Kottakiadás, üzlet, digitalizálás

Az Editio Musica Budapest jelene és jövője

Szerző: J.Gyõri László
Lapszám: 2018 március

Szitha Tünde, a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest igazgatója

- Boronkay Antal nyugdíjba vonulását követően lett a kiadó igazgatója. Nem ismeretlen a terep, régóta dolgozik itt. Mit vett át?

- Hét éve dolgozom a kiadónál. Promóciós vezetőként kezdtem, de hamar kiderült, hogy szükség van valakire, aki a kortárs zenei kiadványokkal és a zenekari anyagokkal szerkesztőként is foglalkozik és emellett irányítja a zenekari kölcsönanyagok forgalmát is. A hatékonyabb promóció érdekében nagyon sok 20. századi és kortárs zenei partitúrát digitalizálnunk kellett, s az ezzel járó munkafolyamatokat is irányítottam, 2014-től kortárs zenei igazgatóként. Boronkay Antal mellett sokat tanultam ezekben az években, sőt, pontosabb azt mondani, hogy mindent tőle tanultam, hiszen a Zeneakadémia zenetudományi szakán a zeneműkiadást nem tanítják, s ő is a kiadóban eltöltött évtizedek alatt szerezte meg a cég irányításához szükséges tapasztalatokat. A tőle kapott segítség nemcsak a napi kiadói munka súlypontjainak átadását jelentette, hanem azt is, hogy bevezetett a nemzetközi kiadói szakma működésébe és kapcsolatrendszerébe is.

A kiadó múlt év végén lezajlott átszervezése után lettem igazgató, s ebből sok olyan adminisztrációs feladat adódott, amit már nekem kell megoldanom, például, hogy hogyan dolgozzunk úgy az új körülmények között, hogy az nemcsak nekünk, hanem az ügyfeleinknek is a legjobb legyen. De ennek is van jó oldala, például az, hogy új csapatot építhettem. Új promóciós vezetőnk és új főszerkesztőnk lesz, Halász Péter és Balogh Máté, akikben nagyon bízom, és tudom, hogy friss lendületet adnak majd a munkánknak. Az igazgatónak persze a cég gazdasági stabilitásért is felelnie kell. Ez másfajta feladat, mint amivel a korábbi munkaköreimben dolgom volt, de volt jónéhány hónapnyi felkészülési időm. Szerencsére tanácsadóként néhány hónapig még számíthatok Boronkay Antalra, tehát nem dobtak azonnal a legmélyebb vízbe.

- Említette a szerkezeti átalakulást is.

- Ennek hátterében az állt, hogy a világ zeneműkiadásában alapvető tendencia a kiadói és jogkezelői tevékenység elválasztása a kottagyártási és a terjesztői tevékenységtől. A világ nagy zeneműkiadóinál - néhány kivétellel - már megtörtént ez az átalakulás. Az Editio Musica Budapest, amelyet 2007 óta Universal Music Publishing Editio Musica Budapestnek neveznek, múlt év szeptemberétől kettévált. Mi változatlanul ezt a nevet viseljük, míg a belőlünk kivált Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft. a pedagógiai művekkel és a katalógus klasszikus részével, azaz a nem védett szerzők műveinek terjesztésével és a kottakereskedelemmel foglalkozik. A mi katalógusunk forgalmazása az ő feladatuk lesz továbbra is, a gyártás egy részét, a raktározást és az árusítást ugyanazok a kollégák folytatják, akik a korábbi formában ezzel foglalkoztak. Ideális esetben a zenészvilág annyit érzékel majd belőle, hogy hamarosan két külön honlapunk lesz, de a katalógusainkról ugyanúgy meg lehet találni minden információt és a kottarendelés sem lesz bonyolultabb. Nagy szerencsénk, hogy ez a tevékenység itthon maradt. A tulajdonosunk multinacionális cég, megtörténhetett volna (ahogy másutt meg is történt), hogy egy külföldi terjesztőt bíznak meg ezzel a feladattal. Mi ezt nem szerettük volna, és az érvelésünket a tulajdonosok is elfogadták. A pedagógiai kottáink fő piaca Magyarország, ezért nem lett volna célszerű külföldi raktárakból, mondjuk például Milánóból visszaszállítani a kottákat az itthoni zeneiskolák számára. A kottagyártás és terjesztés „kiszervezésében" egy másik tényező is közrejátszott, mégpedig, hogy a zeneműkiadás technológiája, az üzletág működése is jelentősen átalakult.

- Erről szerettem is volna kérdezni: az internet megjelenése és a digitalizáció nyilván egy sor folyamatot elindított: a kották computerrel készülnek, és az internet segítségével jutnak el a felhasználóhoz. Erre gondolt?

- Erre is, de a folyamat korábbi: nem a számítógéppel, hanem a hangfelvételek elterjedésével és a fénymásolók megjelenésével kezdődött. Ameddig nem lehetett hangfelvételen elérni a műveket, addig a zeneszerzők, a zenészek és a közönség között a nyomtatott kotta jelentette az egyetlen kapcsolatot. Ma viszont bármit könnyűszerrel meg lehet hallgatni, a kottakereskedelem üzleti lehetőségeit pedig a fénymásolás rendezte át jelentősen. És csak idő kérdése, hogy mikor áll be a következő nagy változás, a kották digitális forgalmazása.

- Ehhez végül is minden együtt van. Vajon miért nem terjedt el, ahogy elterjedt például az e-könyv is?

- Bizonyos műfajokban (főként a szóló és kamaraműveket értem ezalatt) már ma is gyakorlat, hogy a kiadók honlapjáról, például az Editio Musica Budapest webboltjából is meg lehet vásárolni és le lehet tölteni a kottát. De a tökéletes megoldás még nincs meg: az oldaltörések vagy méretátrendezések nem oldhatók meg olyan egyszerűen, mint a könyvek esetében, és csak bonyolítják a helyzetet az eltérő operációs rendszerek, valamint a tabletek, a számítógépek és az okostelefonok lehetőségeinek különbségei. Tehát, többnyire még mindig a papír az egyszerűbb megoldás. Ami pedig a zenekari kölcsönanyag digitális forgalmazását illeti, amíg nincs olyan olcsó hardver (nagyméretű tablet vagy digitális kottapult), amellyel egy zenekari zenész képes könnyen kezelni egy kottát, addig ez nem jelent reális üzleti lehetőséget. A kölcsönanyag-forgalom pedig - legalábbis a komolyzenei kották esetében - alapvetően ma is papíron történik.

- Jó infrastruktúrával rendelkező, vezető zenekarok sem készültek még föl a digitális kották letöltésére?

- Nem a digitális kottaelőállítás és a letöltés az igazi gond, hanem az ilyen kotta kezelése. Persze bármelyik pillanatban bekövetkezhet, hogy valaki kitalál egy olyan monitortípust, amelynek nemcsak a beszerzése, hanem hosszútávú üzemeltetése is olcsó.

- Egy kérdés erejéig térjünk vissza a tulajdonosokhoz: említette, hogy a cég most egy nagy nemzetközi csoport tagja. Hogyan kell elképzelnünk az EMB helyzetét?

- Az EMB a Universal Music Publishing cégcsoport része. Ide tartozik a milánói, a londoni és a berlini Ricordi kiadó, a párizsi Durand Salabert Eschig és az EMB. A klasszikus katalógus mellett mindegyik kiadónak - az EMB-nek is - van popzenei katalógusa is, s emellett a teljes Universal popzenei katalógust képviseli a saját területén. Ez több millió dalt és sok ezer klasszikus zeneművet jelent. Ez a kiadói csoport jelenleg a legnagyobb a világon.

- Az EMB igazgatója mekkora önállóságot élvez? Mennyire kell koordinálnnia a lépéseit a tulajdonosokkal és a csoport többi tagjával?

- Amióta én itt vagyok, vagyis hét éve egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a tulajdonosokat képviselő külföldi vezetők beleszóltak volna a kiadási terveinkbe. Egyetlen feladatunk van - ami persze nem könnyű -, hogy nemcsak zenei, hanem üzleti értelemben is sikeresnek kell lennünk.

Egyeztetni főként a promóciós ügyekben szoktunk, közös hírleveleket, katalógusokat készítünk, olykor közösen jelenünk meg egy-egy nemzetközi rendezvényen. Az igazgatók és promóciós vezetők állandó kapcsolatban vannak egymással. Erről szólnak a közös telefon- vagy személyes értekezleteink, ezért ismertetjük egymással a kiadási terveinket, sikereinket, tapasztalatainkat. De ez nagyon jó, hiszen a mi katalógusunkat a társkiadók is képviselik, mi pedig az övéket. Élénk közöttünk a kommunikáció, de mindenki teljes szakmai önállóságot élvez.

- Még jól emlékszem a rendszerváltás idejére, amikor az állam a zeneműkiadásból is kiszállt, a Zeneműkiadó elkezdett üzleti alapon működni, ami számos zeneszerzőnek személyes sérelmet okozott.

- A zenei élet sok szereplője számára még ma sem magától értetődő, hogy a zeneműkiadás üzleti tevékenység is: fizetést kell biztosítani az itt dolgozóknak, meg kell termelni a rezsiköltségeket és az adózás után maradnia kell némi nyereségnek is, hogy legyen tőketartalék további munkára. Sokan szeretnék, hogy mi adjuk ki a műveiket, de nem mindig számolnak azzal, hogy olyan darabot nem érdemes megjelentetni, amelyet csak egyszer-kétszer adnak majd elő, mert például szokatlan (vagy különleges technikai feltételeket igényel) az előadói apparátusa, esetleg a műfaja vagy témája miatt csak néhány ember érdeklődésére tarthat számot. Tisztában vagyunk azzal, hogy a legnagyobb itthoni kiadóként fontos kötelezettségeink vannak a magyar zenekultúra hazai és külföldi szolgálatában, de más szempontokat is mérlegelnünk kell, amikor egy darab kiadásáról döntünk. A mű értéke az első, de az is fontos, hogy hányszor játsszák, hogy készül-e belőle rádió vagy lemezfelvétel, vagy felhasználják-e film kísérőzenéjeként, és az is, hogy várhatóan hány kottát tudunk eladni belőle, vagy hogy - zenekari művek esetén - hányszor rendelik meg a kölcsönanyagot. A választáskor figyelembe kell venni például, hogy nem vagyunk sokan a kiadónál, s egy adott mennyiségnél többre nem vállalkozhatunk, ha szakszerűen akarjuk végezni a munkánkat. És vannak művek, amelyeket csak akkor tudunk kiadni, ha külső forrásokat szerzünk hozzá, s a pályázatok gondozása szintén munka- és időigényes feladat. Jelenleg a kiadó történetének eddigi legnagyobb feladatán, Kurtág György Samuel Beckett színművére írt Fin de partie című operájának partitúráján és zenekari anyagán dolgozunk. Már csak néhány hetünk van arra, hogy befejezzük, hiszen a novemberi premier miatt a milánói Scalában már nagyon várják a kottákat. Emellett minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a magyar kortárs repertoár legjavát kiadjuk, és megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a fiatalok felé. Az EMB jövője elsősorban rajtuk múlik, illetve azon, hogy mi felismerjük-e a bennük rejlő tehetséget.

- Egy nagy kiadó katalógusában szerepelni nyilván ma is rangot jelent még.

- Egyfelől valóban rangot jelent, de ennél talán fontosabb, hogy a kiadó hozzáférhetővé teszi a szerző műveit, képviseli, védi és kezeli a kiadott mű jogait, különösen azokban a felhasználási módokban, amelyek az egyéni jogkezelés körébe tartoznak, mint például a filmzene, a színpadi felhasználás vagy az átdolgozás. Ez egyaránt vonatkozik a komoly- és a popzenére. Mindemellett megmaradt az a hagyományos feladatunk, hogy professzionális kottát készítsünk az előadóknak, olyat, amelyet száz év múlva is elő lehet adni, amikor a zeneszerző már nem tud majd instrukciókat adni hozzá.

- Az új művek mellett a 20. századi magyar zene jelentős része benne van az EMB katalógusában. Ezekkel a régi művekkel mi történik?

- Minden lehetőséget megragadunk a nemzetközi promóciójukra, s ez nemcsak azt jelenti, hogy ajánljuk a lehetséges előadóknak, hanem azt is, hogy lehetővé tesszük a partitúrák tanulmányozását. Az utóbbi három évben a háború után magyar zenekari művek jelentős részét, körülbelül százötven művet digitalizáltunk, s ehhez megszereztük a Nemzeti Kulturális Alap támogatását. Ha egy karmester vagy zenekar vezető meg akarja nézni mondjuk Szervánszky Endre vonószenekarra írott Szerenádját, rá tud keresni az online katalógusban, és el tudja dönteni, hogy előadja-e.

- Vannak-e olyan művek a katalógusban, amelyekről azt gondolja, hogy most nem játsszák ugyan őket, de eljön majd az idejük? Egyszer készítettem egy hosszabb interjút a bécsi Universal egyik vezetőjével, aki nagyon jó példákkal szemléltette a zenei kánon változásait, azt, ahogy egy szerző előkerül a feledésből, hirtelen divatja vagy akár kultusza lesz. Lát-e ilyen tendenciát az EMB katalógusában szereplő régebbi szerzőknél?

- A kiadói munka olyan, mint egy befektetés. Ehhez a kiadónak nagyon el kell találnia, hogy kiket érdemes kiadnia és központba állítania. Minél több szakmai és anyagi tőkéje van az illető kiadónak, annál több szerzőt tud magához kötni. Mintaértékű az említett bécsi Universal Edition , amely a 20. század elején pontosan tudta, hogy Bartókot, Kodályt, Schönberget, Webernt, Richard Strausst meg kell szereznie, de ennél sokkal több - ma már alig játszott - szerzőt is kiadott. Széles körből válogattak, mert ebben szakmai és üzletei lehetőségeket láttak. A háború utáni magyar zeneszerzés esetében szerintem még nem telt el az a kritikus idő, ami alatt eldőlhetett a művekről, hogy tartósan életképesek lesznek-e. Zenetörténészként úgy látom, hogy az 1945 utáni magyar zenének rengeteg olyan gyöngyszeme van, amely - túl zenei értékein - sokat elárul keletkezésének koráról, és ezért a későbbiekben nagyon is fontossá válhat. A kölcsönanyagok forgalmából megítélve - a neveket nem sorrendben mondom - Ránki György, Szervánszky Endre, Farkas Ferenc, Hidas Frigyes és Weiner Leó művei ma is sokakat érdekelnek, és nemcsak itthon, külföldön is. És nem csupán magyar karmesterek és szólisták keresik őket. Nem említettem Bartókot és Kodályt, de az ő zenéjük iránt magától értetődően állandó az érdeklődés. Az ötvenes-hatvanas években induló szerzők között többen is vannak, akik nemzetközi viszonylatban is jelentős életművet alkottak. Szőllősy András vagy Durkó Zsolt mindenképpen közéjük tartozik, de félek további neveket említeni, mert végső soron az előadói szakma és a közönség ítélete dönti el, ki marad fenn tartósan. Nekünk mindenesetre az a célunk, hogy a már nem élő, jelentős életművet alkotó szerzőink művei elérhetők legyenek. Az egész Universal Music Publishing Classical cégcsoport közös törekvése, hogy ezeket a műveket is ugyanúgy népszerűsítse, mint a ma írottakat.


Sigrai László, az Editio Musica Zeneműkiadó Kft. igazgatója

- Milyen előzmények után lett az Editio Musica Zeneműkiadó Kft. vezetője?

- 1990 őszén a Zeneműkiadó Vállalatnál létrejött az önálló külkereskedelmi osztály, amelybe újsághirdetés útján kerestek munkatársakat. Zenei ismeretekkel, német és francia nyelvtudással rendelkező kollégára volt szükségük. Felvettek, és az első tíz év a munka melletti folyamatos tanulással telt. A kiadói szakmai ismereteken kívül megtanultam angolul, felsőfokú külkereskedelmi végzettséget, majd informatikai diplomát szereztem. A diplomamunka témám a digitális kotta volt. Az elmúlt több mint huszonhét év alatt egyre szebb feladatokat kaptam; vezettem a kereskedelmi osztályt, majd a kottakiadói részleget.

- Az Universal Music Publishing Group EMB-ből kivált cég élén áll. Ez mit jelent az ön életében?

- Nagy felelősséget és még nagyobb megtiszteltetést. Majd' három évtizednyi alkalmazotti lét után most többségi tulajdonosa és ügyvezetője lettem a kottakiadással és terjesztéssel foglalkozó jogutód cégnek. Új területeket kell megismernem, otthon kell lennem gazdasági és cégvezetési kérdésekben is - így újra tanulhatok, amit örömmel teszek. A legnagyobb öröm mégis az, hogy valóra tudtam váltani egy régi álmomat: a legnagyobb magyar zenepedagógiai kottakiadó több évtized után ismét magyar kézbe került.

- Kivásárolta a cég önállósodó részét?

- Néhány éve kiderült, hogy a tulajdonos Universal Music Publishing Group nem kíván a jövőben kottaterjesztéssel foglalkozni. Ezt a tevékenységét nemrég már kiszervezte a többi kiadójától egy európai-amerikai multicégnek. Mi ezt szerettük volna elkerülni, és amikor világossá vált, hogy a vállalat semmiképp sem tartható egyben, akkor inkább azt a - szintén felkínált - lehetőséget választottuk, hogy a cégvezetés vásárolja ki az önállósuló kottakiadó céget. Másfél éves tárgyalássorozat után sikerült megfelelő feltételeket teremteni és így 2017 őszén többségi tulajdont szereztem az új cégben. 
Az új cég jogutódja az Universal Music Publishing Group EMB-nek és visszakapta a kiadó régi nevét: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft. A pedagógiai művek kiadói szerződései átkerültek ebbe a cégbe. Valójában a zenét tanulók és tanítók által jól ismert zeneműkiadó kelt új életre. Szoros kapcsolatban leszünk továbbra is a Universal tulajdonában maradt vállalatrésszel. Az ő kortárs zenei kiadványaikat is mi gyártjuk és terjesztjük. Hozzánk került a kotta-nagykereskedelem és a webbolt is, azaz a sajátunkon kívül számos külföldi és hazai kiadó katalógusát tartjuk raktáron és szállítjuk zeneműboltoknak és magánmegrendelőknek.

- Hányan dolgoznak a cégnél?

- Tizenhat nagyszerű kollégával dolgozom, akik mind a régi cégből kerültek át. Többen közülük sok évtizedes tapasztalatot hoztak magukkal, amit remekül kiegészít az új generáció friss ereje és látásmódja.

- A pedagógiai kiadványok jogtisztaságának ellenőrzése sem lehet egyszerű. A zeneiskolákban emlékeim szerint mindennapos gyakorlat a másolás...

- 2004-ben változott a szerzői jogi törvény: eltörölték a fénymásológépek árába korábban beépített kompenzációt, és attól kezdve nem szabad fénymásolni kottát még magán célra sem. A szabályozás nagyon kevés kivételt enged meg: csak tudományos munkákhoz és saját eszközzel történő archiváláshoz készülhet másolat engedély nélkül. Tájékoztató munkába kezdtünk, ami sokáig sziszifuszi feladatnak tűnt, de úgy vélem, hogy mára mindenkihez eljutott, hogy miképp az oktatás minden egyéb költségét is ki kell fizetni, a kotta sem lehet ingyenes. A zenei versenyeken például már kötelező bemutatni az eredeti kottát. A szerzői jogok betartatásáért nekünk hatalmi szóval, pereskedéssel nemigen lehet és érdemes fellépni; csak felvilágosítással, támogatással, együttműködéssel, reális árú és értékes kiadványok megjelentetésével lehet eredményt elérnünk. A kottaeladások az utóbbi években szerény növekedést mutatnak, ami azt jelzi, hogy volt foganatja e munkánknak, és van jövője a nyomtatott kottakiadványoknak.

- Amikor a gyerekeim zeneiskolába jártak, azt láttam, hogy az iskolák részben ugyanazokat a kiadványokat használják, amelyek már az én gyerekkoromban is forgalomban voltak. A zeneiskolai kottákat nyilván nem kellett a rendszerváltás után lecserélni, de az volt a benyomásom, hogy a zenetanításban - legalábbis a kottakiadásban - nem mentek végbe nagy dinamikájú változások.

- A hatvanas években megjelent hangszeriskolák erősen tartják magukat. A korszak kiváló zenepedagógusai máig ható munkát végeztek. Mondok egy példát: a közelmúltban fölmerült, hogy a fél évszázada megjelent Hangok világa szolfézskönyv sorozatot új kiadvánnyal váltsuk fel. Összeültünk az ország tíz neves szolfézstanárával egy megbeszélésre, ahol végül arra jutottunk, hogy ennél jobbat senki sem vállalna írni. Szükséges a kor követelményeihez igazítani (ezen dolgozunk is), de ez a kiadvány - ahogy sok más is - kiállta az idők próbáját.

Mindemellett természetesen minden évben jelennek meg új hangszeriskolák, repertoárgyűjtemények, etűdök vagy előadási darabok. A Hangszeres ABC sorozat kötetei például hamar népszerűvé váltak.

- A magyar pedagógiai kiadványok piaca nemzetközi? Ezek világszerte eladható kották?

- Igen, nagy részüket világszerte ismerik és használják. A kezdőknek írt régi iskolák egy része kivétel ez alól, azok, amelyek a magyar nép- és gyerekdalokra épülnek. De az új kiadványokat már eleve a nemzetközi piacra terveztük. Ilyen például Papp Lajos Zongora ABC-je, amely különböző európai népek dallamait használja. A közép és felső szintű tananyagok, a gyakorlatok, a kamarazenei gyűjtemények, az átiratok igen keresettek külföldön. A magyar zeneoktatás eredményeit világszerte elismerik.

- Melyek a legsikeresebb kottáik külföldön?

- Bántai-Kovács Válogatott fuvolaetűdjei, Dohnányi: A legfontosabb ujjgyakorlatok, Pejtsik Árpád kamarazenei összeállításai és csellóiskolái, a Klasszikus kánonok, a Sándor Hegedűiskola, és folytathatnám a sort Liszt, Bartók és Kodály műveivel.

- Melyik a legnagyobb piac?

- Magyarország. Hazánkat az Egyesült Államok, Németország, Anglia, Kína, Franciaország és Japán követi, ami az évente eladott kották számát illeti.

- Milyen kiadványok jelennek meg az új korszak hajnalán? Milyen új pedagógiai anyagokkal kezdi meg munkáját az Editio Musica Zeneműkiadó Kft.?

- A legnagyobb vállalkozásunk a német G. Henle kiadóval közösen létrehozott, 24 évre tervezett gigantikus munka. a Bartók Összkiadás. Az első két kötet már napvilágot látott. Bartók műveiből számos pedagógiai célra készített átiratot is megjelentetünk. Sorra újítjuk meg a hangszeriskolákat és más alapvető tananyagokat, és javában készülünk a digitális kiadványok terjesztésére is. }


SZITHA TÜNDE

SIGRAI LÁSZLÓ Felvégi Andrea felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.