Magyar parasztdalok

Egy Bartók-mû három bemutatója

Szerző: Breuer János
Lapszám: 1999 március
15 magyar parasztdal (1914-1918) címû népdalfeldolgozás-sorozatából a pianista Bartók repertoárján jellemzõen a ciklus 6-15. tétele szerepelt. Olykor csak az Angoli Borbála-ballada (6.) vagy a Régi magyar táncok (7-15.), többnyire a kettõ együtt. E szerzõi válogatás okát nem ismerem, kivált, hogy a teljes kompozíció tán 15 percnyi idõtartama sem feszítette volna szét a hangversenykereteket. Az általa favorizált tételsort hangszerelte s jelentette meg 1933-ban. Bécsi kiadója, az Universal Edition (UE) - hol volt még akkor számítógépes dokumentálás! - mûvenként felfektetett, kézírással vezetett kartonokon tartotta nyilván az érdekeltségi körébe tartozó szerzõk zenekari szólamanyag-forgalmát, kölcsönzését és eladását. A Magyar parasztdalok kartotékjának elsõ oldalán az õsbemutató rovatban ez áll: "Rotterdam, Flipse, 1933. november 18." Ezt az adatot az UE mintegy üzleti titokként kezelte, sem akkor, sem késõbb nem hozta nyilvánosságra. Az embargó értelmezésére még visszatérek.
1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerzõ, zongoramûvész estje mottóval hangversenyt rendezett Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyesülete, mûsorán a Magyar parasztdalokkal. "Magyarországon hangversenyen elsõ elõadás" - tudatja a precízen szövegezett mûsorlap. Minden szava jelent valamit! Ez a dátum a zenekari változat õsbemutatójaként szerepel a hazai és nemzetközi Bartók-irodalomban, amióta Szõllõsy András úttörõ jelentõségû mûjegyzéke nyomtatásban megjelent.1 Szõllõsy András szíves szóbeli felvilágosítása szerint a szombathelyi mûsor nem járt a kezében; s azt is tõle tudom, hogy igen rövid idõ alatt kellett a jegyzéket elkészítenie.2 "Az elsõ elõadásokra vonatkozóan Demény Jánostól kaptam értékes információkat... " 3 - közli. Bizonyos, hogy Deménytõl származott a szombathelyi adat is, mivel az semmiféle budapesti forrásból nem volt megállapítható.
Hanem az eredeti mûsorlapot Demény sem látta, valami pontatlanul leírt másolathoz juthatott hozzá. Bemutatónak tünteti fel - minden megszorítás nélkül - a Bartók-mû szombathelyi elõadását. Közli a Magyar parasztdalok alcímeit, amelyeket a nyomtatott mûsor nem adott meg: Ballada. Magyar népi táncok. Ez utóbbit Bartók Régi táncdalok alcímmel látta el. A hozzá elkerült "forrás" nyilván nem jelezte, hogy az 1. hegedû-zongora Rapszódia nem teljes egészében hangzott el, csupán a nyitótétele.4 Az általa közreadott kritikák közül a szombathelyi Nyugat-Magyarország a Parasztdalokat "Magyarországon elsõ hangversenytermi elõadás"-nak minõsíti, Tóth Aladár pedig "elsõ magyarországi koncertbemutatás"-nak.5 Hozzáteszem: e két pontos információ, a rotterdami valóságos premier titkosítása következtében nem is volt értelmezhetõ. Kivált, hogy Demény János hollandiai informátora, Várdy Péter sem bukkant a nyomára.

Bartók nyomtatásban megjelent leveleinek általam ismert hányada semmiféle információt nem tartalmaz a zongoraciklus hangszerelésére vonatkozóan. Kiadójának írja Bécsbe 1933. július 1-jén: "A 15 Parasztdal 6-15. számának hangszerelését majdnem befejeztem " Ugyanitt közli, lichtpaus papírra készül a partitúra (az áttetszõ pauszpapírt elsõsorban mérnöki tervrajzok készítéséhez használták az idõ tájt, mivel alkalmas volt sokszorosításra). Az UE-nak augusztus 13-árt: "A Parasztdalok 1-15. számának partitúrája kész: 28 oldal."; Augusztus 29-én: "A »Parasztdalok« Druckvorlage-ját [nyomdai kéziratát] megküldöm Önöknek […] holnap". A szerzõi kézírásról sokszorosított nagypartitúra (UE 10.573) hátsó borítóján IX. 1933 - vagyis szeptember - a keltezés. Október 13-árt értesíti az Universal Edition Bartókot: a darab most jelent meg. A partitúrából tíz példányt küld a szerzõnek; október 30-árt tudatja, Toscanininak tiszteletpéldányt juttatott, s postázott 450 körlevelet - propagandaanyagot - karmesterek, rádióállomások címére. (A kiadatlan levelezés a Bartók Archívumban; tanulmányozásáért, sok más segítségéért Somfai Lászlónak és Gomboczné Konkoly Adrienne-nek mondok köszönetet.)
Az UE szólamanyag-kartotékjának feljegyzése önmagában nem bizonyítja, hogy a rotterdami õsbemutatót valóban meg is tartották, az lehetett tervezett, de nem realizált elõadás írásos nyoma is. A nyomtatott program (kópiájáért Judit Autsemának, a Rotterdami Filharmonikusok munkatársának tartozom köszönettel) mindenesetre megerõsíti a kiadó információját. Azonban teljes bizonyosságot - hiszen mûsorváltozás bármikor lehetséges - a sajtó utólagos visszajelzése ád. A rotterdami Városi Levéltár könyvtárosa, P. van Wijngarden kollegiális segítségével jutottam három, 1933. november 20-i napilap-beszámolóhoz. A Rotterdams Nieuwsblad, a Nieuwe Rotterdamsche Courant és a De Rotterdamer szignálatlan kritikája egybehangzóan erõsíti meg: a Magyar parasztdalok õsbemutatóját két nappal korábban megtartották, a Rotterdami Filharmonikus Zenekart Eduard Flipse vezényelte. (E lapokat idéznem nem érdemes, a bemutató tényét rögzítik csupán, releváns értékelés nélkül).
Eduard Flipse (1896-1973), a rotterdami operettszínház karmestere, a város egyik nagy férfikarának karnagya, 1927-tõl a Filharmonikusok másod-, 1930-60 között vezetõ karmestere, 1962-70 között az Antwerpeni Filharmonikusok zeneigazgatója. Öccse, Marinus pianista.
1933-ig Rotterdam nem tartozott a hollandiai Bartók-kultusz fellegvárai közé. A kapcsolat megteremtésében fontos szerepet vállalt az Universal Edition. 1933. május 2-án írta Bartóknak: "Engedje meg, hogy e levél átadóját, Marinus Flipse rotterdami zongoramûvészt [figyelmébe] ajánljam. Testvére Eduard Flipsének, a Rotterdami Filharmonikus Zenekar karmesterének, aki nagyon érdeklõdik az Ön zenéje iránt. [...] Flipse Úr szeretné, ha Ön a következõ évadban eljátszaná Rotterdamban 2. zongoraversenyét, és ez az oka közbenjárásának."
Semmi közvetlen bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, létrejött-e a személyes kapcsolat Flipséék és Bartók között. Igen halvány nyom egy levelét vesztett boríték (bélyege, rajta a rotterdami posta keletbélyegzõjével, kivágva):
Hongarije / Monsieur Bela Bartók /
compositeur / Conservatoire de musique /
Liszt Ferenc / Budapest

A boríték alján nyomtatásban a feladó: Eduard Flipse / Rotterdam / Bergschelaan 24. Hátoldalán a nemzetközi forgalmat intézõ budapesti 62. postahivatal körbélyegzõje: 34 aug. 24. Vagyis a Parasztdalok bemutatójánál jóval késõbbi keletû. A levél bizonyára a hollandiai ISCM-szekció által Rotterdamban, 1935. február 2-án rendezett - részben zenekari - szerzõi Bartók-esttel foglalkozott, mûsorán a 2. zongoraverseny hollandiai bemutatójával és a Magyar parasztdalok második helyi elõadásával. Az üres boríték önmagában is információértékû; jelzi, hogy Flipse nem ismerte Bartók lakcímét.
Az UE 1933. május 2-i, idézett levele szerint Flipse a következõ, vagyis az 1933/34-es évadra tervezte Bartók 2. zongoraversenyének szerzõi bemutatóját. A halasztás oka feltehetõen az lehetett, hogy ebben a szezonban ez lett volna Bartók egyetlen hollandiai fellépése, míg 1935 január-február fordulóján három alkalommal lépett ott pódiumra. Egyébként a rotterdami karmester kezében megfordulhatott a versenymû 1932-ben megjelent partitúrája, de lehetséges, hogy hallotta a mû 1933. január 23-i, Majna-Frankfurt-i õsbemutatóját, melyet a rádió is közvetített (jelzi ezt a zongoraverseny-szólamanyag nyilvántartása). Május elejéig további elõadása a kompozíciónak nem volt.
A Magyar parasztdalok rotterdami õsbemutatójáról egyetlen szó sem esik 1933 õszén Bartók és kiadója levelezésében. Magam ebbõl arra következtetek, hogy mindkét fél informálva volt az elõadásról, és ezt tudták is egymásról. Rendkívül sûrû volt azokban a hónapokban Bartók és az UE levélváltása. Október 30-án, hétfõi napon tudatta Bartókkal az UE a mû prospektusainak postázását. Ez az elõzõ hét vége felé történhetett meg. Csütörtökön, november 2-án küldte el a Magyar parasztdalok zenekari szólamait, a 19.970-es számú szállítólevél kíséretében a kiadó. Bármily gyorsan járt is a posta anno, egyszerûen lehetetlen, hogy az írásos propagandaanyag keltette fel a zenekar érdeklõdését. A rotterdamiak ráadásul nem egyetlen elõadásra feljogosító kölcsönanyagot rendeltek, a szólamokat 40 holland gulden fejében örök áron megvásárolták. Zsákbamacskát szimfonikusok nem vesznek, bármennyire ékesszóló is az ajánló nyomtatvány. Ismernie kellett Eduard Flipsének a partitúrát, mielõtt a szólamokat örök áron meghozatta. Mivel pedig a kiadó tiszteletpéldánnyal csakis Toscaninit tüntette ki - jóllehet a Maestro Bartóktól soha semmit sem vezényelt -, a kottát a zeneszerzõtõl kellett megkapnia, mindenképp korábban, semmint a kiadói körlevelet olvasta.
A kontaktus mindazonáltal nem lehetett valami szoros. A mûsorlapon a kompozíció címe: Magyar parasztdalok és táncok. Ez nem a zeneszerzõtõl származik. A zenekar "íródeákja" szvitnek jelöli a darab mûfaját, ez sem a zeneszerzõtõl származik. Nem tudatja, mivel nyilván nem tudja, hogy a kompozíció a zongoraciklus 6-15. tételének meghangszerelt változata. Henk Badings holland zeneszerzõ 2. szimfóniájának két teljes oldalt betöltõ elemzésével szemben mindössze nyolcsornyi vérszegény életrajz olvasható a mûsorfüzetben Bartókról (sokkal több s érdemibb információval szolgáltak pedig róla a korabeli külföldi zenei lexikonok). Ennek egyetlen érdemi felvilágosítása, az elõadás "Bartók közlése szerint" õsbemutató ("Weltuhraufführung" azaz világ-órabemutató, bájos sajtóhibával nyomtatva). A zeneszerzõtõl tudták, rá hivatkoznak - kapcsolat jele ez mindenképp! A mûsorlap Bartóknak szentelt oldala kétharmadrészt üres. Mintha a szerkesztõ - zeneíró? - az utolsó pillanatig, vagyis a kézirat nyomdába küldéséig remélt volna valami információt a bemutatásra kitûzött zenemûrõl, s tartott volna fenn számára helyet. Ennek hiányában tájékozatlan marad a Rotterdami Filharmonikusok harmadik, népszerû, szombat délutáni hangversenyének közönsége és három zenekritikusa is.
A rotterdami bemutatóról a magyar sajtónak Bartókot tisztelõ része sem adott hírt - nem tudott róla, mert a kiadó, józan számításból, eltitkolta, Bartóknak meg nem volt szokása az önreklám. Rotterdam parányi pont volt Európa zenei térképén, Filharmonikusait Flipse hosszú, szívós munkával nevelte jelentékeny zenekarrá. 1933-ban, de késõbb sem volt Eduard Flipse nemzetközi karmestersztár. Nevével nem találkoztam, turné kapcsán, az angol-francia-német szaksajtóban, nálunk sem járt soha, jóllehet Fritz Buschtól Bruno Walterig minden jelentõs külföldi karmester vezényelt Budapesten a két háború között. Az UE kasszaérdeke, mely egybevágott a hozzá tartozó kortárs zeneszerzõk mûvészi és anyagi érdekeivel, az volt, hogy az új mûvek bemutatója, akár némi - bocsánatos - manipuláció árán is a legattraktívabb elõadók nevéhez fûzõdjék. Így azután bemutathatta a mi derék Fleischer Antalunk Barcelonában 1927 tavaszán a Háry János-szvitet, a kiadó PR-csapata Mengelbergnek és a New York-i Filharmonikusoknak ajándékozta s az év õszére datálta a premiert. Ugyanígy vették el Fritz Buschtól és a Drezdai Staatskapellétõl a zenekaros Marosszéki táncok legelsõ elõadását 1930-ban, pedig az két héttel megelõzte Toscanini New York-i - helyi - bemutatóját. Ebbe a sorba illik a Magyar parasztdalok rotterdami megszólaltatásának elrejtése is. Ugyanis Furtwángler tervezte, hogy elõadja Filharmonikusaival Berlinben és együttese négy várost, közöttük Londont, érintõ angliai turnéján. Ugyan a koncertút kútba esett, a berlini elõadás is, az UE azonban, ameddig csak tehette, ragaszkodott hozzá, hogy az ötcsillagos karmestert és azonos rangú zenekarát tegye a kirakatba.

Szombathely mindenesetre tudta, hogy a Magyar parasztdalok hazai bemutatására vállalkozik. Tudta, de honnan? A kulcsfigura Baranyai Gyula gordonkamûvész, a hangverseny karmestere (1897-1978). A Szabolcsi-Tóth Zenei Lexikon Bartha Dénes fõszerkesztésében 1965-ben megjelent második kiadása jelzi, Szegeden született. Mivel Bartóknak a századelõn többrendbeli kapcsolata volt egy szegedi Baranyai-családdal (a családfõ Gyula, felesége "Mili néni" Bartók édesanyjának barátnéja Nagyszõllõsön, Zoltán fiuk Bartók kritikusa, majd egyetemi tanár, végül vele kapcsolatban álló diplomata Svájcban), Péter László irodalomtörténésztõl, a jeles szegedológustól kértem-kaptam felvilágosítást, van-e köze a muzsikus Baranyainak az említettekhez. Nos, Baranyai Gyula, a gordonkás-karmester ugyane család gyermeke. 1906-ban, 9 éves korában, amikor Bartók náluk lakott, a pályára készült már, ismerte bizonyosan "Béla bácsit"; mint nagyobbacska kamasz, ott lehetett Bartók, Waldbauer Imre és Kerpely Jenõ 1910. november 10-i, szegedi hangversenyén, amelyrõl Zoltán írt lelkes kritikát.6
Baranyai a 20-as évek végétõl nyugat-magyarországi városainkban zenetanár. "Kodály- és Bartók-mûvek vidéki bemutatói fûzõdnek nevéhez" - írja az 1965-ös lexikon, tõle származó információ alapján (a szerkesztõség a magyar muzsikusoktól kért életrajzi adatokat tömörítette címszóvá). Tehát tudta, hogy amit vállalt, nem õsbemutató és ezt csakis Bartóktól tudhatta meg, családi ismeretség alapján.
A szombathelyi elõadást az UE említésre sem érdemesítette. Házi folyóirata, az Anbruch 1934. január-februári száma jelentetett meg elõször a Magyar parasztdalokról részletes, az elõadó-apparátust ismertetõ, a megtartott és várható elõadásokat felsoroló hirdetést. Szombathely nem szerepel, pedig a Kultúregyesületnek 1934. január 4-én, 50 pengõ fejében postázta a kiadó a szólamgarnitúrát. (Az Anbruchból Vida Eszter, a Zenei Információs Központ vezetõje, és munkatársa, Székely Tiborné készített számomra kópiákat. Köszönet érte és sok más segítségükért.)

Már csupán az tisztázandó, mit jelent a "hangversenyen elsõ elõadás"? Ehhez is az UE nyilvántartása és folyóirata adott támpontot. A Magyar parasztdalok szólamanyagának a kartoték szerint a Magyar Rádió volt - Rotterdam után - második megrendelõje. 1933. november 14-én postázta a kiadó az örök áron, 150 pengõért megvásárolt szólamanyagot. "Hertzka f. [ür] radio" - jelzi a karton kitöltõje. A közvetítõ Hertzka Gyula; testvére, Emil Hertzka (Budapest, 1869 - Bécs, 1932) az Universal Editiont világcéggé fejlesztõ igazgatója volt. Bármennyit szidták is az általa lekötött zeneszerzõk, neki köszönhetõ, hogy a kiadó a maga eszközeivel több mint fontos fejezeteit írta századunk zenetörténetének.
Az Anbruch 1934 január-februári - február közepén megjelent - száma a rádióhírek közt tudatja - bár kis hibával -, hogy január 31-én Dohnányi pozsonyi születésû zeneszerzõk mûveit vezényelte, közöttük a nem született pozsonyi Bartók Parasztdalaival.
A Rádióélet - hivatalos mûsorújság - 1934. január 26-i számában (VI. évf. 5. sz.) igazolja az Anbruch jelentését. Budapest I., a mai Kossuth Rádió 31-én, szerdán este 9.50-kor Pozsonyi estet közvetít. "Közremûködik a m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar dr Dohnányi Ernõ vezényletével". A mûsor 3. száma "Bartók Béla: Parasztdalok (elsõ elõadás)". Továbbá: Schmidt Ferenc, Dohnányi, Albrecht Sándor, Rajter Lajos, Kováts Ferenc egy-egy kompozíciója. Ugyane mûsort tartalmazza a Pesti Napló szintén január 26-án megjelent rádiómelléklete. Kis hiba egyébként a rádiómûsorba is becsúszott. Schmidt Ferenc ugyan Pozsonyban, de inkább Pressburgban született 1874-ben, azonban hatéves korától Bécsben tanult majd élt, mint osztrák zeneszerzõ.
Szombathelyt tudtak a rádióban lezajlott koncertrõl, ezért hangsúlyozták a hangversenytermi elõadást. 1933. január 31. egyebekben rádiótörténeti dátum, mint Bartók-mû elsõ magyarországi stúdiópremierje (A csodálatos mandarinból csupán részlet volt korábban hallható, az is négykezes zongoraváltozatban). Egyszersmind a Dohnányi vezényelte hazai Bartók-bemutatók számát is növelhetjük eggyel.

A zenekari Magyar Parasztdalok õsbemutatója tehát Rotterdamban, elsõ hazai elõadása a Rádióban, elsõ koncerttermi produkciója pedig Szombathelyen zajlott le.
Rossz lelkiismerettel veszem el Vas megye székhelyétõl az õsbemutató dicsõségét. De összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeme a város muzsikusainak és Baranyai Gyulának az általuk más értelemben létrehozott premier. A magyarországi Bartók-recepció történetében elõször fordult elõ, hogy egy városunk - s még csak nem is a legnépesebbek közül való - önerõbõl tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték. Azt hiszem, nem eléggé élénk a fantáziánk annak puszta elképzelésére is, hogy mi nehézséget jelenthetett zenekari Bartók-mûvek megtanulása a magyar "vidéken" jó hat évtizeddel ezelõtt.

_____________
JEGYZETEK

1 Bartók Béla válogatott írásai. Szerk. Szõllõsy András. Mûvelt Nép, Budapest 1956. Béla Bartók. Sa vie et son oeuvre. Szerk. Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1956. Béla Bartók. Leben und Werk. Szerk. Szabolcsi Bence. Corvina, Budapest 1957.
2 A Sz.-jegyzék lezárásának dátuma - Weg und Werk, 319. -1955. augusztus 1. Tartalmazza a magyar, francia, német mûjegyzék bevezetõje.
3 Demény János: Bartók Béla pályája delelõjén. Zenetudományi Tanulmányok X. Szerk. Szabolcsi Bence és Bartha Dénes. Akadémiai Kiadó, 1962. 477-8.
4 Uo. 478-480.
5 Péter László: Bartók Szegeden. Somogyi Könyvtár, Szeged 1981. 26-27.

A rotterdami bemutató mûsoraA rotterdami bemutató mûsoraA rotterdami bemutató mûsoraA rotterdami bemutató mûsoraA szombathelyi Bartók-est mûsoraA szombathelyi Bartók-est mûsoraA Magyar parasztdalok elsõ részletes kiadói hirdetése (Anbruch, 1934. január-február)A Magyar parasztdalok elsõ részletes kiadói hirdetése (Anbruch, 1934. január-február)

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.