Kurtág Márta születésnapjára

Szerző: Csalog Gábor
Lapszám: 2017 október

Az ünnepi évfordulók suta magyar hagyománya szerint majdhogynem tabutéma nagy női alkotók életművét méltatni. De nemcsak ezért nyomja most az ünneplők vállát teher és adósság. Hogyan is lehetne átlátható e szerteágazó, annyifelé sugárzó életút - merről nézve mérhetjük fel különleges jelentőségét? Sok a lehetséges irány, de sok mindent csak homályosan láthatunk.

„Úgy gondolom, te igen ösztönző hatással leszel rám, és már az is serkenteni fog, hogy többször hallhatom általad szerzeményeimet... az utókor tekintsen minket teljesen egy szív, egy léleknek, és sohase tudja meg, mi származott Tőled vagy tőlem..."

Nem Kurtág György szavai ezek Kurtág Mártához, hanem Robert Schumanné Clara Schumannhoz, későbbi feleségéhez. De tökéletesen illenek e sorok ünnepeltünk nem nélkülözhető szerepére férje életművének létrehozása körül.

Amikor Kurtág György műveit halljuk, sohasem tudhatjuk, mely téma mely pillanatának mely szerzői eszköze, részlete, vagy épp a motívumok mely rendje, a dramaturgia mely aspektusa, ahol olykor egészen kézzelfogható volt Kurtág Márta szerepe. És korántsem csupán abban a szimbolikus értelemben, ahogyan azt Schumann érthette Claráról az előbbi idézetben. Gyuri bácsi vagy Márta néni számtalanszor mesélte nekem, ahogyan ez vagy az a mű végül más irányba fordult a kezdetekhez képest - az alkotótárs jelenléte, segítsége vagy éppen kritikus beavatkozása nyomán. (Könnyebben elképzelhető az egész, ha tudjuk lábjegyzetként ehhez, hogy e csodálatos házasságot megelőző udvarlás egyik témája 1946 körül a Riemann-féle formatani analízisek megbeszélése volt...)

Kurtág Márta lemondása saját karrierjéről szerencsére korántsem volt teljes. Viszont nem is magától értetődő vagy épp szenvedések nélküli. (Az önfeláldozás verítékes részleteiről a BMC-nél megjelent Diabelli-variációk kísérőfüzetéhez írt önvallomásban olvashatunk.) A nyilvánvaló sikerek ugyanis az első évtizedekben sokkal inkább fűződtek saját zongorista-működéséhez, mintsem férje zeneszerző-karrierjéhez. (Kurtág György művészetének nagyságrendjét a negyvenes-ötvenes-hatvanas években is csak szűkebb kör vette még tudomásul. Világhírre senki sem gondolt - igaz, Márta néni hatalmas szervezői szerepe nélkül nem biztos, hogy az később bekövetkezik.)

Ma már alig elképzelhető számunkra a háború utáni szegénység és szellemi pezsgés elegye Bukarestben, Erdélyben vagy épp Budapesten, Kinszker Márta tanulóéveinek állomásain. Próbálom lelki szemeim elé idézni, ahogyan 1946-ban Márta a fűtetlen albérletből Antal István tanár úrhoz zongoraórára menet találkozik Gyurival - de hiányosak hozzá a képek, az információik töredékesek, s persze a fantáziám sem elég. (Ligeti György Kurtág Györgyről szóló laudációjában leír egy következő helyszínt is: egy Szondi utcai cselédszobát, ahol az ifjú pár lakott, és együtt írt kötelező dolgozatokat Szabolcsi tanár úrnak, többek között az egyik Razumovszkij[?]-kvartettről.) Azután milyen jó lenne benézni a Konziba, a zongoraórákra a hatvanas években (a kacskaringókkal teli tanári pálya hol méltatlan korrepetíciókból, a család számára életmentő kenyérkeresetből állt, hol pedig jöhettek a jelentős feladatok, fontos eredményekkel). Belesnék a Semmelweis utcai Tanárképző Főiskolára az ezerkilencszázhetvenes években, ahol Kurtág Márta énekesekkel dolgozott. „Mélyfúrásokat" végezve, néha egy teljes féléven át részletezve, elemezve a Schöne Müllerin vagy a Frauenliebe-ciklusokat. Azután jöhetett a következő években a többi mű a dalirodalomból. Ő maga máig ezt a munkát tartja legnagyobb tanári sikerének.

Amit pedig később már magam is hallhattam: a kultikus hírű kistermi szólóestek a Zeneakadémián a hetvenes-nyolcvanas években. (Akkor már Kurtág György növendéke lehettem.) Egyéni hangú, elmélyült, koncepciózus és szuggesztív koncertek - igazi események. Lelkes, értő és a legkevésbé sem szűk körű közönség alakult ki ezek körül.

Nagyjából innen terelődnek emlékeim személyes síkra, a Zeneakadémia XXIII-as termétől és a Rózsa Ferenc utcai földszintes lakásból indulva, verőcei, bécsi, berlini, amszterdami helyszíneken át mostanában vissza Budapestre, a BMC-be. Ezekre a találkozásokra nem dolgom kitérni most, mindenesetre életem menetét lényegesen befolyásolták. Amikor Márta nénire gondolok, a bölcsesség, a szépség, a nemesség, a humor, a letisztult egyszerűség és az emberség mintaképét látom magam előtt. Hogy ehhez az emberi minőséghez miféle személyes családi tragédiák poklán át, a későbbi évtizedekben pedig miféle önfeláldozásokon keresztül vezetett útja, kevesen tudják, én is alig. Annál nagyobbá emeli alakját sokunk szemében, akik nagyon szeretjük őt.

Visszatérve most ünnepeltünk zongorista karrierjéhez, hadd hívjam segítségül Kocsis Zoltán esszé-kritikájának néhány részletét - a teljes írás elképesztő részletességgel és terjedelemben szól a Kurtág Márta-életmű egyik határkövéről, a Diabelli-variációk BMC-felvételéről („Igazság és becsület", Holmi, 2010 augusztus). „...kivételes előadásban van részünk, amely valahol félúton áll az „ifjú titán" és az érett művész kikristályosodott, a kockázatot mértékkel adagoló produkciója között. Pianisztikusan és stilárisan is Beethovenhez méltó, merész előadást hallunk..."

„...a nagy titokra való ráérzés és ennek továbbadása..." „...Láttató erővel idézi fel a beethoveni improvizációt." ... „a buktatókat nemcsak tapasztalata, hanem tehetsége révén is sikerrel kerüli el. Nem ritka, hogy a kettő eggyé olvad, és olyan művészi megoldásban kulminál, ami a legnagyobbak sajátja." „...ezzel a lemezzel kitörölhetetlen kézjegyet hagyott a mű előadásának történetében..."

Végül csak röviden térek ki az évtizedek alatt kikristályosodott koncertműsorra, mely sokunkban hagyott kitörölhetetlen nyomot - mára az egész zenei világ jól ismeri. Amikor Kurtág Márta és György négykezesezik, akár Bachot, Haydnt, Mozartot, akár Kurtág György műveit játszva, nemcsak két nagy művész teljes egymásra hangolódását látjuk, halljuk, de ennél többet: kinyilatkoztatásszerű egységet, mely mögött a teljes közös élet minden tudása és élménye ott rejlik. E koncertek valószínűleg az előadóművészet történetének legfényesebb lapjai közé tartoznak. Amíg az emberiség le nem szokik a zenehallgatásról, ezeket a felvételeket bizonyosan ott őrizzük polcainkon.

Isten éltesse Márta nénit még nagyon sokáig! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.