Budapest–Tallahassee−Budapest

Dohnányi Ernő amerikai hagyatéka a Zenetudományi Intézetben

Szerző: Kusz Veronika
Lapszám: 2014 szeptember

 

 

Az elmúlt bő évtizedben három Dohnányi-kiállítást is rendezett a Zenetudományi Intézet. Az első, amely nemcsak a zeneszerző születésének 125. évfordulóját, hanem egyúttal az Intézet Dohnányi Archívumának megalapítását is ünnepelte, 2002 nyarán nyílt meg, s mintegy kijelölte az újjászületni remélt Dohnányi-kutatás kezdőpontját.1 A kutatás előrehaladásáról a második, a komponista halálának 50. évfordulójáról megemlékező, 2010-es életmű-kiállítás adott számot, mely ugyanakkor már az Archívum aktív gyűjtőmunkáját is illusztrálta, hiszen nagyrészt annak saját anyagaiból épült.2 A harmadik kiállítás azonban, amely nem sokkal e sorok megjelenése után lesz látható az Erdődy-palotában, nem évfordulóhoz kapcsolódik, más aktualitása van: nevezetesen, hogy 2014 júliusában Magyarországra érkezett Dohnányi Ernő amerikai hagyatékának egyik része.

Mint ismeretes, Dohnányi 1944 novemberében hagyta el Magyarországot, s néhány keserű, otthontalan esztendő után 1949-ben az Egyesült Államokban, a floridai Tallahassee-ban telepedett le.3 A célpont - lévén egy mindentől távol eső, kulturálisan csekély jelentőségű városka - meglepően hangzik, s persze a kényszer szülte. Dohnányi emigrációs ügyintézését nagyban hátráltatta ugyanis, hogy nem feleségével, hanem élettársával, Zachár Ilonával és annak gyermekeivel utazott. Ez a tény jócskán megnehezítette a vízumszerzést a háború utáni zűrzavaros Európában, így az elsődleges célpont, Nagy-Britannia végül kiesett a lehetőségek közül. A könnyebb ellenállás (azaz: könnyebb vízumszerzés) irányába, Argentínába vezette őket a sors, majd onnan - miután 1948 elején Dohnányinak végre sikerült elválnia előző feleségétől, Galafrès Elsától, és elvehette Ilonát - továbbálltak az Egyesült Államokba.4 Itt azonban újabb nehézségekkel találták szemközt magukat: Dohnányinak előrehaladott életkora miatt több, neki felajánlott egyetemi állásról le kellett mondania. Egyedül a Florida State University dékánja, a budapesti tanulóéveket maga mögött tudó Karl Kuersteiner tudta elérni, hogy a 72 éves mestert professzorként alkalmazzák - így került tehát Dohnányi Ernő egy közepes színvonalú amerikai egyetem tanári karába. A kezdeti anyagi nehézségeket, egy New York-i magyar nyelvű lap politikai támadásait, a mindennapi kellemetlenségeket, illetve a hol elviselhetőbb, hol fojtogatóbb elszigeteltséget leszámítva Dohnányi derűs évtizedet töltött el az akkor mintegy 40 000 lakosú Tallahassee-ban. „Az egész kis város egy nagy kert" - fogalmazott róla szeretettel.5 A haláláig tartó tíz év során zenei források, levelek, dokumentumok és személyes tárgyak ezrei halmozódtak fel belvárosi házában (persze a „belvárost" a fentieknek megfelelően inkább békés kertvárosnak képzeljék az olvasók): nemcsak az utolsó időszakhoz kapcsolódó anyagok, hanem régebbi dokumentumok is, melyeket Dohnányiék Magyarországról küldettek ki maguknak.

A Beverly Court 568. szám alatti vöröstéglás ház jelenleg a zeneszerző mostohaunokája, a biológus Seàn Ernst McGlynn tulajdonában van - ő Zachár Ilona leányának, a jelenleg Louisianában élő Helennek elsőszülött fia. McGlynn feleségével, négy, kamaszkorú, illetve fiatal felnőtt gyermekével és egy kicsi unokájával él Dohnányi egykori otthonában. Lakókörnyezetük bűbájosan elegyíti a múltat és a jelent: egyfelől teljes körűen kiszolgálja egy mai amerikai nagycsalád mindennapjait, másfelől híven őrzi az egykori legendás tulajdonos emlékét is. Dohnányi zongorája például ugyanott áll, ahol 64 évvel ezelőtt utoljára megérinthette, mielőtt a tragikus módon végződött lemezfelvételre utazott volna New Yorkba, de a bútorok, könyvek, tárgyak közül is több a zeneszerzőé volt még, nem is beszélve a falakat borító sok-sok képről (fotók, rajzok, metszetek, festmények), melyek jó részét nemcsak ő választotta, hanem ő is keretezte be.

Dohnányi özvegye, Zachár Ilona, majd örököse, McGlynn a zeneszerző halála után a Florida State University Warren D. Allen Zenei Könyvtárában letétbe helyezte a házban, illetve Dohnányi egyetemi dolgozószobájában maradt legfontosabb dokumentumokat és néhány zenei kéziratot (az amerikai művek nagy többségének kéziratát Dohnányi kívánságának megfelelően a British Library kapta meg).6 A zeneszerző egykori otthona azonban kifogyhatatlan lelőhelynek bizonyult. Az örökös 2006-ban újabb nagy mennyiségű levélanyaggal egészíthette ki az egyetemi letétet, s ugyanekkor jelentős gesztust tett: egy fontos forráscsoportot, benne mintegy félszáz, szokatlanul terjedelmes kéziratos Dohnányi-levéllel Magyarországra, a Zenetudományi Intézet Dohnányi Archívumába küldött az anyagot feltáró, Fulbright-ösztöndíjas magyar kutatóval, e sorok írójával.7 Ezt követően azonban még mindig maradtak a kutatás számára értékesnek mondható anyagok a házban, melyeknek elhelyezéséről 2013-ban kezdődtek tárgyalások. Az ötletet, hogy a visszamaradó források Magyarországra kerüljenek, két, Floridában tevékenykedő magyar diplomata, Bika Julianna és Gergátz István vetette fel. McGlynn örömmel fogadta a javaslatot, hogy az anyag további részét is a Zenetudományi Intézet őrizze, nevezetesen a „Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport gondozásában, mely csoport megörökölte a financiális okokból időközben megszűnt egykori Dohnányi Archívum gyűjteményét. Ezúttal nem letétről, hanem ajándékozásról van szó, sőt a szóban forgó szerződéssel a korábban letétbe került, nagy értékű anyag is a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került. 2014 februárjában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően két kutató, Dalos Anna, a „Lendület"-csoport vezetője és Biró Viola, a Bartók Archívum munkatársa Floridába utazott, hogy listát készítsen a dokumentumokról, melynek alapján további tárgyalások kezdődtek az örökössel. Alig három hónap múlva sor került a szállításra, mely Batta András kormánybiztos és Singer Dávid washingtoni kulturális attasé segítségével és az MTA támogatásával valósulhatott meg.

S hogy miből áll tehát Dohnányi unokájának ajándéka, melyből a Zenetudományi Intézetben most megtekinthető kiállítás ízelítőt ad? Ezernél is több dokumentumból: többek közt levelekből, újságkivágatokból, naplókból, utazási okmányokból, hangfelvételekből, könyvekből és kottákból, emlék- és használati tárgyakból, fényképekből. (A páratlan gazdagságú anyagról a közeljövőben képriportot közlünk - A szerk.) A hazaérkezett anyag egyik legjelentősebb részét Dohnányi politikai ügyének dokumentációja jelenti. Mint köztudott, 1945-ben egyelőre nem tisztázott körülmények között Dohnányit - több magyarországi napilap állítása szerint - háborús bűnösséggel vádolták meg.8 A vádat jelen tudomásunk szerint mindvégig cáfolták a hivatalos szervek, az azonban Ausztriába, sőt Amerikába is „követte" a zeneszerzőt. Az Egyesült Államokban Az Ember című magyar nyelvű lap szerkesztője, Göndör Ferenc indított szívós támadássorozatot Dohnányi ellen.9 Göndör számos zenei intézményt, politikai szervezetet is igyekezett bevonni a vizsgálatba (például: American Veterans Committee), míg Dohnányit barátai próbálták védeni (elsősorban Schulhof Andor, Kilényi Edward, John Kirn és John Baker). Ezt a keserű harcot tanúsítja a most hazaérkezett, három - még feltehetőleg a zeneszerző által összeállított - levelekből, kérvényekből, újságkivágatokból álló vaskos album, illetve dosszié, melyben részben eredeti dokumentumokkal (újságkivágatok, iratok), részben eredeti másolatokkal, részben másolatokkal (levelek, egyebek) találkozhat az érdeklődő. A „háborús ügy" anyaga a kutatás számára is szolgál újdonsággal, még ha másolatban nagyrészt már eddig is elérhető volt a Dohnányi Archívumban.

A hagyatékrész másik fontos egységét Dohnányi feleségének naplói jelentik az 1946-1960-as időszakból. Zachár Ilonáról tudnivaló, hogy - férjével szöges ellentétben - valóságos grafomán volt. Írónak vallotta magát, s nem alaptalanul: a háború előtt és alatt több fordítása és saját munkája jelent meg Magyarországon, például regényes zeneszerző-életrajzok, illetve felmenőjéről, Kazinczy Ferencről szóló könyve.10 Ilona az emigráció után azonban spanyol, illetve angol nyelvű műveivel alig-alig tudott érvényesülni, erről egyebek mellett az akkurátusan összegyűjtött kiadói visszautasító levelei is tanúskodnak. (A kiadni vágyott regények és novelláskötetek hatalmas mennyiségű kézirattömege is megtalálható a házban - ez azonban az örökös döntése értelmében egyelőre Tallahassee-ban maradt.) A családnak és a barátoknak írt, az amerikai évek minden apró-cseprő eseményéről számot adó, terjedelmes leveleiből már eddig is sokat profitálhatott a Dohnányi-kutatás,11 a most előkerült naplók pedig rendkívüli mennyiségű további információval látnak el az amerikai mindennapokról. Ugyan a műfajból adódóan a szövegek jelentős része elsősorban Ilonáról szól, s az ő szenvedélyesen ingatag érzelmi és testi állapotának rezdüléseit rögzíti, rengeteg adalékkal szolgál a zeneszerző életéhez is, s várhatóan eddig nyitva maradt kérdéseket is megválaszolhat az amerikai évekkel kapcsolatban.

Ilona persze nem maradt adós a hozzá legközelebb álló zeneszerző életrajzával sem: az Ernst von Dohnányi: A Song of Life címmel, Dohnányi húgának kilencezer kilométer távolságából is hathatós közreműködésével készült kötet élvezetes és meglepően megbízható forrása a zeneszerző életének. (A kötetet angol nyelven James A. Grymes 2002-ben adta közre.)12 Ilona jól érezte, hogy vállalnia kell a különbséget a megismerkedésük előtti és utáni események leírásakor, így az 1938 előtti fejezetek feltűnően tárgyilagosak és tartózkodóak, míg az együtt töltött évekről szóló krónika nyíltan visszaemlékezés-jellegű ­- így a maga nemében mindkettő jól használható a kutatók és érdeklődők számára egyaránt. A könyv létrejöttének különböző fázisait jelző angol és magyar nyelvű kéziratok most szintén Magyarországra kerültek.

Az Ilonához kapcsolható írások közül jóval problematikusabb a Búcsú és üzenet - s éppen azért, mert Dohnányi Ernő neve alatt, az ő memoárjaként jelent meg, előbb angol nyelven, 1960-ban, majd két évvel később az eredeti magyar nyelven, a müncheni Nemzetőr Kiadónál.13 Ismerve Dohnányi ellenérzését mindenféle írott szöveg létrehozásával szemben (legyen az családi vagy szakmai levél, saját műelemzés, s főleg bármi, saját élményeivel, filozófiájával, zeneszerzői esztétikájával kapcsolatos írott megnyilvánulás), a mintegy két nyomdai ív terjedelmű kis kötetecske érthető módon alapvető forrásként szolgál a Dohnányi iránt érdeklődők számára. A szöveg néhány általános, a zeneszerző gondolkodásmódját összegző bevezetéssel indul, majd gyerekkoráról mesél, ezt követően pedig kissé csapongóan tárgyalja az emigráció történetét, a politikai harcokat, az amerikai egyetemi körülményeket és Dohnányi életének sok egyéb apró mozzanatát. Igen ám, de az írás szenvedélyes és érzelmileg túlfűtött stílusa, „ön"-tömjénező mondatai és zavarba ejtő ellentmondásai határozottan arra utalnak, hogy az angol kiadásban „lejegyző"-ként (a magyar kiadásban viszont egyáltalán nem) szereplő Ilona voltaképpen társszerzőként közreműködött a szöveg megalkotásában. Megtehetjük, hogy Dohnányi írásos stílusának alapos tanulmányozása, illetve más forrásokból származó információink segítségével különválaszthatjuk a nagy valószínűséggel a zeneszerzőtől, illetve a nem tőle származó bekezdéseket-mondatokat, de ez idáig végső soron csak találgathattunk ezzel kapcsolatban.14 A most hazakerült hagyatékban viszont több olyan forrás található (részben hangfelvételek is), melyek minden kétséget kizárólag megvilágíthatják a Búcsú és üzenet szerzői rétegeit. Érthető tehát, hogy ezeket a dokumentumokat a több ezer tétel legértékesebb néhány darabja között tartjuk számon. Ráadásul e dokumentumok létezéséről mind ez idáig nem tudott a kutatás - annak ellenére, hogy több Dohnányi-kutató is ellenőrizte korábban a házban maradt anyagokat -, ami arra utal, hogy a tallahassee-i Dohnányi-ház talán még mindig tartogat meglepetéseket.

A zeneszerző örököse, a Dohnányi ügyéért, s azon belül is a magyarországi rehabilitációért elhivatott Seàn Ernst McGlynn mindenesetre kész a további együttműködésre, amit mindennél ékesebben bizonyít, hogy e sorok írásával egy időben már újabb tárgyalások zajlanak a magyar állammal a floridai egyetemen korábban letétbe helyezett, igen értékes hagyatékrész megvásárlásáról és végleges hazaszállíttatásáról. Ha ez megtörténik, Magyarország újabb szimbolikus lépést tesz annak érdekében, hogy rehabilitálja a történelem és az egyéni sors kegyetlen játéka során a magyar kulturális köztudatból évtizedekre kitaszított Dohnányi Ernőt. }

- Jegyzetek

  1. Rendező: Baranyi Anna. A kiállításról szóló beszámolót lásd: Pethő Csilla, „Egy művészpálya dokumentumai. Dohnányi-emlékkiállítás a Zenetudományi Intézetben", Muzsika 45/9 (2002. szeptember), 25-26.
  2. Rendező: Gombos László. A kiállításról szóló beszámolót lásd: Németh G. István, „Magyar hőskorok - három időszakos zenetörténeti kiállítás", Muzsika 53/8 (2010. augusztus), 38-40.
  3. Dohnányi 1944-ben Ausztriába menekült, s rövid ideig Bécsben, majd kisebb hegyi településeken élt. A háború után Nagy-Britanniában koncertezett, s a francia tengerparton töltött kis idő után Genovából hajózott Argentínába. 1948 tavaszától 1949 kora őszéig élt a dél-amerikai országban, de ott-tartózkodását megszakította egy hosszú koncertturné az Egyesült Államokban.
  4. Az argentínai nyári szünet (1948-49 tele az északi féltekén) idejére Dohnányi és Ilona az Egyesült Államokba utazott, hogy koncert- és egyéb meghívásoknak tegyen eleget, illetve előkészítse emigrációját (e látogatás alatt került sor esküvőjükre). A család 1949. október 17-én érkezett Tallahassee-ba, hogy végleg letelepedjen ott. Dohnányi amerikai periódusáról részletesebben lásd: Kusz Veronika, „»Florida ifjú aggastyánja« - Dohnányi Ernő, a Floridai Állami Egyetem professzora (1-2)". Muzsika 54/8, 9 (2011. augusztus, szeptember): 6-10, 36-40.
  5. Dohnányi levele Laczkovich Jánosnak, 1950. január 21. (FSU Dohnányi Collection).
  6. Az egyetemi Dohnányi-gyűjtemény létrejöttéről és tartalmáról lásd: James A. Grymes, „The Ernst von Dohnányi Collection at the Florida State University", Music Library Association Notes 55/2 (December 1998), 327-340.
  7. Erről az anyagról lásd: Kusz Veronika, „A Dohnányi Archívum McGlynn-letéti anyaga", in Kiss Gábor (szerk.), Zenetudományi Dolgozatok 2011 (Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2012), 299-321.
  8. Bár Dohnányi politikai ügyének teljes feltárása ez idáig nem történt meg, több tanulmány elérhető már a témában. Lásd mindenekelőtt: Breuer János, „Dohnányi meghurcoltatása", in Sz. Farkas Márta (szerk.), Dohnányi Évkönyv 2002 (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet), 67-76.; illetve James A. Grymes, „Ernst von Dohnányi and Communist Hungary in Early Cold War", Acta Musicologica84/1 (2012), 65-86.
  9. Lásd például: Szerző nélk. [Göndör Ferenc], „Dohnányi", „Megcáfolhatatlan adatok Dohnányi Ernő bűnlajstromáról", „New Yorkba várjuk Dohnányit...", Az Ember (1947. március 15., 1948. október 23., 1948. november 20.). Göndör egyébként a Tanácsköztársaságban a sajtódirektórium tagja volt, majd szembefordult a proletárdiktatúra elveivel. Az Ember című hetilapja 1918-tól jelent meg (kisebb-nagyobb megszakításokkal).
  10. Lásd például: Rossini, a melódia királya (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1942), Bellini (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1942), Donizetti, egy nagy zeneköltő élete (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 1944); illetve: ... és terjesztém a szent tüzet I-II. (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1942) A szerző mindegyik esetben S. [Salaczné] Zachár Ilona.
  11. Ilona legfontosabb leveleit a Kelemen Éva által közreadott Dohnányi-levélkötetben is megtaláljuk: Dohnányi családi levelei (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet - OSZK - Gondolat, 2010).
  12. Ilona von Dohnányi, Ernst von Dohnányi. A Song of Life, ed. James A. Grymes (Bloomington, Indianapolis: Indiana University Press, 2002).
  13. Ernst von Dohnányi / Dohnányi Ernő, Message to Posterity / Búcsú és üzenet (Jacksonville: Drew, 1960 / München: Nemzetőr, 1962).
  14. Közreadását lásd: Dohnányi Ernő: Búcsú és üzenet, közr. Kusz Veronika. Megjelent a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport honlapján:
    >http://www.zti.hu/mza-dohnanyi/docs/Bucsu_es_uzenet.pdf< (2014. július 22.).

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.