Kodály Fesztivál '99

Szerző: Körber Tivadar
Lapszám: 1999 október
Közel három évtizede, 1970-ben rendeztek elõször szemináriumot Kecskeméten a Kodály nevével fémjelzett zenei nevelési koncepció (pontatlan megnevezéssel: a "Kodály-módszer") magyar és külföldi követõi ismereteinek megalapozására és elmélyítésére. Az akkor még elõzmény nélküli rendezvény elõkészítõje és fõ szervezõje Nemesszeghyné Szentkirályi Márta, a Kodály Iskola akkori igazgatónõje volt. A kezdeményezés sikerét igazolta, hogy két évvel késõbb legalább ugyanakkora érdeklõdés nyilvánult meg mind a hazai, mind a határokon túli, sõt a más kontinensekrõl érkezett szakemberek részérõl. A szeminárium vezetõi között zenepedagógiánk és zenetudományunk olyan kimagasló személyiségei voltak jelen, mint - hogy csak az azóta eltávozottakat említsem - Andor Ilona, Vásárhelyi Zoltán, Lendvai Ernõ. Majd az 1973-ban megalapított, 1975-tõl a mai helyén mûködõ Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet - Erdei Péter igazgató és helyettese-munkatársa, Ittzés Mihály irányításával - "hivatalos" gazdája-szervezõje lett nemcsak a nyári szemináriumoknak, de az évközi tanfolyamoknak, továbbképzéseknek, módszertani és tudományos kutatásoknak is.
Idén július 19. és augusztus 6. között immár huszadszor rendezték meg a Kodály Szemináriumot, ennek keretében került sor a 14. Nemzetközi Kodály Szimpóziumra is. Nehéz, szinte lehetetlen feladat a sokrétû program akárcsak vázlatos ismertetése is, mivel a foglalkozások párhuzamosan, több szekcióban, kisebb-nagyobb csoportokban folytak egyidejûleg.
Kezdjük néhány beszédes adattal! A szemináriumon 210-en vettek részt, ezen belül Koreából 32-en, Japánból 40-en - utóbbiak speciális tanfolyamát Mohayné Katanics Mária vezette, Görögországból 29-en, Franciaországból és az USA-ból 10-10-en. A foglalkozásokat közel 30 - többségében magyar - pedagógus, karnagy, muzikológus, neves szakember vezette. Az 1975-ben ugyancsak Kecskeméten megalakult - jelenleg 16 országban mûködõ - Nemzetközi Kodály Társaság égisze alatt megrendezett szimpóziumra további 35-en érkeztek külföldrõl. Ennek egyik programpontjaként részleges tisztújításra került sor: az idén márciusban, magyarországi tartózkodása közben elhunyt amerikai dr. Jean Sinor utódaként a belga Gilbert de Greeve-t választotta elnökévé a társaság.
A szimpózium vezérgondolata így hangzott: "Vissza a forrásokhoz!" Ezt a témát a legkülönbözõbb nézõpontokból közelítette meg 32 - egyenként 30-35 perces - elõadásban a társaság magyar tagjai közül dr. Eõsze László, dr. L. Nagy Katalin, Ittzés Mihály, Kocsárné Herboly Ildikó, Kiss Katalin, Forrai Katalin, M. Losonczy Katalin, dr. Szögi Ágnes, Legánÿ Dénes, a külföldiek között többen olyanok, akik hazájukban gyakorlattá váltott ismereteiket itt, a Kodály Intézetben szerezték. Így a bostoni Denise Bacon, a "Kodály-módszer" amerikai adaptálásának úttörõje, vagy Michail Patseas, az athéni Kodály-iskola vezetõje. A résztvevõk színes képet kaphattak arról, hogy a nálunk egy idõ óta elavultnak, megmerevedettnek bélyegzett, szakmabeliek által is ócsárolt zenei nevelési szisztéma él és dinamikusan fejlõdik mindazok tevékenysége nyomán, akik nem csupán a külsõségeket utánozzák, hanem valóban a forrásokig hatolnak.
Míg a szimpózium elsõsorban elméleti síkon közelített a kérdésekhez, a szeminárium lényege a gyakorlati ismeretek-tapasztalatok bõvítése, fejlesztése volt. A kettõ természetesen számos ponton kapcsolódott egymáshoz. A szeminárium hallgatói szolfézst 11, vezénylést 8, módszertant 7 csoportba osztva tanultak - Antoni Andrea, Erdei Péterné, Igó Lenke, Kiss Katalin, Kontra Zsuzsanna, Nemes Klára, Nemes László, Mágedli Szabó Mónika, Erifili Damianon Marinis és Michail Patseas (Görögország), Platthy Sarolta, Sárosiné Szabó Márta, Vendrei Éva, David Vinden (Anglia) vezetésével. A beosztásnál figyelembe kellett venni a résztvevõk igencsak különbözõ elõképzettségét, felkészültségét. Nota bene: voltak olyanok is, akiknél még csak az alapok lerakásáról és nem továbbképzésrõl lehetett szó.
A szeminárium keretei között két hétbe tömörítve részesült intenzív oktatásban egy hazai pedagóguscsoport, annak a hatvanórás továbbképzésnek a részeként, melyet máskor tanév közben nyújt nekik az intézet. Témájuk: A magyar népzene a normál és az ének-zenei általános iskola anyagában. A kérdés ma így merül fel: hogyan tehetõ vonzóvá és élõvé a hagyományoktól nagyrészt elidegenedett, fõként városi gyerekek számára a népdal és az a teljes értékrendszer, amelyet a népi kultúra kincsei hordoznak. Joób Árpád citerával-dudával illusztrált elõadásai, valamint Ittzés Mihály népdalfeldolgozás-elemzései sok hasznos ismerettel és ötlettel szolgálták ezt a célkitûzést.
32 tagú, határainkon túli magyar csoport nyerhetett bepillantást - mindössze öt nap alatt! - hazai ének-zenetanításunk rendszerébe és módszereibe. A lelkes és tanulni vágyó társaságnak nehézséget okozott, hogy hazájukban merõben másféle képzésben részesültek, többségük például alig volt jártas a relatív szolmizáció gyakorlatában.
A reggeli közös éneklés után, melyet Somorjai Paula vezetett, a naponkénti program gerincét a már említett órák alkották. Ezek mellett az érdeklõdõkúgynevezett "workshop" foglalkozásokon ismerkedhettek a zenepedagógia különféle területeivel, problémáival, így például Kodály nevelési eszméinek alkalmazásával a hangszeroktatásban. Ezek vezetõi - néhányaz az elõzõekben megnevezetteken kívül - dr. Kokas Klára, dr. Carlos Miro és Héjjas Zsuzsa voltak. Magánének és hangszeres órák (zongora, kamarazene) egészítették ki a programot Somorjai Paula és Klézli János, illetve Szabó Orsolya és Hajdu Roland vezetésével. Néhány magasabb képzettségû kóruskarnagy Erdei Péter intenzív kurzusán vehetett részt. A tanultakról sikeres koncert keretében adtak számot a nyilvánosság elõtt. Ugyancsak intenzív kurzust vezetett Hegyi Erzsébet (egy héten át napi öt és fél órában!) A harmóniai ismeretek gyakorlati fejlesztése a Kodály-koncepció alapján témájában. A napi foglalkozások mindenki számára kórusénekléssel zárultak, nõi- és vegyeskari bontásban. Igó Lenke és Nemes László vezetésével a két alkalmi együttes szintén nyilvános hangversenyen mutatta be a feldolgozott mûveket; zongorán Erdei Márta mûködött közre.
Tanítási órákat is láthattak a szeminárium és a szimpózium résztvevõi. A budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola 4. osztályával Szirányi Borbála, a kecskeméti Kodály Iskola 6. osztályával pedig Durányik László tartott két-két, egymáshoz kapcsolódó órát. Az egyik külföldi kolléga megkérdezte: vajon így zajlik-e le az iskolában mindegyik óra? Nyilvánvalóan nem. Mesterséges közegben, színpadon ülve, figyelõ szemeknek-füleknek kitéve kellett tanárnak és tanulóknak helytállniuk, az órák mégsem voltak kirakat jellegûek. A gyerekek aktivitása, spontán megnyilatkozásai képesek voltak egy valódi tanóra légkörét érzékeltetni. A fõvárosi iskola Magnificat kórusa önálló hangversenyen is bemutatkozott Szebellédi Valéria vezényletével, Jacobus Gallustól Orbán Györgyig ívelõ mûsorával, szép sikerrel.
Mint már az eddigiekbõl is kiderült, a nagy koncentrációt igénylõ, a kánikulában fokozott fizikai-szellemi igénybevételt jelentõ tanulás, gyakorlás mellett hangversenyek egészítették ki a programot. A nyitó esten a Kodály Vonósnégyes Kodály- és Beethoven-mûvekkel, a záró koncerten az Erkel Ferenc Kamarazenekar lépett fel Elgar, Csajkovszkij és Kodály egy-egy kompozíciójával. Õket, valamint a Chopin- és Liszt-mûveket megszólaltató Bogányi Gergelyt nem szükséges e beszámoló keretében felfedezni. A fiatalabb mûvésznemzedéket Boldóczki Gábor (trombita), Kelemen Barnabás (hegedû), Megyesi Schwartz Lúcia (ének), a zeneakadémiai hallgató Varga Fruzsina (fuvola) és Homor Zsuzsa (zongora), az ifjú versenygyõzteseket Nagy Yvett (hegedû), Klebniczki György (zongora) és Joó Szabolcs (ütõ) képviselte az esti, illetve a délidõben megtartott koncerteken. Bemutatót tartottak az Óbudai Népzene-iskola tanárai és növendékei. A Kodály Intézet tanárai közül Szabó Orsolya (zongora) és Klézli János (ének) szerepelt, Hajdu Roland kíséretével, a Kodály Iskola tanárai közül Papp Rita és Gerhát László (zongora), Ittzés Tamás (hegedû) valamint Berényi Bea és Dratsay Ákos (fuvola). Az utóbb felsoroltak mûsorukat kortárs magyar szerzõk mûveibõl állították össze. A szeminárium néhány külföldi énekes és hangszeres hallgatója is közönség elé lépett szóló- illetve kamarazene- számokkal.
Nagy várakozás elõzte meg a Japán Rádió és Televízió Gyermekkarának hangversenyét. Fujio Furuhashi vezetésével bámulatosan biztos szólamtudásról és fantasztikus állóképességrõl tettek tanúságot több mint százperces, szünet nélkül elõadott mûsorukkal. A hangverseny néhány mozzanatát szeretném kiemelni. A nyitószám, Michio Mamiya háromrészes kórusciklusa - amennyire innen megítélhetõ - igen magas alkotói színvonalon valósítja meg a japán hagyományok és a korszerû nyelv szintézisét. Õsbemutatóként hangzott el Sáry László 12 Haiku címû kompozíciója, melynek elképesztõ nehézségeit hihetetlen biztonsággal gyõzték a - természetesen szintén fejbõl és magyar nyelven éneklõ - gyerekek. (Többen - nem éppen dícsérõleg - idomítást emlegettek a produkciók kapcsán.) Kocsár Miklós alkotásai - úgy látszik - a szigetországban is kedveltek, akárcsak Kodály Táncnótája és Pünkösdölõje. Szóvá kell tenni azonban azt a nálunk is terjedõben lévõ - egyáltalán nem helyeselhetõ szokást, hogy hangversenyeik végén a kórusok értéktelen, hatásvadász, sõt egyenesen show-ba illõ számokkal akarják "feldobni" a hangulatot, valójában inkább rontva a mûvészi élményt. Ez történt itt és most - sajnos - mind a japán, mind a budapesti gyermekkar fellépésén is.
A kecskeméti Katona József Társaság és a Magyar Kodály Társaság zeneszerzõ versenyt írt ki dal- és kórus-kategóriában, 20. századi magyar költõk verseire. A Szõnyi Erzsébet vezette zsûri Dragony Tímea, Horváth Balázs, Megyeri Krisztina és Leszkovszki Albin dalait, illetve Bánkövi Gyula, Leszkovszki Albin és Horváth Barnabás énekkari mûveit találta a legérdemesebbeknek. A stílusban-koncepcióban igen különbözõ, mesterségbelileg egyaránt jól megoldott kompozíciók hûen tükrözik azokat az utakat-módokat, ahogyan tehetséges fiatal szerzõink a hagyományokat sem megtagadva törekszenek egyéni mondanivalójuk és kifejezésmódjuk megtalálására. A dalokat Jónás Krisztina és Klézli János énekelte, zongorán Hegedûs Gönczy Katalin és Hajdu Roland kísért. A kórusmûveket a Durányik László vezette kecskeméti Miraculum Gyermekkar és a Kiss Katalin vezette Ars Nova Énekegyüttes mutatta be. Ugyanezen az esten hangzott el Durkó Péternek és Philippos Tsalahourisnak a Nemzetközi Kodály Társaság felkérésére komponált egy-egy nagyobb lélegzetû mûve is. Az igen nehéz, de kevéssé meggyõzõ értékû darabok elõadását jobb ügyhöz méltó erõfeszítéssel oldotta meg a Debreceni Kölcsey Kórus Tamási László, illetve a szerzõ vezényletével.
Az idõrendet eddig is figyelmen kívül hagyó beszámolóm végén szólok a nagykõrösi református templomot zsúfolásig megtöltõ közönség elõtt lezajlott Kodály-estrõl, melyen két kompozíció: a Missa brevis és a Laudes organi hangzott el, a Debreceni Kodály Kórus és Pálúr János elõadásában, Bazsinka Zsuzsa, Fûri Anna, Szõlõsi Kármen, Wiedemann Bernadette, Fekete Attila és Klézli János közremûködésével, vezényelt a kórus vezetõ karnagya, Erdei Péter. A plasztikusan megformált, karakterekben gazdag, megragadó szépségû interpretáció a háromhetes rendezvénysorozat kiemelkedõ, valóban fesztiválhoz illõ eseménye volt.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.