Dicsõ múlt, küzdelmes jelen

A Filharmónia ötven éve

Szerző: Albert Mária
Lapszám: 2002 szeptember

Az elsõ évtizedek

Strém Kálmán - ma a Strém Koncert Kft. ügyvezetõje - az alapítás évében került az intézményhez, mint mondja, afféle kezdõ, "hozd ide-vidd oda" munkatársnak. 1952 és '58 között tizenhárom fõnöke volt, szinte minden év átszervezést hozott, a könnyû mûfajt, az "esztrád" elõadásokat hol a Filharmóniához rendelték, hol nem. A Filharmónia szervezeti keretébe került az Állami Hangversenyzenekar, és akkor hozták létre a szólistarendszert - mindenki legnagyobb megelégedésére, hiszen korábban a magyar mûvészek számára csak csekély számú lehetõség kínálkozott. A fix fizetés, a garantált feladat roppant vonzónak látszott, a filharmóniai lista élén olyan kimagasló muzsikusok voltak, mint Fischer Annie vagy Zathureczky Ede.
1958-ban új korszak kezdõdött a Filharmónia életében, ekkor nevezték ki az intézmény élére Lakatos Évát, kortársai véleménye szerint "büntetésbõl": a félreállítás szándékával csináltak belõle igazgatót. Hangversenyrendezõ tapasztalatai nem voltak, de minõségérzéke, vezetõi erényei annál inkább. Hozzá nem lehetett bemenni fúrni valakit, mert az elsõ mondatok után a másik felet is berendelte szembesítésre. A nagyon jó és a nagyon rossz meghallására volt füle - ami a kettõ közé esett, abban Enyedi György, Kovács János, Kroó György szakértelmére támaszkodott.
Azzal érkezett, hogy mindenekelõtt Fischer Annie és Ferencsik János tehetségét kívánta szolgálni - mert pozícióját szolgálatnak tekintette. E két mûvész mindvégig figyelmének középpontjában állt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy minden támogatást megadjon a Kocsis Zoltán-, Ránki Dezsõ-féle fiatal zongorista nemzedéknek, vagy a Zeneakadémia zenekarát vezetõ Simon Albertnek. Mindig lehetett vele vitatkozni. Korábban üzemi mûsorokkal próbálták megváltoztatni a munkások ízlésvilágát, remélve, hogy ha a gyári kulturális mûsorban megtetszik egy szép dallam, az behozza az embereket a Zeneakadémiára, vagy az Operába. Hamarosan rájöttek, hogy ez nincs így: az ízlésformálást az ifjúság körében kell elkezdeni. Didaktikus felépítésû koncertsorozatokat szerveztek, melyeknek hálózata az egész országban elterjedt. A koncertek száma évrõl évre nõtt, a Filharmónia megbecsült intézménnyé vált, de a további évek során egyre inkább megmutatkoztak a túlméretezett, monopolisztikus és szükségszerûen bürokratikus szervezet hibái.
Fel kellett ismerni, hogy a nyugdíjas állás biztonsága többnyire nem szolgálja a szólista mûvészi fejlõdését, különösen akkor nem, amikor ott kell szolgálatban versenymûvet játszania, ahol a pianínón a billentyûk egy része is hiányzik.
Kérdésessé vált az ifjúságnak rendezett koncertek hatása is. Strém átfogó szociológiai felmérést és elemzést készített Az ifjúsági hangversenyek hatása címmel. Arra az eredményre jutott, hogy ha valaki családi indíttatással vagy zeneiskolai háttérrel ül be a hangversenyre, vagy pedig fölkészítette az élményre egy jó pedagógus, akkor a koncertek hatnak. Ha csak sorba állítják az iskolában, és úgy viszik a hangversenyre, akkor hamar elenyészik a hatás.
Strém úgy gondolta, hogy a mûvészi minõséget mindenekelõtt a közönség kontrollja, a verseny biztosítja. 1968-ban, amikor úgy látszott, elkezdõdik a gazdaság modernizációja, Strém javaslatot tett a Filharmónia átszervezésére. Tudta, hogy külsõ piac nincs, emiatt a megmérettetést belsõ produkciós csoportok versengésével kívánta lehetõvé tenni. Az ötlet nem keltett visszhangot, de a '70-es évek második felében, amikor a javaslatot megismételte, Lakatos Éva hajlott a megvalósításra. Az ügy belsõ ellenzéke azonban 1978-ban is meghiúsította a tervet, és Strém akkor felmondott, majd távozott az intézménytõl.
Strém Kálmán úgy látja, hogy a "szocialista hangversenyrendezés" elemei az elmúlt években is kísértettek, nem volt esélyegyenlõség, nem a feladatokat, nem mindig a minõséget támogatta a kulturális kormányzat, hanem mindenekelõtt a tõle függõ szervezeteket.

Vidéki égtájak

Dr. Ambrus Zoltánné a kilenc megye munkáját összehangoló Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. Békés megyei irodáját vezeti. Régi motoros a szakmában, így nem volt meglepõ, hogy a miskolci konferencián érdekes történelmi visszatekintést adott.
1913-ban a csabai fõgimnázium egyik tantermében alakult meg a Békéscsabai Auróra zenei, irodalmi és képzõmûvészeti kör. Zenei szakosztálya létrehozott egy folyamatosan bõvülõ létszámú zenekart, és hangversenyeket is szervezett: 1916 júniusában Fleischer Antal karmester zongorakíséretével neves operaházi énekesek adtak mûsort. Fleischer mellett - aki késõbb koncertszerû operaelõadásokat is dirigált - Bartók Béla, Basilides Mária, Zathureczky Ede, Budanovits Mária, Burián Károly, Dalnoki Viktor, Kálmán Oszkár, Medek Anna, Rösler Endre, Székelyhidi Ferenc, a Waldbauer- Kerpely Kvartett, Németh Mária, Engel Iván, Fischer Annie, Kósa György, Dohnányi Ernõ és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Doni Kozák Kórus, a Berlini Filharmonikusok Kamarazenekara is föllépett a városban. 1921 és 1944 között 280 koncertet rendeztek, 8-10 elõadásból álló bérletet vezettek be. A második világháború után a kör mögül elfogyott a középosztály. Egy idõre a tarhosi zeneiskola vált a zenei élet központjává, s 1961/62-ben elindultak az Országos Filharmónia Ifjú Zenebarát-hangversenyei. 1962 õszétõl a felnõtteknek is újra hirdettek bérletsorozatot. Az 1979 és 1997 közötti évekrõl ezt mondja Ambrusné: "Úgy éreztük magunkat, mint aki nem tud feljebb kapaszkodni a kötélhágcsón, sõt mintha a hágcsót évente egy fokkal lejjebb engednék. A központi források beszûkülése miatt a gazdálkodás javításának egyetlen módját ismerte a Filharmónia, az elõadások számának csökkentését. Meglazultak a szálak a közönséggel - az õ visszaszerzésük a legfontosabb feladatuk. Erre a közhasznú társasági formában kerülhet sor. Csakhogy - teszi hozzá - a versenyfeltételek aránytalanságait nehéz tudomásul venni. A Jókai Színház egyetlen elõadásának díszletkészlete annyiba kerül, mint a Békés megyei filharmóniai hangversenyek évi állami támogatása. Helyben nincs felsõfokú zenei képzés, hivatásos zenekar, zenés színház - hiányzik a pezsgés, amit ezeknek az intézményeknek a tevékenysége adhat." Pécsett is tartott egy konferenciát a koncertrendezéssel foglalkozók köre, s itt is egy fesztiválhoz, a Zenei Napokhoz társult a megemlékezés. A pécsi kirendeltséget 1956-ban létesítették Várnagy Viktor vezetésével: ma a Filharmónia Dél-Dunántúl Kht. élén fia, Várnagy Attila áll. Szerinte a személyes gyarapodás errefelé talán gyorsabb volt, mégis nehezebb mecénásokat találni, mint keleten. Kircsi László oboamûvész, a Pécsi Tudományegyetem mûvészeti karának intézetigazgatója fél évszázadnak volt aktív szereplõje. Az elmúlt ötven évben a Filharmónia Pécsett és Baranyában több mint 6000 hangversenyt rendezett, ez évi 120 koncert, vagyis az évad hónapjaira átlagosan 15 hangverseny jut. Pécsett 1956 szeptember elsején alakult meg a Filharmónia félig független Szimfonikus Zenekara. E dátumig alkalomszerûen zajlott a hangversenyszervezés, alkalmi jellegû volt a város zenekara is. A Filharmónia megbízottja a Pécsett élõ Antal György volt, akinek lehetett mire alapoznia: a mai Magyarország területén Pécsett alakult meg (Budapest után) az elsõ világi zeneiskola, mûködött itt kõszínház, hivatásos katonazenekar, több nagyhírû kórus. Koncertezett Pécsett Bartók Béla és Liszt Ferenc, a második világháború után a városban élt Kodály Zoltán. Rövid ideig Baranyában tanított Takács Jenõ és Maros Rudolf is - sorolja Kircsi László. A kilenc megyei irodát egyesítõ Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. az általa szervezett konferencia mellett a harminc esztendeje kitartó bérlõk köszöntésével ünnepelte az évfordulót. Hûségoklevelet nyújtottak át harminc régi hívüknek, s közülük tíznek ingyen belépõt adtak a következõ évadra. Gonda Ferenc, a cég ügyvezetõ igazgatója kedélyesen számol be arról a változásról, amely 1997-ben egyik napról a másikra szakadt rá. Addig az Országos Filharmónia munkatársaként állami alkalmazott volt, a hangversenyek pénzügyi hátterérõl, a kifizetésekrõl megfelelõ osztály gondoskodott, a közhasznú társaság létrehozásával viszont a vállalkozói világban találta magát. Nem volt egyszerû, hiszen a közhasznú társaságok mûködtetésében nem lehetett tapasztalatokra támaszkodni, Gonda mégis azt mondja, fogyatékosságai ellenére jelenleg mégiscsak ez a legjobb forma. Valamelyest járatosnak kell lenni adó- és járulékügyekben, és a napi munka mennyisége is megnõtt, viszont a kereteket rugalmasan kezelhetik. A kilenc iroda képviselõi mellérendelt kapcsolatban állnak egymással, közösen döntenek az állami támogatás szétosztásáról: ha az egyiknek valamilyen évfordulós program, kibontakozó külföldi kapcsolat miatt több forrásra lenne szüksége, megkaphatja. A következõ alkalommal a másik juthat többlethez, feltéve, hogy megfelelõ célt tud fölmutatni, és esetleg a saját mecénási körébõl is hozzá tud tenni. Ami a miskolci feladatokat illeti, a Szimfonikus Zenekar biztos partner, viszonzásképp, ha az együttes önálló produkciót tervez, annak technikai lebonyolításához jutalékért szívesen nyújtják a technikai hátteret (jegynyomtatás, eladás, plakátkészítés, -kihelyezés stb.) Miskolcon évente 1600-1800 bérletet adnak el a különbözõ sorozatokra. Gonda a személyes kötõdés fontosságát hangsúlyozza: a törzsközönségbõl mindenkit számon tartanak, a hangverseny elõtt egy-egy szóval köszöntik õket - az ilyesféle gesztusok elengedhetetlenek. A kapcsolatok a vendégek meghívásában is jelentõsek, így olykor megkerülhetik a százalékra vadászó impresszáriókat, és közvetlenül a mûvésszel tárgyalhatnak. Centrumban, de nem elõnyben A Filharmónia Budapest és Felsõ-Dunántúl Kht. igazgatója, Igric György, vélnénk, páholyból nézi a kollégák igyekezetét. Elvégre a vízfejû ország fõvárosára is kiterjed a cég tevékenysége, s itt a hangverseny-látogatói szokások kevésbé épültek le, másrészt az idegenforgalom amúgy is buszszám szállítja a közönséget. Igric azonban hamar kiábrándít: Budapesten a túlkínálat okozza - számukra legalábbis - a fõ nehézséget. A kilencvenes évek közepe elõtt, húsz év átlagát tekintve havonta mintegy ötven hangversenyt rendeztek az évadban. Ma csak a Koncert Kalendáriumba bekerülõ események száma legalább százhúsz! A régi idõk kulturális kínálatában nagy hangsúlyt kapott a minõségi szórakoztatás, a komolyzene - mára csökkent a részaránya. Azelõtt az Országos (Nemzeti) Filharmónia szervezte csaknem mind az ötven koncertet, most a százhúsznak csak töredéke fûzõdik nevükhöz. Nevük tekintélyének helyreállítása és hiánypótló szolgáltatások nyújtása a fõ céljuk. Nyilvánvaló, hogy az erõs túlkínálatban olyan szegmenst kell elfoglalniuk, amelyre más nem, vagy ritkán tart igényt. Egyediségük alapja most a neves, pályájuk zenitjén álló külföldi mûvészek felléptetése, ami azonban rendkívüli anyagi terhet jelent. Az anyagi áldozatvállalással sokszor nincs összhangban egy-egy hangverseny megítélése - állítja Igric. Hozzáteszi: a hazai közönség sajnos meglehetõsen tájékozatlan, és életkorából eredõen konzervatív. Sztárként azokat fogadja el, akikhez emlékek kötik - õk azonban már leszálló ágba jutottak. Hozzájuk megváltanák a jegyet, ám ezeket a mûvészeket a szakmai értékrend okkal minõsíti csupán tûrhetõnek. Mégis megpróbálnak kikerülni ebbõl a csapdából, és igyekeznek egy-egy fiatal mûvészt bevezetni a hazai piacra - például a cseh Magdalena Kozenát, Nikolaus Harnoncourt és Marc Minkowski kedvelt mezzoszopránját. További nehézséget okoz, hogy míg a másik két Kht. saját koncerthelyszínen és zenekarral dolgozhat, õk mindkettõt nélkülözik. Igaz, a Nemzeti Filharmonikusokat a közszolgáltatási szerzõdés köti a Filharmóniához - de mind a három közhasznú társasághoz. Energiájuk legnagyobb részét változatlanul az ifjúsági koncertekre fordítják, ezekbõl egy-egy évadban legalább kétszázötvenet rendeznek. Épp emiatt tekintenek aggódva a jövõbe. A Zeneakadémia nagyterme egykor független volt, ma az egyetem rendelkezik vele: az kap benne helyet, aki hamarabb lefoglalja, hozzon bár pártrendezvényt vagy haknimûsort. A nagyterem nemsokára bezár, hogy 2007-re a Liszt Ferenc téri épület rekonstrukciója befejezõdjék. Az új koncertpalota építése viszont jóformán el sem kezdõdött, mûködtetõ szervezetét létre sem hozták. A Hagyományok Háza programját szervezõ Kft. nem valószínû, hogy képes megfelelni a hangversenyrendezõi szakma elvárásainak, nem készítheti elõ az új terem mûsorát, amelynek kidolgozásával egyébként máris ledolgozhatatlan késésben vannak. Igric másik aggálya, hogy egy külsõ szervezõ még a Zeneakadémiánál is inkább fog függeni a pénztõl. Az építési, intézményi kérdések egyúttal tartalmiak is: nem mindegy, hogy két év múlva hány nagyzenekari koncertet kínálhatnak a rendezõk. Az új terem a tervek szerint 1800 személyes lesz. Kérdés, hol lehet a kamarazenei és a kisebb érdeklõdésre számot tartó produkcióknak helyet szorítani? A Budapesten és hét dunántúli megyében mûködõ cég igyekszik visszanyerni a közönség bizalmát. Igric némi keserûséggel jegyzi meg, hogy a szakmai elit bizonyos része Kovács János elhunyta óta ellenségesen kezeli õket. A fiatal és vidéki közönség fölnevelésével akarják saját szerepüket a magyarországi a hangversenyéletben megtalálni, és ezzel kívánnak megkerülhetetlen tényezõvé válni. Az idegenforgalmi helyszíneken rendezett nyári koncertjeik is sikeresek. Megrendezésükhöz idén a Széchenyi-terv adott segítséget. Az ügyvezetõ reméli, hogy a cége számára fontos kulturális turizmus fejlesztését a szaktárcák a jövõben sem hanyagolják el.

Strém Kálmán Felvégi Andrea felvételeStrém Kálmán Felvégi Andrea felvételeDr. Ambrus ZoltánnéDr. Ambrus ZoltánnéKircsi LászlóKircsi LászlóGonda FerencGonda FerencIgric GyörgyIgric György

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.