Schiff András: Feltűnő, hogy az Ön első darabjai (opp. 1-23) kizárólag zongorára íródtak. Nem véletlen ez, hiszen pianistának készült, amíg egy szerencsétlen nyújtókészülékkel tönkre nem tette a jobb kezét. Már kezdetben sikerült megtalálnia azt a sajátos stílust és személyes hangot, amely összetéveszthetetlenül az Öné (nekünk: „schumanni"). Ki más tudott ebből a félig mechanikus hangszerből élő költészetet elővarázsolni? Mondhatná erre onnan föntről: Beethoven, Schubert, Chopin, Mendelssohn. Valóban, de Ön még valami újat is felfedezett, ami addig nem létezett. 7. oldal
Anne-Sophie Mutter: Nem hiszem, hogy segít, ha recepteket osztogatunk, amelyek birtokában aztán majd kezünkben tarthatjuk a Szent Grált, és amelyek birtokában majd tudjuk, hogyan kell játszanunk egy-egy művet mától 2500-ig bezárólag. Ez a gondolkodás végét jelentené, az előadóművész élete sivárrá válna. Ezzel az erővel akár gépeket is beállíthatnánk magunk helyett. Vagy mondjuk egy lemezjátszót. Lenne egy felvétel, az lenne a mű. Ez olyan, mintha Shakespeare műveit ma is csak férfiakkal játszatnák. A zenét a mai korba kell elhozni, miközben persze pontosan ismernünk és elemeznünk kell a keletkezés korának előadásmódját. De egyáltalán nem kellene visszatérnünk a gázvilágításhoz és a lovas kocsihoz. 23. oldal
Gonda János: A rögtönzés természetéből adódóan általában hiányoznak belőle az artisztikus komponált zene olyan sajátosságai, mint az átgondolt, arányos struktúra, a tudatos, organikus építkezés és sok egyéb, ami ezekkel összefügg. Másfelől viszont az egyetemes zenekultúra nagyobb része ma is improvizatív zene, amelynek sajátos értékei vannak: elsősorban a játék spontán öröme, a változékonyságban rejlő életszerűség, az „itt és most", vagyis a valós időben alkotott zene különös légköre és hatása. 46. oldal
