Anna egy napja

Donizetti: Anna Bolena

Szerző: Malina János
Lapszám: 2013 október

Edita Gruberová - Posztos János felvétele

Kassa, Európa idei kulturális fővárosa Edita Gruberová gravitációs központtal - magyar és más nemzetközi közreműködőkkel karöltve - létrehozott egy hangversenyszerű Anna Bolena-produkciót, s azt a kassai bemutató előtt Budapestre is elhozta. A Müpa szeptember 10-i, idénynyitó előtti programja számos érdeklődőt vonzott, közöttük jól azonosítható Gruberová-rajongókat is; igazán jól esett látni, hogy magyarként képesek vagyunk még önfeledten rajongani valamiért (valakiért), ami (aki) igazán nagyszerű.

Gruberová olyan kivételes jelenség, akivel kapcsolatban nincs értelme semmiféle udvariaskodásnak. A kíméletlen lexikonokból tudható, hogy a művésznő elmúlt 66 éves, és ez egy koloratúrszoprán esetében semmiképp sem maradhat észrevétlen a hallgató számára a hang csengésén, a kitartott magas hangok megütésének kontrolláltságán. Ezzel szemben már az is bántó vagy igazságtalan volna, ha úgy fogalmaznánk, hogy „mindehhez képest" ma is kivételes erejű művészi teljesítményre képes, mert hiszen teljesítménye egyáltalán nem viszonylagos, hanem igencsak abszolút. Talán elég itt a megszakítatlan, széles dallamívekben elementáris hatással, sokszor mellbevágó váratlansággal bekövetkező, de mégis szervesen ható subito pianókra vagy a művész által akár minimális eszközökkel érzékeltett indulatok elementáris erejére utalni, amit többek közt a II. felvonás első képében a - tudtán kívül a jelenlévő Jane-t sújtó - átok szemléltetett ragyogóan.

Az előadás rangját azonban éppen azzal tudom a leginkább egyértelműen érzékeltetni, ha leszögezem: semmiképp sem keltette azt az összbenyomást, hogy egy világsztárra és az ő számára hátteret biztosító, másodrendű közreműködőkre esett volna szét. Nem; igazi, szerves egészet alkotó, számos további elsőrangú teljesítményt felvonultató produkciónak lehettünk tanúi, s a többszöri tomboló ováció sem hatott volna ennyire őszintének, ha csupán Edita Gruberová érdemelte volna ki.

Hadd szögezzem le mindjárt, hogy az ukrán karmester, Andrij Jurkevics abszolút meggyőzően tartotta kézben az előadást mind technikailag, mind kifejezésben, mind pedig, figyelemreméltó módon, stílusismeret és spontaneitás tekintetében. Ahogyan Gruberová tökéletes szabadsággal, látszólag semmiféle metrikai korlátot nem ismerve, mint valami végtelen rugalmasságú gumiszalaggal bánt a dallamvonallal, ugyanezt a varázslatot volt képes Jurkevics a zenekarral is véghezvinni; s ha valami, akkor éppen ez a szabadság a bel canto-stílus lelke. Maga a zenekar, a Kassai Állami Filharmónia is figyelemreméltó kvalitásokról tett tanúbizonyságot. Jóllehet emlékezetes szólista-teljesítmények nélkül - ilyenekre a partitúra sem kínál sok lehetőséget -, de rendkívül összehangoltan, kidolgozottan, fegyelmezetten, színekben rendkívül gazdagon játszottak, s főképpen együtt tudtak lélegezni a karmesterrel. A Kodály Kórus Debrecen - eredeti, magyar nevén a Debreceni Kodály Kórus -, karigazgatójuk, Pad Zoltán több éves kitűnő nevelő munkáját dicsérve, ha nem is igazán tömör és zengő, de immár kifogástalanul csiszolt hangzást produkált, s fegyelmezetten, tiszta intonációval énekelve játszotta el változatos szerepét az operában.

No de egy operaelőadásnak mégiscsak az énekesgárda adja a savát-borsát, s ez a szereposztás egyenletesen magas színvonalával, az élményszerű előadás meghatározó tényezőjének bizonyult. A darabnak három olyan szereplője is van, aki a címszereplő, Anna azonos vagy hasonló súlyú partnerének tekinthető a kettejük viszonylatában. Egyikük, akivel először látjuk együtt a darab folyamán, Jane Seymour, a bűntudatos és önmagával is harcot folytató vetélytárs, másikuk a zsarnoki és embertelen férj, Henrik, a harmadik pedig az Annát hűségesen szerető Lord Percy. Nos, közülük a Seymourt éneklő fiatal német mezzoszoprán-énekesnő, Regina Richter bizonyult hangban, előadói súlyban Gruberová legméltóbb partnerének. Rendkívül tartalmas hanganyaga mezzoszoprántól szokatlan fénnyel rendelkezik. A II. felvonásban volt egy-két pillanat, amikor kissé élesnek hallottam ezt a gyönyörű hangot, egyébként azonban éppen az a képessége volt igazán élményszerű, ahogyan modulálni tudta a helyzetnek, a hős lelkiállapotának megfelelően, ahogyan felforrósodott érzelmekről tudósított, vagy éppen finom lelki folyamatokat érzékeltetett, mint a II. felvonás elején, amikor Annának vallja meg: már bánja, hogy engedett Henrik csábításának. Az Annával a II. felvonás elején lezajló hatalmas duett-jelenet kódája, amelyben végre összefonódik a két hang, az egész előadás egyik tetőpontjává vált az egymáshoz hangilag is kitűnően illő két nagyszerű énekesnő jóvoltából.

VIII. Henrik szerepét egy vezető szlovák basszista, Jozef Benci énekelte. Benci rendkívül kulturált énekes, szép és tömör hanggal, remek zenei intelligenciával és rugalmassággal, s nem utolsósorban kitűnő énektechnikával. Ráadásul még testalkata sem áll messze a bennünk élő VIII. Henrik-képtől. Hogy mégsem éreztem ideális Henriknek, annak nem zenei, hanem karakterbeli okai vannak: Benciből egyetlen dolog hiányzik, a figura mefisztói mélysége, komor súlyossága; egyénisége egyszerűen túlságosan derűs ahhoz, hogy Anna gátlástalan gyilkosát, vagy - egy másik szinten - Edita Gruberová azonos (vagy hasonló) súlyú partnerét lássuk benne.

Végül pedig Anna legintimebb társa - bár viszonyuk a darab folyamán bonyolult és lélektanilag izgalmas módon fejlődik - a fiatalkori szerelmes, a nemeslelkű Lord Percy. Az ő szerepét a meghirdetett Pavol Brešlík helyett az a Franciaországban született vietnami tenorista, Philippe Do énekelte, akivel a Müpa közönsége Méhul Adrien című operájának címszerepében találkozhatott a múlt nyáron. Akkori szereplése ellentmondásos emlékeket ébresztett; hangilag mintha indiszponált lett volna, és bizonyos regiszterekben technikailag sem tetszett biztosnak; ugyanakkor színpadi jelenléte, koncentrációja példásnak bizonyult. A kép ezúttal is hasonló, bár összességében határozottan kedvezőbb. Do - a szerep egy szélsőségesen magas hangjától eltekintve - a magas regiszterekben van igazán otthon, s dallamvonalainak hajlékonyságát csupán maga Gruberová tudta felülmúlni. Igazi bel canto-tenoristának bizonyult, aki számára a könnyed virtuozitás az előadás alapja, aki azonban kifejező és mesterkéletlen játékával is súlyt tud adni az általa megszemélyesített szereplőnek. Ráadásul az olasz nyelv egyedül az ő szájából hatott az anyanyelv természetességével. Néha azonban, mégpedig inkább a II. felvonásban (talán a kifáradás következtében) felborult az egyensúly, a mélyebb regiszterben elvesztette plaszticitását az éneklés, a magas koloratúrák pedig - inkább hangszínben - karikatúraszerűvé váltak. Egy ilyen nehézségű, beugrásként énekelt szerepben, annyi szép pillanat után azonban mindezt nem vethetjük túlságosan a szemére, és tulajdonképpen igen keveset vont el az élmény teljességéből.

A további szerepeket magyar énekesek kapták, s mindegyikük nagyszerű választásnak bizonyult e mellett a remek főszereplő-csapat mellett is. A szerelmes apród, Smeton szerepében Schöck Atala nem csupán a tőle megszokott maximális professzionalitással és koncentrációval énekelt, hanem varázslatosan idézte fel e különös figura belső tüzét, mély érzelmeit is. Ebben a bűntudatban élő, önmarcangoló figurákkal teli operában (amelyben csupán az igazi bűnöst nem gyötri lelkifurdalás) az ő önvádja sem hatott kevésbé meggyőző és hiteles módon, mint a főszereplőké. Anna bátyjának, Lord Rochefort-nak a szerepében Cser Krisztián minden tekintetben ragyogóan állt helyt, s a figura súlyának tekintetében akár helyet is cserélhetett volna a férfi főszereplővel. Nagy örömmel írom le mindezt, mert korábban nem egyszer detektáltam különféle problémákat e rokonszenves művész produkcióiban, most viszont nemcsak jól: felszabadultan is énekelt, s a problémákat mintha elfújták volna. Az opera tulajdonképpen egyetlen mellékszereplője a király személytelenül jövő-menő csatlósa, Hervey; őt Szappanos Tibor személyesítette meg, kifogástalanul. }

(Szeptember 10. - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Rendező: Művészetek Palotája, Kassa városával együttműködésben)

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.