René Jacobs: A hitelesség nem lehet védjegy, amit ráragasztunk valamire, hogy könnyebben eladhassuk. Bármeny-nyire fontos és szükségszerű is foglalkoznunk azzal, hogy milyen volt egykor egy mű előadása, ez nem lehet az interpretációnk alapja. Ha csak erre figyelünk, bizonyosan csapnivaló lesz az interpretációnk, alibi lesz az egész, hiszen e mögé rejtjük el, hogy nincs egyéniségünk és fantáziánk. Harnoncourt nagyon helyesen azt mondta: „nem tudok autentikus Bachot csinálni, ahogy autentikus Mozartot sem. Autentikus Harnoncourt-t viszont igen." Így van ez velem is. 9. oldal
Tallián Tibor: Számunkra, átlagos zenehallgatók számára nem áttekinthető és nem is lényegbevágó, vajon az 1930 körül megírt két eredeti felvonás zenéjébe való elmerülés késztette-e Kocsis Zoltánt a postludium megkomponálására, vagy a zárókép kidolgozása engedett neki páratlan mélységű és világosságú betekintést az előhang szerkezetébe és üzenetébe. A végeredmény itt, nálunk: hapax legomenon. Mózes egyszeri szava, Áron egyszeri éneke. Alkalom, mikor szó és ének egyiknek sem hiányzik, egyikhez sem hűtlen. 12. oldal
Eötvös Péter: A mi darabunkban az ördög már hanyatlóban van. Lucy olyasmit hoz vissza a démoni létből, ami Luciferénél nagyobb energiákkal bír. Lucifer tragédiája épp az, hogy kifolyik alóla minden funkciója. Ádám és Lilith kapcsolatában már nincs rá szükség. Éva többször meghal a történet folyamán, útjában van Lilithnek. A madáchi alapokat a részletekben néhol aktualizáljuk: a kereszteslovag-színben például Ádám Irakban szolgáló amerikai katona, aki ott hirdeti a kereszténységet. 27. oldal
