Főszerepben a zenélő fűrész

Horváth Balázs és Dinyés Dániel szerzői estje

Szerző: Tóth Endre
Lapszám: 2014 április

A 2012-es év vége óta az addig (színvonalas hang- és fénytechnikai felszereltségét is figyelembe véve érthető módon) inkább populáris zenei érdekeltségű A38 hajó zenei profilja kibővült a kortárs klasszikus zenével. Igaz, nem a koncertterem ad helyszínt az eseményeknek, hanem a kiállítótér névre hallgató, a hangulatos dunai panorámát hatásos díszletként kínáló kisebb terem. A Liszt Ferenc Kamarazenekar indította a sort, majd tavaly októberben új sorozat indult Zenélő fűrész címmel, amelyen fiatal kortárs komponisták párosával mutatkozhatnak be egy kicsit kötetlenebb, beszélgetős formában. Noha az általam meghallgatott február 18-i szerzői estre is leginkább az a szűk, ám annál lelkesebb kemény mag látogatott el, akik kilátás és konferálás nélkül is jöttek volna, talán hamarosan a szélesebb közönséghez is eljut a koncertsorozat híre, amelyben elévülhetetlen érdemei lesznek a Duna Televízió által készített felvételeknek, melyeket későbbi időpontban láthatnak a tévénézők.

Dinyés Dániel és Horváth Balázs felváltva beszéltek darabjaikról, Dinyés gyakran moderátorként kérdezte Horváthot, akinek első művéről, a bemutatóként elhangzott Lila akácról kiderült, hogy semmi köze Szép Ernő majdnem azonos című regényéhez. A zeneszerzői műhely titkait kutatva a címválasztás kapcsán arról beszélt Horváth Balázs, hogy a szerző általában vagy komponálás előtt vagy az után ad címet művének, de sosem közben. Ebben az esetben a komponálás befejeztével asszociált a zeneszerző, hiszen a két hangszer, a klarinét (Bartek Zsolt) és a cimbalom (Móri Beáta) szólamának kibontakozása, egymás melletti haladása az akác növekedésére emlékeztette Horváth Balázst. Kifejezetten magával ragadó volt a darab sodró lendületű, felfelé törekvő perpetuum mobile, unisono kezdése, majd a zajszerű elemekben bővelkedő, a szünetek gondos alkalmazásától pulzáló második fele. Dicséret illeti mindkét előadó koncentrált muzsikálását. Újabb klarinétos mű következett ezután, egy szólókompozíció Dinyés Dánieltől, aki eredetileg oboára képzelte el darabját, de miután kiderült, hogy azon szinte lehetetlen eljátszani, klarinétra váltott, és Szűcs Pétert kereste meg a művel. Jól tette. A klarinétművész érzékenyen és szuggesztíven szólaltatta meg Dinyés Novellette-jét, amelyet szintén könnyen lehetett egyeztetni az előzetesen elmesélt koncepcióval, hiszen a komponista Esterházy Péter asszociációs írásmódját idézte meg zenében. A romantikusan csapongónak ható mű az interpretációban is szépen épült fel, lélegzetelállítóan szóltak Szűcs Péter pianói.

Már az első két műben azonnal nyilvánvalóvá vált, és ezt Horváth Balázs később szóban alá is támasztotta, hogy míg ő maga inkább a természetet hívja ihlető forrásul és igen fontosak számára a zajok, addig Dinyés inkább lírai alkat, aki gyakran irodalmi inspirációkból merít.

A zajkeltés és a különleges effektek a továbbiakban is jelentős szerepet játszottak. Aki a koncertsorozat címének eredetére volt kíváncsi, az ezen a hangversenyen tudhatta meg - ha esetleg még nem ismerte -, hogy mi is az a zenélő fűrész, hiszen ez az emberi léptékekben már nagy múltra visszatekintő különleges vonós hangszer - amely hangzásban egy kicsit a tereminre emlékeztet, és amelyen például Marlene Dietrich is tudott játszani - központi szereppel bírt a hangversenyen Okazaki Maszato zenélőfűrész-játokos jóvoltából. Horváth Balázs Lineáris című zenélőfűrész-kompozíciója, amely Jeney Zoltán 70. születésnapjára született, címében valamennyire utalt a tereminre, hiszen arra a lineárisként leírható kapcsolatra utalt, amely a hangszer hangmagassága és a játékos kézmozgása között figyelhető meg. Dinyés Dániel Larghetto című romantikus-drámai hangvételű hegedűműve után, amelyet Rácz József tolmácsolt szenvedélyesen, Horváth Balázs Hangközismétlések című darabja hangzott el. Az Eötvös Péter 70. születésnapjára íródott mű az hommage címzettjének hangközeit ismételte zenélő fűrészen (Okazaki Maszato) és klarinéton (Szűcs Péter). Itt is megbizonyosodhattunk arról, hogy Horváth Balázst mennyire érdekli a hangzás. Nagyon izgalmasan szólt e két hangszer párbeszéde, időnként szinte észrevétlenül vette át a fűrész a klarinét tartott hangját.

Dinyés Dániel 2004-ben írt, az akkor 60 éves Vidovszky Lászlónak ajánlott Prelúdiuma - a szerző előadásában - szellemes újragondolása, átkomponálása Bach híres C-dúr prelúdiumának a Wohltemperiertes Klavier első kötetéből, de John Cage korai zongoraműveinek világát is megidézte. Horváth Balázs utolsó darabja, a La strada ghiaiosa (A kavicsos út) címzettje Jeney Zoltán volt, 65. születésnapján. Az ostinato-jellegű, szinte minimál módon monoton hangismétlésekre épülő cimbalomdarabban leginkább a változó dinamika és hangmagasság kapcsán a kavicsok különböző méreteire asszociálhattunk. Talán joggal emlékeztetett a kompozíció a bartóki éjszaka zenékre, a kontemplatív hangulat megteremtésében pedig sokat köszönhettünk Móri Beáta ihletett játékának is. A hangversenyt egy rövid, humoros dalciklus zárta Dinyés Dánieltől, a P.o.E. - Poetry or Epic, easy songs over a not easy subject (Költészet vagy epika, könnyű dalok egy nem könnyű téma felett). A könnyű szó persze leginkább a dalok befogadhatóságára utalhatott, hiszen az est talán legkonvencionálisabbnak mondható műveit hallhattuk, persze a szó jó értelemben. A megzenésítések remekül átadták Dylan Thomas, Poe és T. S. Eliot verseinek hangulatát, érzelmi világát, ráadásul most is nagyszerű előadót köszönthettünk, hiszen Dinyés Dániel feleségét, Kolonits Klárát kísérhette a dalciklus magyarországi bemutatóján. Február 18. - A38 Kiállítótér. Rendező: A38 }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.