldi érdeklődés egyaránt lesz rá, s nemcsak egy bemutató erejéig, hanem hosszú távon is.

- Nagy a nyomás a szerzők részéről?

Sz. T.: Persze, hiszen sokan most is elvárják tőlünk, hogy a kortárs zene legjavát kiadjuk. Igyekszünk mindenütt jelen lenni, ahol új magyar művek elhangzanak, s megkülönböztetett figyelemmel hallgatjuk a fiatalokat. Az anyagi korlátok mellett azonban azzal is számolnunk kell, hogy a nemzetközi zenei környezet is átalakult. A vasfüggöny mögötti szerzők művei nyugaton egzotikumnak számítottak, de ma már nincs vasfüggöny. A másik tény, hogy a kortárs zene világszerte egyre szűkebb közönséget vonz.

- Ezt azért sokan nem így látják. Angliában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában nagy közönsége van a kortárs zenének.

B. A.: Valóban, ami itthon jobbára maroknyi rokon és kolléga előtt hangzik el, az ott telt házzal megy. Csakhogy magyar szerzők külföldi bemutatóihoz az is szükséges, hogy a hangversenyrendezők is meghívjanak hozzánk külföldi kortárs zenei együtteseket vagy szólistákat. Erre pedig vajmi kevés készség mutatkozik.

Sz. T.: A hazai kortárszene-játszás az utóbbi években nehéz helyzetbe került. Az okok összetettek, s nemcsak anyagi természetűek: összefüggenek azzal is, hogy zenei életünk egyre zártabb és belterjesebb. Kevés külföldi mű hangzik el a legfrissebb repertoárból. Azok a jelentős külföldi kortárs zenei együttesek, szólisták, karmesterek pedig, akik a mi szerzőink műveit elvihetnék a nagyvilágba, nem jönnek ide, mert a meghívásukra mostanában nincsenek források.

- Mondhatjátok-e biztonsággal, hogy minden jó darabot ismertek a kortárs magyar termésből?

Sz. T.: Sok kottát és felvételt kapunk, én pedig igyekszem kapcsolatot építeni és tartani minél több zeneszerzővel. Tény, hogy a mai zene szerteágazóbb, bonyolultabb, sokfélébb, mint régen, de az átütő tehetséget és maradandó értéket ma sem könnyebb vagy nehezebb felismerni. A kiadói (üzleti) szempontok azonban nem mindig esnek egybe a zenetörténészi és a zenekritikusi véleménnyel - csak törekedni tudunk a kettő közelítésére.

- Vegyük példaként fiatal szerzőtöket, Horváth Balázst. Automatikusan mindent kiadtok tőle?

Sz. T.: Nem feltétlenül, mert ez minden esetben kölcsönös megállapodás, de az ő új műveiről szinte azonnal értesülök. Hasonló a munkakapcsolat az idősebb nemzedékhez tartozó, s nemzetközi hírű Tihanyi Lászlóval is. Exkluzív szerződést azonban ma már senkivel sem kötünk.

- Melyek egy mű kiadásának alapkritériumai?

Sz. T.: Hogy kiadóként egy zeneszerző (vagy mű) mögé állunk-e, természetesen a szerzőnek nem csak egy, hanem több műve alapján döntjük el. Sokszor az extrém hangszer-összeállítás zárja ki a kiadást, mert emiatt sejthetően kevesen fogják játszani a darabot.

B. A.: Fontos, hogy láthatunk-e benne nemzetközi karriert. Horváth Balázs éppen jó példa erre, mert több nyelven beszél, tud és hajlandó kommunikálni, maga is karmester, tehát elő tudja adni a saját műveit, maga készíti a kottáit. Ô minden szempontból jó partner számunkra.

Sz. T.: Az is belejátszhat a döntésbe, hogy a szerzőnek vannak-e előadói itthon és/vagy külföldön, azaz a zenészek szeretik-e játszani a zenéjét. Mindebből összeáll egy kép, hogy a darab a bemutató után is megér-e előadásokat, illetve, hogy tud-e majd függetlenedni a szerzőtől annyira, hogy keressék.

- A honlapotokon minden információ rajta van a kiadott művekről és szerzőikről. De ez önmagában nem elég: az kell, hogy legyen iránta érdeklődés. Proaktívnak kell lenni, az érdeklődést föl kell kelteni.

Sz. T.: A promóciós vezető egyik legfontosabb feladata az, hogy elősegítse a magyar művek hazai és külföldi előadását. A másik az, hogy minél szélesebb körű és sokféle információt adjon az általa képviselt szerzőkről és művekről minden olyan intézmény, fesztivál vagy szólista számára, aki partner lehet egy előadásban vagy új mű megrendelésében. Ilyen szempontból egy disszertá­ció­ján dolgozó amerikai zenetudós kérdésére adott válasz is hasznos lehet, s a világ másik végéről jelentkező vonóstrió érdeklődését is komolyan kell venni.

B. A.: Segít, hogy a Universal Music Publishingon belüli Classical kiadói csoport jól működő hálózatot biztosít, rendszeres találkozókkal, tapasztalat- és információcserével. Mivel óriási a művek száma, ezért azt a darabot, amelyet nem támogatunk meg személyes kapcsolattal, meg se hallgatják.

Sz. T.: A külföldi fesztiváligazgatókra, együttesek vezetőire valóban hatalmas mennyiségű új mű zúdul. Azzal semmire nem megyünk, ha kiküldünk három partitúrát és felvételt annyi magyarázattal, hogy mi hiszünk bennük. Sokszor inkább azon múlik egy sikeres előadás létrejötte, hogy segítek-e valakinek egy kapcsolatfelvételben, tudok-e zenészként vagy történészként is jól válaszolni az őt érdeklő kérdésekre, vagy időben reagálok egy levélre. És nagyon sok függ az előadókkal való együttműködéstől, hiszen rajtuk is múlik, hogy egy műnek milyenek az esélyei.

- Mit lehet ígérni egy szerzőnek?

B. A.: Elsősorban promóciót. Mi már nem attól vagyunk értékesek, hogy fizikai­lag létrehozunk egy kottát, hiszen manapság a fiatalok ezt maguk készítik el, hanem a kapcsolataink, tehát a promóciós lehetőségeink miatt. Ha egy tekintélyes múltú kiadó, amely Kurtág György zenéjét is képviseli, a kapcsolataival egy kortárs mű mögé áll, annak esélyei nagyságrendekkel kedvezőbbek, mint a zeneszerzőnek, aki egymaga keres megszólalási lehetőségeket a műveinek.

S. L.: Az EMB honlapja kiemelt helyen szerepel a Google-ban, így a katalógusunkban szerepelni már önmagában is előnyös.

Sz. T.: Ha valakivel szerződést kötünk, az azt jelenti, hogy egy hajóban evezünk: a szerzőnek és a kiadónak is egyformán érdeke, hogy gyakran játsszák a művet. Akadnak szerzők, akik maguk is tudnak és akarnak tenni valamit az ügyért - de ez nem általános, sokan az elefántcsonttoronyban ülve a kiadótól várják, hogy eladja a művei­ket. Ez nemzedéki kérdés, de egyúttal személyiségfüggő is.

- Kik és mik hozzák a legnagyobb bevételeket? Bartók, Liszt, Kodály, Kurtág, Eötvös?

B. A.: Bartók életművéből a korai művek vannak nálunk, és Kodály kórusai iránt is nagy a kereslet. Kurtág zenéjének kiadása a tekintélyünket emeli nagyon, Eötvössel reményeink szerint szorosabbá fog válni a kapcsolatunk.

S. L.: A legtöbb bevételt egyértelműen a pedagógiai művek hozzák, külföldön és belföldön egyaránt. Ezen kívül a Liszt-összkiadást és a kórusműveket említeném.

- Szépítés nélkül: mi a magyar kortárs zene helye a világban?

Sz. T.: A háború utáni zene legjelentősebb mesterei között tartja számon a zenei világ Ligetit és Kurtágot. Eötvös Péter műveit nemzetközi elismertség övezi. Bartókot, Kodályt és Dohnányit ma már a 20. század klasszikusainak tekintik. Ez különleges helyet jelent.

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy mi vagyunk Kurtág György kiadója. Az ő zenéjét - Bartókhoz és magyar kortársaihoz hasonlóan - a klasszikus repertoár részeként játsszák világszerte. Bár vele sincs exkluzív szerződésünk, egy idő óta gyakorlatilag minden darabját nekünk adja. Fontos feladatomnak tekintem, hogy olyan jelentős, értékes életművek, mint például Szőllősy András vagy Szervánszky Endre zenéje, ne szoruljanak háttérbe, és hogy a ma hatvanas-hetvenes éveiben járó magyar generáció jelentős alkotóinak művei jelen legyenek külföldön is.

- Kinek kellene ezért tenni valamit?

Sz. T.: Ehhez egy zeneműkiadó magában nem elég. A nagy együtteseknél és művészeti intézményeknél nyugat-európai országokhoz hasonlóan nálunk is erősebbnek kellene lennie a kortárszenei koncepciónak és gyakorlatnak. Ezen a területen a mostaninál több együttműködésre lenne szükség a zenei élet fontos szereplői között. Mi szívesen lennénk a partnereik.

- Láttuk a kiadó erősségeit, gyengéit és a rá leselkedő veszélyeket. Milyen kihasználatlan lehetőségeik vannak?

S. L.: Hamarosan megjelenhetünk a digitális zenei alkalmazások világában, melynek lehetőségei beláthatatlanok. De vannak még lefedetlen területek a hagyományos papírkotta terjesztésben is, akár a szomszédos országokban is. Most indul például az együttműködés Szerbiával, és részt veszünk a hamarosan bevezetendő lengyel kamarazenei zeneoktatásban. Egy új magyar zongoraiskolának pedig kiadtuk a szlovák-magyar és román-magyar változatát, a bemutató szép szakmai sikert hozott. Nagy távlatokat látok a távol-keleti kapcsolatokban, ahol komoly érdeklődés mutatkozik a magyar zene és a Kodály-módszer iránt.

Sz. T.: Az internettel, e-maillel, fájlmegosztással, digitális kottakiadással felgyorsult és egyszerűbbé vált az információcsere. Ma már a világ bármelyik pontjára akár percek alatt is el lehet juttatni egy művet. Ezek ugyan nem váltják ki a művekről adott hiteles szakmai információkat, de óriási lehetőségek rejlenek bennük. Rajtuk keresztül a promóció tehát nem (csak) reklámtevékenység, hanem egy hagyomány és a belőle létrejövő értékek modern szellemű képviselete lehet.

B. A.: Zeneművészetünket kiemelkedő egyéniségek tették híressé, ugyanakkor zenei életünk nem büszkélkedhet magas fokú szervezettséggel. Ha lenne csak egyetlen nemzetközi kortárs zenei fesztiválunk, megfelelő anyagi támogatottsággal, az a magyar kortárs zene reputációjának növelése mellett a kiadó számára is komoly távlatokat nyithatna.

Boronkay Antal

 

Sigrai László

 

Szitha Tünde  

Felvégi Andrea felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.